Gergely Tamás Lapul – Privija se

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Lapul        - Ma erény felfele lapulni.      Meglepi Vadmalacot komája megállapítása, ez a mostanság közösségi bölcselet.      Rosszat sejt, sőt: nem is érti.      A tölgyfához megy, s fejét behúzva annak az alsó ágához simul.        - Így? - kérdi komájától.      Ám ahogy elengedi magát, a földre hull.

Privija se        – Danas je priviti se prema gore vrlina.      Jaranova konstatacija, ta današnja kolektivna mudrost iznenadio je Vepra.        Sluti na zlo, dapače: ni ne shvata.        Ode do hrasta, glavu uvlačeći se uz zadnju granu privija.        – Ovako? – upita jarana.       Ali, kako se opustio, pao je.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#83

Turczi István: Homérosz - Homer

 

Turczi István Tata 1957. október 17. –

Homérosz
 
Így messziről              összehúzott poros szemöldök a tömeg
diszkrét nyelőcsövek                             kavics a nyelv alatt
pár megkockáztatott köhintés zsebkendők       Tüdő-romkert
                             arcok feketekeretben
Ő kétkedve csóválja fejét         mint az ithakai világítótorony
megszokott posztján                   a gyülekezet szélén álldogál
az időtlen toporgásban egyre keresve a megfelelő mozdulatot
szürke kalapjával babrál                  ujjai megbizonyosodnak
kalapszegélye feketeségéről       Régi lábnyomokba bújtatott
árnyéka mintha szalutálna                      egy citromfának dől
görnyedt csend                         szedelőzködő mozdulatlanság
Ráncai izzadtságfényben táncolnak vagy inkább remegés ez
közelebbről nézve     az arc és a száj közé sövényt von a por
szakállában gyűrűzik a tehetetlenség                             most
az árnyékához szegődött fény       az emlékezetében meglapul
rókalyuknyi pillanat a búcsú                     torkában puskatus
                  mikor földet szór Telemakhosz sírjára
 
Forrás: Turczi István Legszebb versei, Belvárosi könyvkiadó Budapest, 2006. 53. old.
 
 
Homer
 
Ovako iz daljine               masa je prašnjava skupljena obrva
diskretni jednjaci                                ispod jezika oblutak
po koji dozvoljen kašalj maramice    vrt Pluća u ruševinama
                          lica u crnim okvirima
On u neverici glavu vrti                       poput svetionika Itake
na svom uobičajenom mestu                     na rubu zbora stoji
odgovarajući pokret durnovito u bezvremenom tapkanju traži
siv šešir premeće                                       prsti ga uveravaju
rub šešira je stvarno crn      U stare tragove stopala skrivena
senka kao da mu salutira              na drvo limuna se naslanja
grbava tišina                         na pokret spremna nepomičnost
Njegove brazgotine u svetlu znoja igraju ili ipak drhtaj je to
iz blizine gledajući    prašina između lica i usta živicu gradi
nemoć u njegovoj bradi titra                                            sad
svetlost u službi njegove senke je               u sećanju se pritaji
oproštaj je tren lisičje rupe                     u grlu mu je kundak
               kad na grob Telemakosa zemlju sipa
 
Prevod: Fehér Illés

Méhes Károly Sötétlő alak – Pomalo taman tip

 

Méhes Károly Pécs 1965. február 20. – 

Sötétlő alak   Egyedül vagyok a szobában. A lámpa gyönge holdja egyszerre messzibbnek tűnik, mint az igazi. Elmenne egy kémfilmben, ahogy az ablakhoz lépek és kilesek a függöny mögül. Közben az jut eszembe: a lélek kárpitja lebben, évek porát érzem, a málló titkokat. És hogy jobb nem tudni semmit a jövendőről, elég, ha nagyjából sejtem, mi is az, amit életemnek nevezek. Fénycsillámok suhannak el, rózsaszín, zöld, lila pukkanások vetítik ki a belsőmet az égre. Aztán ez is elül, végre megnyugodhatok. Semmi se történt. Egyedül vagyok a szobában, hallom a saját sóhajtásomat. A lámpa csak azért ég, hadd lássam árnyékomat a falon, ezt a fura alakú, gombócfejű, sötétlő alakot itt mocorogni.

Pomalo taman tip   Sam sam u sobi. Slabašan mesec lampe odjedanput čini se da je sve dalje, kao da je stvaran. Kako do prozora stupim te zavesom zaštićeno prema vani virim i u špijunskom filmu bi mogao da prođe. Pa se setim: zastor duše prhne, prašinu godina, oronule tajne osećam. Te o budućnosti bolje ništa ne znati, dovoljno je ako slutim šta je to što svojim životom smatram. Blesci svetlosti prolaze, svoju unutrašnjost na nebo ružičaste, zelene, lila prasci projiciraju. Pa i to se stiša, konačno mogu se smiriti. Ništa se nije desilo. U sobi sam sam, vlastiti uzdah čujem. Lampa samo zato gori, da mi senku na zidu mogu videti, tog tamnog čudaka sa glavom oblika valjuška tu micati se.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Méhes Károly: Röntgen, Parnasszus Könyvek, Budapest. 2012.

