Vasa Pavković Težina reči – A szavak súlya

 

V. P. Pančevo 3. februar 1953. –

Težina reči   Neizvesnost je tvrđa od granita i ima golemu gravitaciju, kaže Montale u jednoj pesmi.   Ponekad vidim sebe kao taj granit i, naravno, svoj život kao tamnu vodu, u koju tone taj granit.   Reči su suvišne, ali ne znamo šta bismo bez njih. Recimo: težina kao lakoća i obratno.

A szavak súlya   A bizonytalanság gránit-erődítmény, tömegvonzása hatalmas, állítja Montale egy versében.   Időnként, mint az a gránit, látom magamat és életemet, természetesen, mint sötét vizet, melyben az a gránit süllyed.   A szavak feleslegesek, de nem tudom nélkülük mit tennénk. Mondjuk: súly, mint könnyedség és fordítva.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Vasa Pavković: Knjiga o lastavicama, Matica srpska, Novi Sad 2000.

Verica Preda PreVerica Pričamo o pesmi – A költeményről beszélünk

 

Verica Preda PreVerica Kruščić, 1966. – 

Pričamo o pesmi   носим је нераспаковану неисковану необрађену забрађену ушушкану   чекам један трен кад варница прасне и кроз прсте отме мисао проструји мишићним крилом створи слово запрља белину хартије чекам   да заличи на бехар и освоји свет

A költeményről beszélünk   hordozom kibontatlanul csiszolatlanul kidolgozatlanul rejtetten álomba bágyadtan   várom a pillanatot hogy a szikra pattanjon és az elrabolt gondolat az ujjakon keresztül tódulva izom-szárnnyal betűt képezzen fehér papírt maszatoljon várom   hogy virágzásra emlékeztetve világot hódítson   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Dušan Gojkov № 31 - № 31

 

Dušan Gojkov Beograd 11. avgust 1965. –

№ 31   ne nisi se prevarila bio sam to ja u polupraznom poluraspadnutom autobusu na semaforu jedini putnik koji pognute glave tobože usredsređeno čita poeziju (sladunjavog žeraldija – ali kakve to veze ima: spolja sa mesta na kojem ti stojiš loša poezija se ne prepoznaje) nikako da pređeš tu ulicu iako je tebi zeleni signal a nama crveni koliko ima otkako se nismo videli godina godina i po dve više bio sam siguran da si uspela i da me zaboraviš ja znam da tebe nisam ali priznajem sve ređe pomislim na tebe udatu ženu (sređen život, dvoje divne dece oboje od različitih očeva nijedno od tvog zakonitog supruga ali koga se to samo tiče) ženu punu ljubavi i prepunu straha da se na njoj to ne primeti tmuri se napolju autobus kašljuca nikako da krene ti i dalje stojiš gledaš moj namerno pognut profil skriven pod tamnim naočarima usne koje si volela kako si često govorila da osetiš na svom vratu ruke mi se ne vide a one su najbitnije jer svaki blagi dodir šakom tvoje je oči pretvarao u zelena mora autobus napokon kreće ti sad možeš lagano uzbrdo ka svojoj kući

№ 31   nem nem tévedtél én voltam a majdnem üres majdnem széthullott buszban az útjelző-lámpánál az egyetlen utas aki lehajtott fővel látszólag odaadással verset olvas (édesded geraldyt – de ez most nem fontos: kívülről arról a helyről amelyen állsz a silány költészetet nem lehet felismerni) sehogy sem mégy át az utcán pedig a jelzés neked zöld nekünk meg piros mióta nem láttuk egymást éve másfél két éve több biztos voltam abban sikerült engem elfeledned én tudom téged nem de bevallom egyre ritkábban gondolok rád a férjes asszonyra (rendezett élet, két gyönyörű gyerek különböző apáktól egyik sem a törvényes férjedtől de kinek mi köze hozzá) az asszonyra aki szerelmes és félelemmel telt nehogy észrevegyék kinn sötétedik a busz pöfékel sehogy sem indul te továbbra is ott állsz a szándékosan lehajtott sötét szemüveg mögé rejtett arcélemet nézed ajkamat melyet szerettél gyakran mondogattad nyakadon érzed kezemet látod és az a legfontosabb mert tenyerem minden gyengéd érintését szemed zöld tengerré változtatja a busz végre működésbe lép te most lassan elindulhatsz a kaptatóra otthonod felé   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Dušan Gojkov: Tužne šansone, Kornet Beograd 2015. str. 62-63.

