Vladimir B. Perić 2. etida – 2. etűd

 

Vladimir B. Perić Šabac 1976. –

2. etida               Не, не, не, не, не смем у собу! Тамо је џопис! Џопис!! Џо-ПИС!!! ЏОПИС!!!! – Но, но, но, но, но да теби нешто каже твоја Тетана-Весана, знаш, твоја Тетана-Весана, јен’ два три, јен’ два..., ево ти ова огрлица са перлама свих боја, играј се! Па да пустимо оно...: „But you know, honey I’ll always / I’ll always be around if you ever want me / Come on and cry, cry baby, cry baby, cry baby!!!” Плачи душо моја чиста, у такту пет осмина, плачи!!! Хахахахахахаха!! После ћемо да се смејемо!             Та чаробница лављег срца грејала је душу моју и много година касније и смејали смо се баш слатко, кисело и горко, али поштено, по мери живота. Хтео сам много пута после, баш као и сада, безуспешно, да уђем у ту собу где је вриштала слободна Џопис, гурнута у жрвањ живота, као опомена, као туга. О Боже, како су лепе наше ране утваре ‒ тако неподношљиво привлачне и страшне! Чак и ако мислимо да ће нас појести, оне су ту да би нас нахраниле бригом, правдом, онако трагичном и искреном али бескомпромисном и зато, живеле, лептирице-перлице моје, живеле!!!

2. etűd               Nem, nem, nem, nem, abba a szobába nem merek bemenni! Ott van dzsopis1! Dzso-pisz!!! Dzsopisz!!!! – No, no, no, no, no majd Veszna nena mond valamit neked, a te Veszna nenád, egy kettő három, egy kettő…, nesze neked ez a sokszínű gyöngysor, játsszál vele! És ezt hallgassuk…: „But you know, honey I’ll always / I’ll always be around if you ever want me / Come on and cry, cry baby, cry baby, cry baby!!!” Sírjál tiszta lelkem, ötnyolcados ütemre, sírjál!!! Hahahahahahaha!! Utána majd nevetnünk!             Az az oroszlánszívű, varázserővel rendelkező lény évek múltán is lelkemet melengette, és nevettünk, hol tiszta szívből, hol fanyarul, hol keserűen, de mindig hitelesen, ahogy az élet hozta. Számtalanszor, mint ahogy most is, sikertelenül, be akartam menni abba a szobába, ahol az élet darálójába dobva figyelmeztetésként, fájdalmasan Dzsopisz szabadon rikoltozott. Ó, Istenem, korai látomásaink mily kedvesek – oly ellenállhatatlanul vonzanak és fenyegetnek! Még akkor is, ha azt hisszük, felfalnak bennünket, jelen vannak, táplálnak bennünket gondokkal, igazsággal, végzetessel és őszintével, de rendíthetetlenül, ezért pillangóim-gyöngyszemeim dicsőség nektek, dicsőség!!!   1Dzsopisz –Janis Joplint nevezte így a szerző gyerekkorában   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Владимир Б. Перић: Етиде оп. 4, УК „Кораци” Крагујевац, 2021.

Bíró Tímea Minden rendben életem – Sve je u redu živote moj

 

Bíró Tímea Csantavér 1989. december 17.  –

Minden rendben életem   akadozva megy le a leves időnként abbahagyom leteszem a kanalat hagyom elmerülni a borsószemek között azokra a nőkre gondolok akikbe hetekkel ezelőtt megérkezett a hír hogy anyák lesznek borsónyi életet hordoznak a testükben a szívük alatt most pedig bombák robbannak felettük a magasban   hogyan tudnám ezt elmagyarázni neked két falat között rád mosolygok széles vigyor a válasz nyelvöltögetéssel hogyan tudnám ezt elmagyarázni neked   minden rendben életem   mert olyan nincs és mégis van egy ember úgy dönt hogy fegyverrel hadsereggel nekimegy egy másik országnak egy reggel úgy ébred fel hogy ölni fog hogy igen őt is anya szülte és látod valahol mégis elveszett   minden rendben életem   ha azt mondom ilyenek a felnőttek meg akarsz majd állni az időben ha azt mondom gyerekes a viselkedése túl korán szeretnéd kinőni a legszebb éveket   hosszú sorok a határátkelőhelyeken rövid ebéd mert mennél a játékaidhoz a szivárványos gyönyörbe nők tenyerei a néhány hónapos életeken a férfiak térdén a szinte kitapintható félelmen   se előttem se mögöttem nem hullanak lövedékek táncoltatom a mackót körbe-körbe felhúzom zenél nevetsz valaki tölt lő sebesít reszkető szervek sejtek tente tente tengerecske ásítozik a lelked ők alvás helyett menekülnek   erre nincs mentség nincs magyarázat csak tépelődik az ember a franciaágyban a matracon a kanapén a vackán a járdaszigeten kivési az álmot a fejéből az undor a saját fajától   hogyan magyarázhatnám ezt meg neked   reggel vastag mosolyokkal simogatjuk egymás arcát de emberek kíméletlenül hosszú sora ha néhány órára megpihent is nem tudta kialudni a háborúból magát mekkora bátorság kell lehunyni a szemed egy bombarobbanás ébreszthet fel mennyire kell fáradtnak lenni hogy a görcsös félelem ellenére lehunyd a szemed egy bombarobbanás ébreszthet fel   beleveted magad a szokásos produkcióba némelyik sikkantásodtól megijedsz minden rendben életem mivel nyugtat a nő akinek a gyereke megfeszíti magát a sorban tüntetőlegesen megáll követeli az apját a halál vagy a harc közül melyik lehet a vigasztalóbb   a kijevi metróban csecsemő született az elviselhetetlennek tűnő fájdalmakra gondolok hogy a nő a többiekre való tekintettel némán tűrte vagy nem foglalkozott a hangerővel a méhösszehúzódásokra amik a világra segítik az új életet volt-e szülésznő a közelben vagy mindent kizárólag ösztönösen hányan néztek oda hányan fordították el a fejüket a baba felsírt-e a már napok óta síró felnőttek között mihez kezdtek a méhlepénnyel a vér nyilván a többi közé keveredett   minden rendben életem   az otthon helyett hova mennek az új családtaggal bővült fényes hazaút helyett hova mennek az óvóhely meddig óvóhely lehet-e a fegyverropogások dallamában eleget enni a tejtermeléshez tente tente tengerecske kell-e altatót dúdolni vagy a puszta létezésben kifárad a néhány napos lélek   magukra hagyott játékmackók arcáról leesik a gombszem a detonáció következtében súlytalanul landol a műanyag a szőnyegen de mi van a szívvel ha leválik hova essen

Sve je u redu živote moj   supa zapinje u grlu na momente prekidam odlažem kašiku pustim da se među zrncima graška izgubi na one žene mislim koje su pre par nedelja dobili obavest majke će biti u njihovim telima ispod srca život veličine graška nose a sad iznad njih u visu bombe eksplodiraju   kako bi to mogla objasniti tebi između dva zalogaja osmeh ti šaljem cerekanjem plaženjem jezika odgovaraš kako bi to mogla objasniti tebi   sve je u redu živote moj   jer tako nešto nema a ipak postoji jedan čovek je tako odlučio da oružjem vojskom na drugu državu navali jednog jutra tako se budi da će ubijati da i njega je mati rodila i vidiš negde se ipak izgubio   sve je u redu živote moj   ako tvrdim takvi su odrasli poželećeš stati u vremenu ako tvrdim ponašanje mu je detinjast najlepše godine ćeš prerano hteti prerasti   na graničnim prelazima dugački redovi kratak ručak jer bi svojim igračkama u nasladu duginih boja išao dlanovi žena su na životima starim od par meseci na kolenima muškaraca strah maltene pipati se može   meci ni ispred ni iza mene ne padaju okolo-naokolo medu na ples navodim navijam svira smeješ se neko puni puca rani organi ćelije drhte snivaj snivaj okeanu duša ti zeva oni umesto spavanja u begu su   za to opravdanja nema nema objašnjenja čovek na francuskom krevetu dušeku kanabetu leglu pločniku samo presabira nestaje san zbog gađenja od vlastite rase   kako bi mogla to tebi objasniti   ujutro lica jedna drugom debelim osmesima gladimo a ljudi u bezobzirno dugačkim redovima ako za koji sat su se i odmorili od rata pravi smiraj nisu našli koliko hrabrosti treba za to da oči zatvoriš eksplozija bombe te može probuditi koliko trebaš biti umoran da i pored grčevitog straha oči zatvoriš eksplozija bombe te može probuditi   u svakodnevne naviknute radnje se baciš po koji vlastiti vrisak te straši sve je u redu živote moj žena te smiruje čije dete u redu se uspravi demonstrirajući zastane oca prati između smrti i borbe šta može biti utešnije   u metrou u Kijevu dete se rodilo na skoro nepodnošljive bolove mislim žena s obzirom na prisutne nemo je podnosila ili sa jačinom glasa nije se bavila tokom kontrakcije materice koje pomažu da nov život na svet stigne da li je bilo babice u blizini ili je sve isključivo nagonski radila koliko njih su nju gledali koliko njih su glavu okrenuli da li je beba među zaplakanim odraslima zaplakala šta li su radili sa posteljicom krv naravno sa ostalom se mešala   sve je u redu živote moj   umesto doma kuda idu sa novim članom porodice umesto ozarenom cestom što doma vodi kuda idu sklonište dokle je sklonište može li uz melodiju groktanja oružja za stvaranje mleka dovoljno jesti snivaj snivaj okeanu uspavanku treba li pevušiti ili u pustom postojanju nekoliko dana stara duša je već umorna   usamljena plišana meda sa lica dugmić otpada usled detonacije umetna materija kao da je bez težine na sag pada ali šta je sa srcem ako se odvoji gde da padne   Fordította: Fehér Illés

