Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –
|
Lapul |
Privija se |
A költészetről - az Ezüst híd/Srebrni most fordításkötetemről - fordításaim - kedvenc verseim - gondolatok - magamról O poeziji - o knjizi prevoda Ezüst híd/Srebrni most - moji prevodi - omiljene pesme - zabeleške - o sebi
Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –
|
Lapul |
Privija se |
Turczi István Tata 1957. október 17. –
Homérosz
Így messziről összehúzott poros szemöldök a tömeg
diszkrét nyelőcsövek kavics a nyelv alatt
pár megkockáztatott köhintés zsebkendők Tüdő-romkert
arcok
feketekeretben
Ő kétkedve csóválja fejét mint az ithakai világítótorony
megszokott posztján a gyülekezet szélén álldogál
az időtlen toporgásban egyre keresve a megfelelő
mozdulatot
szürke kalapjával babrál ujjai megbizonyosodnak
kalapszegélye feketeségéről Régi lábnyomokba bújtatott
árnyéka mintha szalutálna egy citromfának dől
görnyedt csend szedelőzködő mozdulatlanság
Ráncai izzadtságfényben táncolnak vagy inkább remegés ez
közelebbről nézve az arc és a száj közé sövényt von a por
szakállában gyűrűzik a tehetetlenség most
az árnyékához szegődött fény az emlékezetében meglapul
rókalyuknyi pillanat a búcsú torkában puskatus
mikor
földet szór Telemakhosz sírjára
Forrás: Turczi
István Legszebb versei, Belvárosi könyvkiadó Budapest, 2006. 53. old.
Homer
Ovako iz daljine masa je prašnjava skupljena obrva
diskretni jednjaci ispod jezika
oblutak
po koji dozvoljen kašalj maramice vrt Pluća u ruševinama
lica
u crnim okvirima
On u neverici glavu vrti poput svetionika Itake
na svom uobičajenom mestu na rubu zbora stoji
odgovarajući pokret durnovito u bezvremenom tapkanju traži
siv šešir premeće prsti
ga uveravaju
rub šešira je stvarno crn U stare tragove stopala skrivena
senka kao da mu salutira
na drvo limuna se naslanja
grbava tišina na pokret spremna nepomičnost
Njegove brazgotine u svetlu znoja igraju ili ipak drhtaj je to
iz blizine gledajući prašina
između lica i usta živicu gradi
nemoć u njegovoj bradi titra
sad
svetlost u službi njegove senke je u sećanju se pritaji
oproštaj je tren lisičje rupe
u grlu mu je kundak
kad na grob Telemakosa zemlju sipa
Prevod: Fehér Illés
Méhes Károly Pécs
1965. február 20. –
|
Sötétlő alak |
Pomalo taman tip |
Vasa Pavković Pančevo 3. februar 1953. –
|
Zbilja,
jednom sam |
Valóban,
egyszer |
Živko Nikolić Koprivnica kod Zaječara 13.11.1958. –
|
Зар верујеш у тај прах |
Hiszel
abban a porban |
Dušan Gojkov Beograd 11. avgust 1965. –
|
№ 32 |
№ 32 |
Đorđe Kuburić Bačko
Petrovo Selo 1958. –
Одраз
у огледалу
Понекад
у неупоредивој контемплацији досаде и самоће
сретнем чудовиште.
Избезумљену другост, која хоће да укроти ме.
А ја сам њега већ давно припитомио, само што он то не
зна.
Тако, ништаван,
Бива препуштен расклапајућој Енциклопедији,
на милост и немилост.
Међутим, одраз у огледалу јесте непоуздан.
А парадокси су непредвидљиви и збуњујући.
Искаче, каткад, помаман
из своје кутије.
Па га онда
двојника
декадентног
ђаволка
лепо вратим тамо где припада.
У сан.
Izvor: Ђорђе Кубурић: Песме
из дворишта. Народна Библиотека „Стефан
Првовенчани“, Краљево, 2016. str. 38.
A tükörben tükörkép
Időnként
az unalom és a magány
összehasonlíthatatlanságáról elmélkedve
kisértettel találkozok.
Eszeveszett baráttal, meg
akar szelídíteni.
De én őt már régen megfékeztem,
csak ezzel még nincs tisztában.
Olyan, jelentéktelen,
Nyitott Enciklopédia
kénye-kedvére
hagyott.
Ám a tükörben a tükörkép
igenis megbízhatatlan.
A paradoxonok viszont előreláthatatlanok
és megtévesztők.
Néha, dobozából, zavarodottan
ugrik ki.
Akkor őt,
a hasonmást,
a dekadens ördögfiókát
visszateszem oda, ahová való.
Az álomba.
Fordította: Fehér Illés