Turczi István: Minden történésben ott az iránytű – Busola je u svakom događaju prisutna

 

Turczi István Tata 1957. október 17. –

Minden történésben ott az iránytű
 
Minden történésben ott az iránytű.
Mondod: minden történésben ott az iránytű.
A csillagok felé bukó képzelet, a játék,
mely javítja a lelkeket, és ott az átkozott
szemek gödreiben árván, meghúzódó, szürke
félelem is, kitörölhetetlenül. A félelem,
hogy ki az a másik, meddig terjed bennem,
és honnan nincs visszaút. Kérdések és
történések öldöklő harca, örökös kihívás.
„mert vissza nem tér többé, ami távozott”,
színes álom köveken bucskázik tova, vízzé,
kenyérré változik, megköt az idegekben s
mire megfordulsz, hogy keresd a jónak vélt
irányt, már késő: mozdulatod           maga a
                                      kétségbeesés.
 
Forrás: Turczi István Legszebb versei, Belvárosi könyvkiadó Budapest, 2006. 99. old.
 
 
Busola je u svakom događaju prisutna
 
Busola je u svakom događaju prisutna.
Tvrdiš: Busola je u svakom događaju prisutna.
Mašta što prema zvezdama stremi, igra
što dušu popravlja, a tamo je i prokletstvo,
u jamama očiju osamljeno skrivena
siva zebnja, neizbrisivo. Da, zebnja,
ko je onaj drugi, u meni dokle se širi,
te nazad odakle nema. Nemilosrdna borba
pitanja i događaja, večan izazov.
„jer što je otplovilo vratiti se više neće”,
šaren san se na belucima udaljava, u vodu,
u hleb se pretvara, na nerve se veže i dok se
okreneš, da pravac što si ispravnim smatrao
potražiš, već je kasno: pokret           ti je sama
                                         beznadnost.
 
Prevod: Fehér Illés
 

Méhes Károly Tavasz utca – Ulica Proleća

 

Méhes Károly Pécs 1965. február 20. – 

Tavasz utca   Hámán Kató, mutatta az utcatábla, néhanapján arra mentem iskolába. Illetve nem néha, májusban mindig, köpenyben, térdzokniban, ahogy illik, holott kerülőút volt ez leginkább, a Bartók Bélán rövidebb volt a táv. De itt, az utca két oldalán a fák ahogy virágba borultak, oly pompát mutattak be, olyan sziromáradat csipkézte reggel köpenyes vállamat, azt képzelhettem, mit nékem iskola, elrepülök innen, egy-kettő, bárhova. És hozzá az a tömény, bódító illat, nem hogy lélekig, csontvelőig elhat, finoman bepácol, örök életet ad, nem illan el többé, sohase hervad. Hámán Kató, mutatta az utcatábla, és én mentem, a tavasz utcájában járva, mert Tavasz utca lett és az ma is - egy szemüveges lányka felém kancsalít.

Ulica Proleća   Kato Haman, čitam naziv ulice, koji put sam u školu u tom pravcu išao. Odnosno ne tek tu i tamo, u maju uvek, u kabanici, dokolenici, kako priliči, zaobilaznicu sam birao, ulicom Bele Bartoka relacija je kraća bila. Ali tu, na obe strane ulice kako su drveća rascvetala, neverovatan raskoš prikazali, a moja kabanicom pokrivena ramena je takva bujica cvetnih listića prekrila da sam mogao zamisliti, šta će mi škola, kad odavde bilo gde mogu odleteti. I uz to još onaj gust, omamljujući miris, ne samo do duše, do koštane srži prodire, fino obavija, večnost daruje, nikad više ne iščezne, ne vene. Kato Haman, čitam naziv ulice, a ja sam hodao, u ulici proleća hodao, jer ulica Proleća je postala i dan danas je – devojka sa nočalima razroko mene gleda .   Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.meheskaroly.hu/vers.php?lang=&id=15

Vlasta Mladenović Кафанска критика – Kávéházi bírálat

 

Vlasta Mladenović Šarkamen kraj Negotina 17. mart 1956. – 

Кафанска кртика   Уђох у стару кафану, познату градску биртију, да се мало окрепим и коју реч ставим на артију.   Дочека ме конобар, сав срећан што ме види, као да га је сунце огрејало, да ми каже аброве нешто му је стало.   Слушај, били су овде неки твоји писци, ја се не разумем у те ствари, али мислим да су критичари.   Слушај, рече важно конобар, много си добар, али лоше су о теби говорили, само су критиковали и пили.   И то све на твој рачун, заједљиво, пуни једа, али лафчина си ти, кад је сирома био беда.   Он прича, ја ћутим, нећу да учествујем у томе, не знам о чему је реч, али довољно слутим.

Kávéházi bírálat   Hogy felfrissüljek és néhány sort papírra vessek, az ismert városi fogadóba, a régi kávéházba mentem.   A pincér, ahogy meglátott örömmel fogadott, mintha a nap melengette volna, és mondogatta, jó, hogy ott vagyok.   Ide figyelj, holmi írók voltak itt, nem értek ahhoz, amiről beszélgettek, de azt hiszem, kritikusok lehettek.   Ide figyelj, mondta a pincér fontoskodva, mint ember, nagyon jó vagy, de csúnyán beszéltek rólad, csak bíráltak és ittak.   Méghozzá a te számládra, cinikus vagy, tele méreggel, de kemény legény, mikor volt ügyefogyott a szegény.   Ő mesél, én hallgatok, egyszerűen nem érdekel, nem tudom miről van szó, de sejtem.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Власта Младеновић: Драинац и друге песме, Културисток-Пресинг, Младеновац 2018. стр. 41.

Martin Prebuđila Matija i mlada konobarica – Mátyás és a fiatal pincérlány

 

Martin Prebuđila Obrenovac 25. maj 1960. –

Matija i mlada konobarica   Nedelja tačno u podne poslednji martovski dan uoči prvoaprilskih šala i preostalih sve manjih nadanja seli smo u dnu bašte Stare Skadarlije nas četiri stara prijatelja prilazi mlada konobarica i ljubazno pita – šta ćete      umesto ručka ili špila karata za nedeljnu partiju pokera Matija kao najstariji i najumniji naruči espreso bez mleka i odmah na to će – lepojko, i oni će isto…! Lakonoga srna odskakuta sva srećna što ne mora ništa da beleži a ni mnogo da pamti videla je i zapamtila Matiju i njegovu Šerlok Holms kapu na kraju i lep džeparac od princa poezije i to joj bi sasvim dovoljno da i ona nas počasti širokim nezaboravnim osmehom   šta bi čovek mogao lepše i da poželi u ovako lepom sunčanom danu a uz to još u ovu božju nedelju poslepodne   31. 3. 2019.

Mátyás és a fiatal pincérlány   Vasárnap pontosan dél az április tréfákat megelőző utolsó márciusi és a megmaradt egyre kevesebb remény napja a Stara Skadarlija1 kerthelyiségében ülünk mi négyen barátok jön a fiatal pincérlány és kedvesen kérdi – mit parancsolnak az ebéd vagy a vasárnapi pókerpartihoz egy kártyacsomag helyett Mátyás mint a legöregebb és legbölcsebb presszókávét rendelt tej nélkül és hozzátette – szépségem, nekik is…! a könnyűléptű őzike boldogan távozott mert semmit sem kellett felírni sem túl sokat észben tartani látta és megjegyezte Mátyást Sherlock Holmi kalapjával a végén a költők hercegétől a borravalót is és ez éppen elég volt arra hogy kedves felejthetetlen mosolyával bennünket is megajándékozzon   ilyen gyönyörű verőfényes napon méghozzá ezen az istenadta vasárnap délután ennél szebbet kívánhat-e az ember   2019. 3. 31.   1 Stara Skadarlija – étterem Belgrád bohémnegyedében   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Predrag Bjelošević Сликање породичног портрета – Családi arckép készítése

 

Predrag Bjelošević Banja Luka 29. 05. 1953. –

Сликање породичног портрета
 
одлучио сликар да наслика породични портрет
креоном муњевито начини скицу
потом се одмакне и стане да проматра
 
свима је погодио карактерне црте
постигао је и трећу димензију
такозвану дубину слике
коју је по свој прилици
давао лик нерођеног дјетета
 
боја је била сасвим пригушена сфуматична
неосјетно осцилирајући у интензитету
што указивало је на склад и психу истог гена
осликаног кроз вријеме
али Авај
 
већ истога дана енергичним покретом киста
наслика талас умјесто очеве главе
и учини му се да слика постаје јаснија
и сугестивнија
 
другога дана од лица мајке начини облутак
по ком се хвата златна маховина
и учини му се да слика доби
на експресивности и чврстини
 
трећи дан избриса браћу и сестре са великог
породичног стабла и што је било извјесно
слика доби неочекивану свјетлост
па стога би присиљен да одмах са неразријеђеном
ултрамарин плавом премаже чиста лица дјеце
и слика наједном доби жељену озбиљност
са много бескрајне туге
 
