Živko Nikolić Одбегле слике – Elillant képek

 

Živko Nikolić Koprivnica kod Zaječara 13.11.1958. –

Одбегле слике   слике не хају за зидове не лепе се не остају неће нико њихов проток да заустави посматрај само како се вртложе како прекривају хоризонт у тиркизни хаос како се преобликују слике теби поспаном одбегле спремне облак да зауставе спремне нови потоп да начине   3. 5 – 28. 6. 2017. Београд

Elillant képek   a képek a falakkal nem törődnek rá nem ragadnak ott nem maradnak áramlásukat senki sem állítja meg nézd csak hogyan kavarognak hogyan takarják a láthatárt hogyan alakítják türkizkék káosszá a képek a tőled a bágyadtól menekülni kész felhőket megállítják új vízözönt készítenek elő   Belgrád, 2017. 5. 3. – 6. 28.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Живко Николић: Одбегле слике, Смедеревска песничка јесен, 2021. стр. 8.

Aleksandar Đoković Jubilej – Jubíleum

 

Aleksandar Đoković Vrnjačka Banja 27. januar 1986. –

Jubilej   danas nam je godišnjica i ja oblačim svoju košulju zelenu sa crnim kvadratima ispeglana je i miriše na jorgovan danas nam je godišnjica češljam kosu na stranu stavljam omiljeni parfem koji mi je poklonila danas nam je godišnjica i odlazim na pijacu da kupim cveće za našu vazu u dnevnoj sobi kupiću ono žuto mirišljavo cveće koje ona najvše voli zaboravio sam kako se zove ali znam kako izgleda kupiću bosiljak i malo đurđevka svežu piletinu i domaći sir onaj koji ona voli kaže da se topi u ustima i da joj miluje hormone sreće danas nam je godišnjica naduvavam gume na svom biciklu spustiću se niz ulicu kojom ona prolazi mislim da ću kupiti i pečurke jer da ona voli pečurke i voli da trči ne voli svoju užu rodbinu kaže naporni su danas nam je godišnjica i otvaram najskuplji konjak dinstam piletinu i pečurke dodajem beli luk ona ne voli beli luk ali pravi se da joj ne smeta dodaću onaj sir u sve to i dobro ću začiniti ona ne voli konjak voli belo vino voli decu i aretu frenklin ja volim kad je okrenuta ka prozoru kroz koji ulazi sunce i kad se smeje zatvorenih očiju ima pravu crnu kosu i veliko čelo rekao sam joj da spusti malo šiške danas nam je godišnjica i proslavićemo je tradicionalno kao i svake godine ona u americi sa dečkom ja ovde sa mačkom

Jubíleum   ma van az évfordulónk és a zöld fekete kockás ingemet veszem fel kivasalt orgonaillatú ma van az évfordulónk hajamat oldalra fésülöm a kedvenc parfümöt használom azt amit ajándékba tőle kaptam ma van az évfordulónk a piacra megyek virágot venni vázánkba a nappali szobába azt a sárga illatos virágot veszem amit legjobban szeret már elfelejtettem hogyan hívják de felismerem bazsalikomot és gyöngyvirágot veszek meg friss csirkehúst és házi túrót azt amit ő szeret mondja olvad a szájban és az öröm hormonjait simogatja ma van az évfordulónk kerékpáromon felfújom a gumikat azon az utcán hajtok végig melyen ő jár valószínű gombát is veszek mert szereti a gombát és szeret futni rokonait nem szereti mondja fárasztóak ma van az évfordulónk a legdrágább konyakot nyitom ki dinsztelem a csirkehúst és a gombát fokhagymát adok hozzá a fokhagymát nem szereti de úgy tesz mintha nem zavarná hozzáadom a sajtot mindent jól ízesítek nem szereti a konyakot a fehér bort szereti szereti a gyerekeket és Aretha Franklint szeretem mikor a napsütötte ablak felé fordul és mikor csukott szemmel nevet valódi fekete hja van meg magas homloka mondtam neki frufrut hordjon ma van az évfordulónk és megünnepeljük hagyományosan mint minden évben ő amerikában egy fiúval én itt a macskával   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Aleksandar Đoković: Sve biće u redu, Interprint Beograd, 2019. str. 5-7.

Vasa Pavković Снимак старе технике – Elavult műszerekről készült kép

 

Vasa Pavković Pančevo 3. februar 1953. –

Снимак старе технике   Подиже се црна завеса ... Опет ме је пробудило хаотично лупање срца ...   Несаница је нервозна; мој дух је одсутан и изгубљен – све док не почне да производи реч по реч:   – Иза те црне завесе нема ничег, каже, ако не рачунамо расходоване камере, касетаре, тракаше и микрофоне које више нико живи не зна да користи...

Elavult műszerekről készült kép   Fellebben a fekete függöny… Ismét kaotikus szívverés ébresztett…   Ideges az éberlét; lelkem szórakozott elveszett – mindaddig míg meg nem szólal:   – A fekete függöny mögött semmi sincs, mondja, hacsak nem vesszük figyelembe a kiselejtezett kamerákat, kazettofonokat, magnókat, mikrofonokat, melyeket immár nincs az az élő aki használni tudná …   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Васа Павковић: У варљивом животу, КОВ, Вршац, 2012. стр: 23.