Đorđe Kuburić Лето у Вавилону – Babiloni nyár

Đorđe Kuburić Bačko Petrovo Selo 1958. – 

Лето у Вавилону   А све ја то доживљавам као лето:   у Калифорнији, Мароку, Израелу; у Мексику, Амазонији, Централ Парку; Тоскани, Алхамбри, у пустињи Гоби. Земљи Улро.   Лето на Мљету, Храдчанима и Златној улици. Тибету и Вестенду. Лето у Вавилону, Тунстауну и Кудн Бичу. У Долини краљева, у долу међу спавачима.   Лето у хладу, у сенци метафоре.   Лето.  Зелено лето.

Babiloni nyár   Én mindezt mint nyarat élem át:   Kaliforniában, Marokkóban Izraelben; Mexikóban, Amazóniában, a Central Parkban; Toscanában, Alhambrában, a Góbi sivatagban. Ulro országában.   Nyár Mljeten, A Hradzsin téren és az Arany utcában. Tibetben és a Westenden. Nyár Babilonban, Tunstallban és Kudn Maliron. A Királyok völgyében, a szunnyadók között.   Nyár a hűvösben, a metaforák árnyékában.   Nyár. Zöld nyár.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ђорђе Кубурић: Песме из дворишта. Народна Библиотека „Стефан Првовенчани“, Краљево, 2016. str. 36.

Živko Nikolić Кажипрст путује – A mutatóujj utazik

 

Živko Nikolić Koprivnica kod Zaječara 13.11.1958. –

Кажипрст путује   кроз прозор гледаш како пада снег на врху свог темена осећаш клизи кажипрст и мада знаш да је све то само сан осмехнута хваташ једну пахуљу у часу када се кажипрст на твоје раме спушта ах каква је то врелина а пада снег и од зида се шарена птица одваја кроз прозор гледаш а кажипрст путује у недра ти се и под кожу завлачи врелину појачава у дно неба се настањује   22. 3 –10. 4. 2018. Београд

A mutatóujj utazik   az ablakon keresztül nézed a hóesést érzed a mutatóujj fejed búbján csúszik igaz tudod mindez csak álom de abban a pillanatban amikor a mutatóujj válladra ér mosolyogva fogsz meg egy pihét ó micsoda forróság a hó meg esik és leválik a falról egy tarka madár az ablakon keresztül nézel a mutatóujj meg utazik melledbe bőröd alá húzódik tetőzi a forróságot és az ég-aljára telepszik   Belgrád, 2018. 3. 22. – 4. 10.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Живко Николић: Одбегле слике, Смедеревска песничка јесен, 2021. стр. 62.

Gergely Tamás Zavaros – Mutno

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Zavaros        Úgy érezte, veszélyben vannak, egy ismeretlen tragédia bármelyik percben bekövetkezhet. Mert "zavaros" időket élnek.       Karjával átfogta Malackát, Kismalacot, lábhoz szólította a kutyát, a macskát.       Nyugtalanul körbe tekintett.        - A paszuly a teraszon! - mondta, vagy inkább kiáltotta.

Mutno        Činilo mu se da su u opasnosti. Neka nepoznata tragedija svakog trena se može dogoditi. Jer „mutna” su vremena.      Rukom je zagrlio Prasicu, Prase, te pozvao psa i mačku.      Uznemireno je gledao okolo.      – Grah na terasi! – rekao je, u stvari uzviknuo.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#86

Jász Attila Több fény – Više svetlosti

 

Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –

Több fény
 
Ritkul a hajam. Sejtettem, látva a naponta elhullajtott
hajszálakat a fürdőszobában. Az új villany beszerelése
mégis megijesztett, milyen az, ha föntről kapja a fényt.
Eddig csak félhomályban láttam az arcom, körül-belül,
és ez is elég volt. Most megdöbbenve látom, hogy már
a szakállam teljesen ősz. Barátaim, mindig óvatosan
cseréljétek ki a világítást régi tükreitek fölött! Nem
veszélytelen dolog több fényt irányítani magunkra.
 
Forrás: Jász Attila: Belső angyal Kortárs könyvkiadó Budapest 2019.
 
 
Više svetlosti
 
Kosa mi se proređuje. Naslutio sam svakonevno videvši
otpale vlasi kose u kupaoni. Ugradnja nove svetiljke
ipak me je uplašila, kako je kad svetlost odozgo stiže.
Do sada sam moje lice tek u polumraku video, otprilike,
i to dovoljno je bilo. Sad sa zaprepašćenjem vidim,
brada mi je sasvim seda. Prijatelji moji, osvetlenje
iznad starog ogledala uvek krajnje oprezno menjajte!
Na sebe više svetlosti usmeriti nije bezopasan čin.
 
Prevod: Fehér Illés