онда се однекуд иза његових леђа огласи
уплашена жена – Да ме ниси ни дирнуо –
сликар потеже кист и замрља лице своје жене
које је до тада упорно зурило испод летвице
потом се одмаче и посљедњи пут погледа
у породични портрет на ком тек тад примјети
да нигдје није оставио мјеста за своје властито лице
САВРШЕНО тихо рече самоме себи
и у дну слике записа АУТОПОРТРЕТ
 
Izvor: autor
 
 
Családi arckép készítése
 
a festő elhatározta családi arcképet készít
a vázlatot rajzkrétával villámgyorsan megrajzolta
majd félre állva szemlélte
 
mindenki jellegzetes vonását eltalálta
a harmadik kiterjedést is elérte
az úgynevezett képmélységet
amelyet valószínű
a még meg nem született gyerek alakja adta
 
az egészen visszafojtott szín
alig észrevehető rezgése
az idő folyamán az ugyanazon génnél megfestett
összhangra és a pszichére mutatott
se Jaj
 
már azon a napon erőteljes ecsetvonással
az apa fejét hullámmal takarta
és úgy látta így tisztább
bátrabb a kép
 
másnap az anya arcából arany mohával takart
kavicsot képzett
és úgy látta a kép immár
hatásosabb meggyőzőbb
 
harmadnap a nagy családfáról fivéreit
nővéreit törölte és a kép kétséget kizáróan
váratlanul kivilágosodott
majd haladéktalanul az ártatlan gyerekfejeket
hígítatlan ultramarinkékkel festette át
és a kép a végtelen szomorúsággal együtt
elérte a kívánt komolyságot
 
ekkor valahonnan a háta mögül megszeppent
felesége jelentkezett – Hozzám ne érj –
a festő az ecset után nyúlt és az addig a létra alatt
kitartóan a semmibe bámuló felesége arcát is bemázolta
majd hátra lépett és csak akkor a családi arcképre
utoljára tekintve vette észre
saját arcképére helyet sehol sem hagyott
TÖKÉLETES mondta halkan saját magának
és a kép aljára írta ÖNARCKÉP
 
Fordította: Fehér Illés

 

Đorđe Kuburić Осећај мере – Mértéktartás

 

Đorđe Kuburić Bačko Petrovo Selo 1958. –

Осећај мере   И када светлост сама је, и када, кроз прозор, угледаш сасушену тују, и комшијин кров са оџаком који се дими,   ваља имати осећај мере. И онда када нема мере.   Као када сунце, ноћу, сија. Као када птице, ноћу, поју.

Mértéktartás   Akkor is, ha a fény magányos, akkor is, ha az ablakon át meglátod a száraz tuját és a szomszéd háztetőn a füstölgő kéményt,   mértéket kell tartani. Akkor is, ha nincs mérték.   Mint mikor a nap, éjjel, ragyog. Mint mikor a madarakat, éjjel, itatják.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ђорђе Кубурић: Песме из дворишта. Народна Библиотека „Стефан Првовенчани“, Краљево, 2016. str. 27.

Živko Nikolić Protok ludila – Tébolyáramlás

 

Živko Nikolić Koprivnica kod Zaječara 13.11.1958. –

Protok ludila   1. Ko se ulevo okreće oseća materiju, ko udesno navija vrat misli da je kralj.   2. Ja sam Eugen Savojski, ali skrivam to od mačaka, zolja i krtica.   3. I predvodim špijunsko jato u ratu svetova. Sve se u mene sliva, šrafčiću. 4. Misao je zločesta, ja sam organizovan, mama sadi jagode.   5.Živim noću, upredam grivu, zakone maštam: - Velike egoiste prognati u Zanzibar. - Malima omogućiti da žderu patlidžan.   6. Itd. Hej!

Tébolyáramlás   1. Aki balra fordul, érzi az anyagot, aki nyakát balra fordítja, azt hiszi, király.   2. Én Savoyai Jenő vagyok, de ezt a tényt a macskák, a darazsak és a sünök elől titkolom.   3. És a világok harcában a kémcsapatot én vezetem. Minden belém ömlik, csavarocskám.   4. Álnok a gondolat, én szervezett vagyok, anyám földiepret palántál.   5. Éjjel élek, sörényt ragadok, törvényről álmodok: – Az önzőket Zanzibárba kell száműzni. – A kicsiknek lehetővé kell tenni a padlizsán zabálást.   6. Stb. Hé!   Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://www.kul-tim.net/?p=138