Vasa Pavković: Zbilja, jednom sam – Valóban, egyszer

 

Vasa Pavković Pančevo 3. februar 1953. –

Zbilja, jednom sam   - Rano si se predao, sleže ramenima prijatelj.   Zbilja: jednom sam video u antreu devojku u crnom hitonu, hitronogu coprnicu, skakutala je u opšinjavajućim krugovima – dok je negde daleko rudeo plod i jagnje lizalo so s pastirove košulje.   Zbilja: jednom sam video lomaču u mračnoj ulici, čoveka sličnog gorioniku, premetao se kao plamteći glagol kroz prazninu, urličući nacističke parole.   Zbilja, jednom sam ... - udisao veštičiji vetar, - drhtao u redu za iščekivanje, - imao devet leta i osam jeseni, - verovao da nije ono što nije.

Valóban, egyszer   – Korán feladtad, vonta meg a vállát barátom.   Valóban: egyszer az előcsarnokban láttam egy lányt, fekete tunikában, gyorsléptű szemfényvesztőt, lenyűgöző körökben ugrált – míg valahol messze, gyümölcsérés idején, a bárány a pásztor ingjéről nyalta a sót.   Valóban: egyszer egy sötét utcában máglyát láttam, lángcsőhöz hasonlító embert, az ürességen keresztül lobogó igeként mozgott és nácista jelszavakat kiabált.   Valóban, egyszer… – varázslónő szelét szívtam magamba, – remegtem a várakozás sorában, – kilenc nyár és nyolc ősz volt mögöttem, – hittem, az nem az, ami.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Vasa Pavković: Konverzija, KOV Vršac, 1994.

Živko Nikolić: Зар верујеш у тај прах – Hiszel abban a porban

 

Živko Nikolić Koprivnica kod Zaječara 13.11.1958. –

Зар верујеш у тај прах   Зар заиста верујеш да ће на лагани додир дугмета заувек да нестану Таџ Махал, Стоук Хенџ, Биг Бен, Бели Анђео, Стуб бескраја, Риалто и сва друга чуда лепоте?   И да ће литице Монт Евереста за трен ока да постану прах ?   Зар верујеш у тај прах?   А ја сам одувек веровао да ће љубав сваку пору да настани и сачува.   И верујем чак и заруделим ушима да ће на неком усамљеном камичку све то да надживи једна сива гусеница.   12.10 – 1.12.2022. Београд

Hiszel abban a porban   Tényleg elhiszed, hogy egy könnyed gombnyomásra örökre eltűnik a Tádzs Mahal, a Stonehenge, a Big Ben, a Fehér angyal, a Végtelenség oszlopa, a Rialto és minden más csoda, szépség?   És Csomolungma sziklái egy pillanat alatt porrá válnak?   Hiszel abban a porban?   Én meg mindig hittem, a szeretet minden pórust betölt és megőriz.   Még vörösödő fülekkel is hiszem, hogy holmi magányos sziklán, mindezt egy szürke hernyó túléli.   Belgrád, 2022. 10. 12. – 12. 1.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Dušan Gojkov № 32 - № 32

 

Dušan Gojkov Beograd 11. avgust 1965. –

№ 32   u starom albumu vidim sebe pomalo razbarušenog mladog vitkog začuđenog   u ogledalu izraz gađenja na licu što se duže posmatra sve više i to prestaje da bude bitno   i sada znam pedesetak godina dosade zgusnulo se između te dve slike   prozračiti valja

№ 32   a régi albumban magamat látom a részben rendezetlent fiatalt karcsút meglepettet   a tükörben utálattal tele arc minél tovább nézem egyre rikítóbb és ez immár nem is fontos   és most már tudom e két kép közé ötvenvalahány év unalma tömörült   szellőztetni kell   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Dušan Gojkov: Tužne šansone, Kornet Beograd 2015. str. 64.

Đorđe Kuburić Одраз у огледалу – A tükörben tükörkép

 

Đorđe Kuburić Bačko Petrovo Selo 1958. – 

Одраз у огледалу
 
Понекад
у неупоредивој контемплацији досаде и самоће
сретнем чудовиште.
Избезумљену другост, која хоће да укроти ме.
А ја сам њега већ давно припитомио, само што он то не зна.
Тако, ништаван,
Бива препуштен расклапајућој Енциклопедији,
на милост и немилост.
Међутим, одраз у огледалу јесте непоуздан.
А парадокси су непредвидљиви и збуњујући.
Искаче, каткад, помаман
из своје кутије.
Па га онда
двојника
декадентног  ђаволка
лепо вратим тамо где припада.
У сан.
 
Izvor: Ђорђе Кубурић: Песме из дворишта. Народна Библиотека „Стефан Првовенчани“, Краљево, 2016. str. 38.
 
 
A tükörben tükörkép
 
Időnként
az unalom és a magány összehasonlíthatatlanságáról elmélkedve
kisértettel találkozok.
Eszeveszett baráttal, meg akar szelídíteni.
De én őt már régen megfékeztem, csak ezzel még nincs tisztában.
Olyan, jelentéktelen,
Nyitott Enciklopédia kénye-kedvére
hagyott.
Ám a tükörben a tükörkép igenis megbízhatatlan.
A paradoxonok viszont előreláthatatlanok és megtévesztők.
Néha, dobozából, zavarodottan
ugrik ki.
Akkor őt,
a hasonmást,
a dekadens ördögfiókát
visszateszem oda, ahová való.
Az álomba.
 
Fordította: Fehér Illés