Forrás: Bíró Tímea versei (szifonline.hu)

Turczi István: Partitúra – Partitura

 

Turczi István Tata 1957. október 17. –

Partitúra                  Pilinszky János   Időindigó elvonul képek gyorsított rákmenete Onnan idáig még egy montázs gyűrűzik a lét perisztaltikája Itt ellenpontozott a csend is   csillagok hevernek a földön Ott gyöngy hull a homokra   gyereksírás      kétségtelen a mosoly védi az arcot ha ledőlnek a szó-barrikádok és a térdre kényszerített éjszakákban tapéta-szemek titkot kutatnak M      ez a pogány névtelenség e       ez a bizarr obeliszk g       ez az időzítés v       ez az exponált bűntudat á       ez a totálkép l        ez a rögzített kameraállás t        a mozdulat szintaxisa ó       a mélyszerkezet János ma is keresztel és a folyóparton ismeretlen emberek búcsúcédulát osztogatnak

Partitura                  Janoš Pilinski1   Indigo vremena prolazi slike ubrzane povorke raka Odande do ovde još jedna montaža peristaltika postojanja se uvija Ovde i tišina je u kontrapunktu   na zemlji zvezde leže Tamo na pesak biser pada   plač deteta     neosporno lice osmeh štiti ako se barikade reči ruše i u noći na kolena prisiljena tajne oči tapeta istražuju I      ta paganska bezimenost s      taj bizaran obelisk k      ta tempiranost u      ta javna svest krivice p      taj premijer plan i       taj fiksiran položaj kamere t       sintaksa pokreta e      dubinska struktura Jovan i danas krsti a na obali reke nepoznate osobe cedulje oproštaja dele   1Janoš Pilinski (Pilinszky János 1921 – 1981) sjajan mađarski pesnik   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Turczi István Legszebb versei, Belvárosi könyvkiadó Budapest, 2006. 14. old.

Méhes Károly Az a mondat – Ta rečenica

 

Méhes Károly Pécs 1965. február 20. – 

Az a mondat   Minden nap észre fogom venni azt a mondatot, amit csak én hallhatok meg. Az, hogy minden nap leírom majd azt a mondatot, amit csak én írhatok le, végtelen nagyképűség lenne. Igazából napok óta nem vágyom másra, mint hogy Prágában üljek, fent, Strahovban, a Fekete Bivalyban, szafaládét egyek mustárral és persze sört igyak, ottani sört, amint nyolcvankilenc tavaszán. Lassan egy hete minden nap eszembe jut az az álomi nap a cseh szakikkal, akik ott töltötték az egész délelőttöt, sőt vélhetőleg egész életüket. És ez a kép nem a múlt, nem emlék, hanem lélekdarabka, voltaképp én vagyok, csakis én. Enlelkébe harapó ember, ki önmagára vágyakozik.

Ta rečenica   Onu rečenicu koju samo ja mogu čuti svaki dan ću primetiti. A da ću onu rečenicu koju samo ja mogu napisati svaki dan napisati, bilo bi krajnje nadmeno. U stvari danima ništa drugo ne želim samo da u Pragu sedim, gore u Strahovu u Crnom Biku safaladu sa senfom jedem i naravno pivo pijem, tamošnje pivo, kao u proleće osamdeset devete. Skoro već čitave nedelje svakog dana na onaj božanstven dan mislim sa češkim kolegama koji su čitavo prepodne tamo proveli, po svoj prilici čitav život. I ta slika nije prošlost, nije uspomena, komadić duše je, na neki ja sam, isključivo ja. Čovek koji vlastitu dušu grize, koji za sobom čezne.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Méhes Károly: Röntgen, Parnasszus Könyvek, Budapest. 2012.

Risto Vasilevski (О)да песку – Óda a homokhoz

 

Risto Vasilevski Nakolets, 31. januar 1943. – 

(О)да песку   Песак је мрестилиште свега што кратко траје.   Написано на њему очас се ослика на небу; због нејасних контура односа са Земљом никад не остави траг на који се неко може позвати, друго прозвати.   Лепоту му развеје ветар, суштину смисла понесе само записивач или онај који ју је случајно затекао одмах после њега, пре најезде плиме – природних уста неминовне осеке.   Али, да није њега, свет не би имао темеље, нико се са њих не би отиснуо у неизвесност мора и океана, у Ристовас галаксију, нити би се на њих, после начињеног круга, вратио да потражи и нађе себе!   (О)да, песак је мој брат лука у коју свако може да пристане и предахне пре него се упути ка свом коначном исходишту, ка својој коначној слободи..

Óda a homokhoz   A homok ívóhelye mindennek, ami rövid ideig tart.   A ráírt máris az égen jelenik meg; az elmosódó körvonalak, a Földdel való kapcsolata miatt nyomot sosem hagy, amire valaki hivatkozhatna, mást kérdőre vonhatna.   Szépségét a szél szórja szét, valódi értelmét csak a jegyzetet készítő viszi magával, vagy az, aki véletlenül találta ott magát, rögtön utána, a dagály ostroma – az elkerülhetetlen apály természetes szája előtt.   De ha nem lenne, a világnak alapja nem lenne, vele a bizonytalan tengerre, óceánra, a galaxisba senki sem menne, se a megtett kör után, hogy önmagát megtalálja vissza nem térne!   Óda, homok a testvérem, kikötő, ahol mindenki kiköthet, megpihenhet, mielőtt még végső kiindulópontja, végső szabadsága felé el nem indulna…   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Anđelko Zablaćanski Песничко бдење – Virraszt a költő

 

Anđelko Zablaćanski Glušci kod Bogatića 4. decembar 1959. –

Песничко бдење   У ноћи песничког бдења Сретох самоћу Али не своју Сретох лепо младо лице С дубоком бором Која се протеже од горње усне Преко леве дојке До срца откуцаја све тишег   Сретох на своме длану Један загубљени осмех Али не мој Већ сјајних очију самотних У вреви живота Сретох руке пружене а неухватне Ником Сем тишини живота који промиче Неосетно и најтананијој души

Virraszt a költő   Éjjel mikor a költő virrasztott A magánnyal találkoztam Nem az enyémmel Fiatal arccal találkoztam Arcán a mély ránc A felső ajaktól A bal mellen keresztül A halkuló szívdobbanásig terjedt   Tenyeremen Szerelemes mosollyal találkoztam Nem az enyém Magányos csillogó szemeké Az élet forgatagában Kinyújtott de elérhetetlen kézzel találkoztam Elérni Csak a legérzékenyebb lélek számára is észrevétlenül mulandó élet csendje képes   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Dušan Savić Čovek – Az ember

 

Dušan Savić Banja Luka 21. avgust 1952. – 

Čovek   Tišina. – Nisam! Tres! –Niiisam! Bum, tres! – Nisss… Jaoooj... Tres, bum, tres! – Jesam, jesam!!!

Az ember   Csend. – Nem én voltam! Csatt! – Nnnem én voltam! Bumm, csatt! – Nnneee… Jaaaaj… Csatt, bumm, csatt! – Én, én voltam!!!   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Dušan Savić: Glavnom ulicom, Gradska Biblioteka Karlo Bijelicki Sombor, 2019. str. 34.