Dušan Gojkov № 29 – № 29

 

Dušan Gojkov Beograd 11. avgust 1965. –

№ 29   šezdeset lustera osamdeset trombona dva kom. orgulja i parkirani automobili tramvaji prolaze lišće opada lepi se po blatu crnom žmićkavom dorćol a u prozoru na drugom spratu žute kuće broj tri saksija i ruža procvetala a onda nečija ruka bela navuče zavesu

№ 29   hatvan csillár nyolcvan harsona két drb. orgona és parkolt gépkocsik villamosok robognak levelek hullanak fekete furmányos sárba tapadnak dorćol1 a hármas számú sárga ház ablakában a második emeleten virágcserép és virágba borult rózsa majd valaki fehér keze a függönyt összehúzta   1Dorćol (ejtsd: Dortyol) – Belgrád jómódú városnegyede   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Dušan Gojkov: Tužne šansone, Kornet Beograd 2015. str. 58.

Dobai Bálint Kísértethajó – Brod aveti

 

Dobai Bálint Zilah, 1983. augusztus 28. – 

Kísértethajó   Dobd ki a szextánst, az iránytűben ne bízz. Ha az eged tiszta, a szemed sarkában meglátod az igazság pulzáló neutroncsillagát. Ha ránézel, eltűnik. Tanulj meg a szemed sarkával nézni, fogadd el, hogy ott van, és hogy képtelen vagy vizsgálni. Nézz el mellette, és menj az orrod után, és csak akkor fordulj – de akkor fordulj – ha már nem látod.

Brod aveti   Izbaci busolu, u kompasu se ne uzdaj.   Ako ti je nebo čisto, u krajičku oka ugledaćeš trepereću neutronsku zvezdu istine.   Ako ju pogledaš, nestaće.   Nauči sa krajičkom oka gledati, prihvati da je tamo i da nisi sposoban muštrati.   Nemoj ga gledati, idi gde te osećaji vode i tek tad se okreni – ali tad se okreni – ako ga više ne vidiš.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://dobaibalint.hu/vers/kisertethajo/

Gergely Tamás: Öl a szó – Reč ubija

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Öl a szó        Kismalac a vízipisztolyával játszott. Majd Poszeidónra tért át, s egy nagy szigonnyal hadonászott.      Vadmalac komája igen elmés pillanatában leledzve, talán az istentisztelet ihlette meg, azt mondja, kissé hajlottan vagyis mentorára felfele sandítva:        - A szó is meg tud vágni.      Majd rövid töprengés után továbbfejleszti saját gondolatát:        - A szó talán még ölni is tud.      Vadmalac megijed komája szavaitól. Őt magát is bántották meg a szóval, betokosodva lelkében ma is rejtőzik a szavak keltette fájdalom. De benne volt annyi erő, amennyi a túléléshez szükséges. Hanem... Mancsával mintha óvni szeretné, gondolatban könnyedén átöleli, akit szándéka ellenére megsebzett. Emlékezni próbál, sértette-e anyját, apját, Malackát...?

Reč ubija   Mali vepar je sa vodenim pištoljem igrao. Pa je Posejdon postao te sa velikom kopljem mlatarao.      Kako je jaran vepra baš u trenutku mudrosti se nalazio, možda ga je Božja služba inspirisao, pomalo pogrbljeno, što znači na svog mentora gledajući rekao:      – I reč može raniti.      Te nakon kratkog razmišljanja svoju misao dalje razvijao:      – Reč možda i ubiti može.      Vepar se čuvši reči jarana prestrašio. I njega samog su već rečima povredili, bol izazvana rečima se učaureno u njegovoj  duši još uvek skriva. Ali imao je dovoljno snage što je za preživljavanje potrebno. Ali… Šapom je, kao da bi zaštiti hteo onog koga je mimo svoje volje ranio, u mislima zagrlio. Pokušava se setiti, da li je majku, oca, Prasicu, … ranio?   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#186

Julija Kapornjai Sitne radosti – Apró örömök

 

Julija Kapornjai Vrbas, 23. januar 1966. – 

Sitne radosti   Kao mala sakupljala sam japanske salvete i jugoslovenske značke koje mi je otac donosio s poslovnih putovanja Potom su izgubile svoj značaj i postale stvari bez mesta postojanja Jedino je prašina bivala sve vidljivija Vremenom, neobični trenuci postali su vredni sakupljanja da bi kasnije bili opisani rečima ili samo poslužili uveseljavanju srca – Poput „iznenadne plime pobožnosti ili napada smeha koji nam podižu klonule glave.”1    1 iz „Odbrane vatrenosti“ A. Zagajevskog

Apró örömök   Kislányként japán szalvétákat és jugoszláv jelvényeket gyűjtöttem melyeket apám hivatalos utazásairól hozott Majd jelentőségüket veszítve felesleges helyfoglalók lettek Egyedül rajtuk a por volt egyre feltűnőbb Idővel a különleges pillanatok váltak gyűjtésre méltókká hogy idővel szavakba öntve éljenek tovább vagy szívet melengessenek – Akár „az ájtatosság váratlan fellángolásakor vagy kacagáskor ami a csüggedt testnek erőt ad.”1   1A. Zagajewski idézet   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor