Risto Vasilevski Prah – A por

 

Risto Vasilevski Nakolets, 31. januar 1943. –

Prah   pada prah na tmasti grumen (od kojeg začeše se tlo, prostor, vreme), na crva (od kojeg je postala zver), na zver (od koje je postao čovek).   pada prah na prvi trag čoveka (kad je pojurio zver), na teške stope zveri (dok je gazila crva).   pada prah na obeščašćenu jabuku, na prve ljubavnike slaže se polen. na prve vesti iz lova, na vatru kresnutu kremenom, na prvu sekiru, na luk, na britvu pod grlom jagnjeta, na sto tajne večere, na mucanje i govor, na lepotu, na nestalnu mapu sveta, pada prah i briše prošlost.   po nama pada trunje praha. na biljke, na šume, na šumove, na godove života, kruni se prah zemaljske pogače. točak sve kotrlja (sve dalje, sve neizvesnije). korice noža lete na planete (sve strepi od našeg uboda). a prah pada i pada mrak. prah predaka, mrak kostiju naših. obnavlja se čovek prolaznošću, kal postaje večno ruho, klatno podno sebe vuče.   hoće li se ikad osvestiti čovek koji glavu pomalja (kroz rešetke, kroz okvir hajke i opnu urvine, kroz davno zapušteni vidik), da svoj prah i sebe sačuva za neko novo vreme, za neki drugi, lepši, dostojanstveniji svet?

A por   por hull az éjszínű rögre (melyből a talaj, a tér, az idő fogant), a féregre (amely vadállattá vált), a vadállatra (amely emberré vált).   por hull az első emberi nyomra (mikor a vadat üldözte), a vadállat súlyos mancsára (míg a férget taposta).   por hull a megbecstelenített almára, az első szeretőkre virágpor rakodik. por hull az első vadászat hírére, a kővel élesztett tűzre, az első baltára, az íjra, a bárány torka alatti pengére, az utolsó vacsora asztalára, a dadogásra és a beszédre, a szépségre, a világ eltűnt térképére és letörli a múltat.   ránk a morzsák pora szál. A növényeket, az erdőket, a susogást, az évgyűrűket, az e világi pogácsa pora koronázza. a kerék mindent görget (egyre messzebbre, egyre bizonytalanabbul). a bolygón késkérgek repülnek (mindenki késszúrásunktól retteg). és hull a por és hull a homály. őseink pora, csontjaink homálya. mulandóságával újul meg az ember, a sár örökös öltöny lesz, a harangnyelvet magához húzza.   eszmél-e valamikor is a (rácsok közül, az üldözés keretei közül, a szakadékból, a régen félvállról vett láthatárból) felszínre tört ember, hogy egy új korszakra, egy más, szebb, méltóbb világra megőrizze porát és önmagát?   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Živko Nikolić Одлуке – Döntések

 

Živko Nikolić Koprivnica kod Zaječara 13.11.1958. –

Одлуке   Одлуке сам тада доносио ноћу. Ако их нисам сневао, ја сам их будан маштао. Ако ни маште није било, ројиле су се црне, нарогушене мисли, од оних које би да мењају свет, а мењају само положај ува на јастуку и боју несанице у време пуног месеца

Döntések   Akkor döntéseket éjjel hoztam. Ha nem álmodtam meg, azokról ébren álmodoztam. De ha álom sem volt, sötét, elrettentő gondolatok kerengtek, melyek a világot váltanák meg, de csak a párnán a fül helyét változtatják meg az álom színét telihold idején   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Живко Николић: Одбегле слике, Смедеревска песничка јесен, 2021. стр. 18.

Predrag Bjelošević: Тишине говор – A csend beszéde

 

Predrag Bjelošević Banja Luka 29. 05. 1953. –

Тишине говор   Онај који није чуо говор тишине постаће блато   Само блато говори (у) себи   А онај који говори само (у) себи тишина је   Тишина кад говори све заћути   А све заћути кад си мртав а мртав си јер познајеш говор тишине   Говор тишине може бити пресудан говор тишине може бити фасцинантан   Говор тишине све своје поданике претвара у уво   Сједиш поред ува лежиш на уву волиш уво страх те од ува   Од ува до ува кола говор тишине   И чини ти се све рјечитији и чини ти се све универзалнији   И чини ти се да нијемиш од помисли да се претвараш у своју крајност

A csend beszéde   Az aki nem hallotta a csend beszédét sár lesz.   Önmagának csak a sár beszél.   Az pedig aki csak önmagának beszél maga a csend   Mikor a csend szól minden elhallgat   És minden elhallgat mikor halott vagy halott vagy mert ismered a csend szavát   A csend beszéde sorsdöntő is lehet a csend beszéde káprázatos is lehet   A csend beszéde minden alattvalóját füllé változtatja   Fül mellett ülsz fülön fekszel szereted a fület félsz a fültől   A csend beszéde fültől fülig kereng   És úgy érzed egyre meggyőzőbb és úgy érzed egyre egyetemesebb   És úgy érzed berzenkedsz a gondolattól hogy önmagad végletévé válj     Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Vasa Pavković С вилама к очима – Vasvillával a szem felé

 

Vasa Pavković Pančevo 3. februar 1953. –

С вилама к очима                (Сећање на Славонију)   Краве личе на чунове ... Трава топло мирише... Кад се заврши хитри летњи пљусак, појављује се дуга, без бриге.   У рибњаку, у том далеком свету, живе лињаци и језови...   Био сам матурант, у то доба.   А мирис сена, господе, а тек мирис сена!   – Помириши, рекао би мој ујак, – покој му души! – помириши и запамти! – и вилама би ми приносио навиљак.   – Кад дођу виле к очима! зачуо сам мајчин глас који је најављивао будуће време (ово садашње и сва будућа...).

Vasvillával a szem felé                              (Szlavóniára emlékezve)   A tehenek csónakokra hasonlítanak… Meleg fűillat… A hirtelen jött nyári zápor után megjelenik a szivárvány, mindig.   A halastóban, ebben a távoli világban compók és domolykók élnek…   Akkor érettségi előtt álltam.   És a szénaillat, istenem, az a szénaillat!   – Szagold meg, mondaná nagybátyám, – nyugodjon békében! – szagold meg és jegyezd meg! – és vasvillával köteget nyújtana felém.   – Mikor kerül a vasvilla a szem elé! hallatszott anyám hangja, a jövőt idéző (ezt a mait és minden jövőbeli…)   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Васа Павковић: У варљивом животу, КОВ, Вршац, 2012. стр: 28.

Risto Vasilevski Nepodnošljiva sudbina – Elviselhetetlen sors

 

Risto Vasilevski Nakolets, 31. januar 1943. –

Nepodnošljiva sudbina   Nekad se do donjeg sveta stizalo lako. Hermes je bio jedinstven a put siguran i dobro znan. Odande se moglo i natrag, ako se ne ponovi Orfejeva greška dok je izbavljao Euridiku.   Trebalo je znati smerne reči, odenuti ih u plavnu muziku i njima razgaliti srce kamena kojim su zatvarane dveri Hada. I ići, ne osvrtati se za sobom, dok se ne pređe granica između smrti i života.   Sad do pakla vode mnogi putevi, i svi su zakrčeni putnicima nad kojima ne bdiju anđeli, niti božji pev zemaljskih sveštenika. Sad savremeni, surovi Hermesi putnike vode izdaleka, iz svojih tajnih jazbina, sa svojih javnih govornica. I, u sveopštoj gužvi, ne može se čuti štedar glas, niti prepoznati zov Euridike, koja nas odavno moli za spas.   Nepodnošljiva je ova naša sudbina, čim smo tako zaboravljeni od života, čim smo tako lako prepušteni smrti!

Elviselhetetlen sors   Egykor az alvilágba könnyen el lehetett jutni. Hermész felülmúlhatatlan volt az út meg biztos és jólismert. Onnan visszaút is létezett, ha Orpheusz hibáját, miközben Euridikét mentette, nem követik el.   Ismerni kellett a hozzáillő kifejezéseket, túláradó dallamba foglalni és azzal a pokol ajtaját elzáró kövek szívét meglágyítani. És menni, vissza nem tekinteni, míg a halál és az élet közötti határt az egyén át nem lépi.   Most a pokolba sok út vezet és mindegyik törtető utasokkal tömve, akik felett sem angyalok, sem istenhez szóló pásztordalok nem virrasztanak. Most az utasokat a jelenkori, kegyetlen Hermészek titkos barlangjaikból nyilvános szószékeikről vezetik. És az általános zűrzavarban a méltányos hang nem hallatszik, sem Euridiké hívogató hangja, mely ősidők óta a megváltásért könyörög.   Elviselhetetlen ez a mi sorsunk, hisz bennünket az élet oly könnyen feled, hisz a halál könnyű prédai vagyunk!   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Danijela Trajković Mrvice - Kenyérmorzsák

 

Danijela Trajković Vranje 30. јanuar 1980. –

Mrvice   Lepa kao imperija po snegu Ptica sakuplja mrvice Ceo hleb nema za nju.

Kenyérmorzsák   A havon egész birodalom A madár kenyérmorzsákat gyűjt Számára egész kenyér nem jut.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Đorđe Kuburić Не умачи хлеб у вино – Borba kenyeret ne márts

 

Đorđe Kuburić Bačko Petrovo Selo 29. april 1958. – 

Не умачи хлеб у вино
 
Буди сам на улици! 
 
Јесен тек што није, а ти се ниси довољно нашетао.
Кад осване, видећеш снег, угледаћеш дугу у свим дугиним бојама.
 
Треба да знаш; непорочна сам и плава.
 
Пијеш ракију. А шта је са вискијем?
Шта ће бити са травњаком из ког избија коров?
 
Дозови се.
Мани се Персеида и пуног месеца.
Спавај до поднева, ако можеш.
Не хватај ветар.
Снатри по магли.
(Ускоро ће јесен па зима, рекох ти)
 
И, не умачи хлеб у вино.
Присешће ти.
 
Izvor: Ђорђе Кубурић: Песме из дворишта. Народба библиотека „Стеван Првовенћани“, Караљево 2016. стр. 35.
 
 
Borba kenyeret ne márts
 
Légy egyedül az utcán!
 
Őszelő, te meg még nem sétáltál eleget.
Hajnalhasadáskor havat látsz, minden színében a szivárványt látod meg.
 
Tudnod kell; feddhetetlen vagyok és szőke.
 
Pálinkázol. És mi van a whiskyvel?
Mi lesz a kóróval benőtt pázsittal?
 
Eszmélj.
Ne törődj Perszeusszal és a teliholddal.
Aludj délig, ha tudsz.
Hagyd a szelet.
Ködben bolyongj.
(Megmondtam, hamarosan itt az ősz, meg a tél.)
 
És borba kenyeret ne márts.
Megárt.
 
Fordította: Fehér Illés