Keresés ebben a blogban

2017. augusztus 22., kedd

Lennert Móger Tímea Vérkép – Krvna slika


Lennert Móger Tímea Zombor, 1981. május 20. –

Vérkép

A női test havonta vérzik,
érzik a vér szagára,
megtisztul, újjászületik
önmagából,
nincs szüksége senkire
a harchoz
a békéhez,
teremtő lett nagykorától,
a férfi combrafogja,
kiáll ellene,
hogy vele veszítse el
önmagát,
a férfinak kell a gyász,
a nő örömmel öl
és ölel,
mikor mi kell,
áldoz és akar,
elég erős az élethez,
a férfi ezért vesz el
a nőből,
háborús üzelmek
érzéstelenítés nélkül,
melyik bírja tovább, ahogy
mint lemetszett fül
süketen fáj
és polipkarokkal
érzést csal,
hordja az amputáció sebét,
a nő az alsóneművel együtt
minden nap kimossa,
tűrni jár
naponta a kútra,
megmeríteni élete vizét,
hogy, amikor a kút mélyére néz
ne ugorjon, hátha
a férfi hazavárja,
mint tévé elé,
kaja, pia,
ha nem elég
bámulják együtt
sebeik vérző tengerét,
ez a táj
a női bájjal összefér,
elvérezni,
feltámadni havonta
a férfi ebből él,
amíg meg nem hal
a nőben
egy másikért,
a nő erőtlen lesz,
de feltámadni él,
rutin munka,
a vér
vért kíván,
lehet szeretni újra és
enni kér
és inni jár
a kútra már,
tükörképét vízében
mossa
és kioldja erényövét,
használ, szerez,
lassan szeret,
megköti élete üzletét,
harca szép,
hónapokig vértelen,
tiszta a születés,
egy férfit sem szerethet
jobban, mint a gyermekét,
érte újabb harcba lép
míg vére tart
él, hal és remél,
hogy a háború véget ér.
Krvna slika

Žensko telo mesečno krvari,
oseća se po mirisu krvi,
očisti se, iz sebe
se ponovo rađa,
za borbu,
za mir
niko joj nije potreban,
odrasteći začetnica je postala,
muškarac ju butinama hvata,
takmiči se s njim,
da bi sebe s njim
izgubila,
muškarcu korota treba,
žena sa zadovoljstvom davi
i mazi,
ovisi o trenu,
žrtvuje i želi,
za život je dovoljno jaka,
muškarac ženu zbog toga
pljačka,
igre rata
bez anestezije,
ko će duže izdržati, kao
i odrezano uvo
gluho boli
i rukama polipa
osećaje mami,
rane amputacije nosa,
žena zajedno sa donjim vešom
svakog dana se očisti,
svakodnevno ide do bunara
da trpi,
da vodu života crpi,
da kad u dubinu bunara gleda
ne skoči, možda
nju muškarac kod kuće čeka,
kao ispred tv,
iće, piće,
ako nije dovoljno
vlastito more krvarećih rana
zajedno odmeravaju,
taj pejzaž
u sklladu je sa ženskom lepotom,
iskrvariti,
mesečno vaskrsnuti,
muškarca u životu to drži,
dok u ženi
zbog jedne druge
ne izdahne,
žena biće nejaka,
ali vaskrsne,
rutina je to,
krv
krv zahteva,
može se ponovo ljubiti te
gladna je
i do bunara ide
da žeđ gasi,
svoj odraz u toj vodi
pere
i pojas kreposti odveže,
koristi, priušti,
polako ljubi,
posao života zaključi,
lepa je njena borba,
mesecima ne krvari,
uzvišeno je rađanje,
ni jednog muškarca
više od svog deteta voleti ne može,
zbog prinove nove borbe prihvaća
sve dok u njoj krv kola,
živi i umire u nadi
da će taj rat prestati.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: http://www.szegedilap.hu/cikkek/vers/moger-timea--verkep.html

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése