Keresés ebben a blogban

2023. március 6., hétfő

Gergely Tamás A jövő – Budućnost

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. – 

A jövő
 
       Volt osztálytársával találkozott:
     - Hogy állsz? - kérdezte az.
     Vadmalac nem értette a kérdést: a hasát húzza be talán, mert évtizedekkel ezelőtt pocakja nem volt, vagy...
     Elbizonytalanodva nézett körül. De a teniszcipőjén kívül mást nem látott. Kérdezte is:
     - Mi az, hogy állok?
     Osztálytársa jókedvében volt, hát elmagyarázta:
     Te mindig előre néztél. A jövőbe. Míg mi szerte-széjjel. Jobbik esetben is egymásra.
     "Jó - gondolta Vadmalac. - Helyes megfigyelés."
     Kicsit még büszke is volt magára. Ám akkor mi a baj?
     - Hogy te még mindig úgy állsz. „Előre." Milyen jövőre vagy még kíváncsi, kérdem én? - érdeklődött az osztálytárs.
 

Budućnost
 
     Sa bivšim školskim drugom se sreo:
     – Kako stojiš? – upitao ga je.
     Vepar pitanje nije razumeo: možda da stomak uvuče, jer desetlećima pre trbušinu nije imao, ili…
     Nesigurno je gledao oko sebe. Ali osim svoje patike ništa nije video. Pa upitao:
     – Šta znači: kako stojim?
     Školski drug ja bio dobre volje pa je objasnio:
     – Ti si uvek napred gledao. U budućnost. Dok mi: svako na svoju stranu. U boljem slučaju jedni drugog.
     „Dobro – mislio je Vepar – pravilno opažanje.”
     Još je na neki način i ponosan bio. Ali šta je ustvari problem?
     – Da ti još uvek tako stojiš. „Napred.” Ja pitam: znatiželja te na kakvu budućnost još vuče? – interesirao se školski drug.
 
Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#88

2023. március 5., vasárnap

Risto Vasilevski Кажа о једној жени – Mese egy asszonyról

 

Risto Vasilevski Nakolets, 31. januar 1943. –

Кажа о једној жени
 
Лежала је нага на ужареном песку
удаљена од мноштва гласова
с мора и копна
листала китњасту књигу
 
Тело јој је усијавало сунце
и мрешкало се на светлости
као слап пречисте планинске воде
 
Набрајао сам имена
којима бих је могао дозвати
покушавао немушто
да зароним у њене мисли
упућивао таласне додире
њеним најнежнијим местима
које не могу да издрже
а да се не одају
ако их имало дотичу
 
Она се није бранила
али је тајила знаке
да јој годи моја близина
 
Тек пред залазак сунца
кад се моја сенка сасвим издужила
 
и покрила сву њену лепоту
окренула се
загонетно осмехнула
замрешкала другом
страном тела
 
Као да је осетила стисак
мојих руку на дојкама
полен даха на устима
да би се охладила од њих
загазила је у позну воду
запловила ка пучини
 
Оданде је стизао
само ромор воде
и запљускивао
читаво моје биће
 

Mese egy asszonyról
 
Meztelenül feküdt a forró homokon
messze a tengerről és a szárazföldről
jövő hangoktól
tarka könyvet lapozott
 
Napsugarakkal takart teste
a fényben tiszta
vízesésként hullámzott.
 
Neveket soroltam
melyekkel szólíthatnám
gondolataiba némán
próbáltam merülni
leggyengédebb testrészeire
amelyek a kísértésnek
ha egyáltalán létezik
képtelek ellenállni
érintés-hullámokat küldtem
 
Nem védekezett
de titkolta
hogy közellétemet elfogadja
 
Csak napnyugtakor
mikor árnyékom egészen megnyúlva
 
szépségét betakarta
fordult meg
titokzatosan elmosolyodott
teste másik felével
mozdult
 
Mintha mellén tenyerem
érintését ajkán a virágpor
leheletét érezte volna
hogy ezektől megszabaduljon
a már hűvös vízbe gázolt
a nyílt tenger felé úszott
 
Onnan mindössze
vízmoraj érkezett
és egész lényemet
csapdosta
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

2023. március 4., szombat

Vasa Pavković: Da bar padne sneg – Legalább a hó esne

Vasa Pavković Pančevo 3. februar 1953. – 

Da bar padne sneg
 
Da bar padne sneg,
šapne mi glas
žene
koju sam voleo
mesec-dva.
 
Sneg – zeleni gnoj.
Ona krvava ptica
što lebdi ponad
porodilišta.
 
Mislim: da bar padne
mesec, da ljosne
narandžast  
u sukrvicu –
mislim, majko, lakše bi mi
bilo.
 

Legalább a hó esne
 
Legalább a hó esne,
suttogta a nő
hangja
akit egy-két hónapig
szerettem.
 
A hó – zöld genny.
Az a szülészotthon
felett lebegő
véres madár.
 
Magamban: legalább a hold
esne le, narancsszínével
a véres gennybe
zuhanjon –
magamban, anyám, nekem könnyebb
lenne.
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: Vasa Pavković: Konverzija, KOV, Vršac. 1994.

Živko Nikolić Сребрна нит – Ezüstszál

 

Živko Nikolić Koprivnica kod Zaječara 13.11.1958. –

Сребрна нит
 
од сребра је саткана та нит
која се између нас пружила
и наша дисања спојила
нит која се у клупко свила
и почела нагло да надире
као талас да осваја просторе
пробија зидове
ломи стене и дрвеће
траје и осваја
и не престаје да обасјава
 
4 – 14. 6. 2018. Копривница / Београд
 

Ezüstszál
 
ezüstből van az a kettőnk
közötti légzésünket
összekötő szál
gombolyaggá alakult az a szál
teret hódító
falakat áttörő
sziklákat fákat mozdító
hullámként
hirtelen kezdett áradni
és ragyogása nem szűnik
 
2018. 6. 1 – 14. Koprivnica / Belgrád
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: Живко Николић: Одбегле слике, Смедеревска песничка јесен, 2021. стр. 60.

2023. március 3., péntek

Dušan Gojkov № 3⁄4 – № 3⁄4

 

Dušan Gojkov Beograd 11. avgust 1965. –

34
 
a tad
osmehnite se nekom
u moje ime
poljubite nekog
u moje ime
popijte poneku čašu vina
kakao ili nešto tako
u moje ime
gledajući u zalazak sunca
ili zvezde
na nebu
u moje ime
dodirnite nekog nežno
u moje ime
a vi,
ljubavi,
deco,
prelistajte moje knjige
ima tamo pokoji stih
poneki poljubac
samo za vas
zamolite violinistu
da vam odsvira
potiho
jednu primorsku veselu
za mene
pogledajte u talase
kako se o obalu razbijaju
nestaju
za njima dolaze drugi
kao što i nakon mene
dolaze drugi
udahnite duboko
miris mora
te kapi, slane (to se nikad ne menja)
u moje ime
uživajte u kiši
bez kišobrana
u ukusu zelene jabuke
mirisu onog šašavog cveća
što raste uporno
između katranisanih železničkih
pragova
dok čekate voz
da posetite nekog dragog
u moje ime
uživajte u toplom pogledu
nekog nepoznatog
u moje ime
(oblake nemojte zaboraviti:
oblaci su važni)
osetite miris blago oznojenog konja
pod vama
u moje ime
otvorite prozore u sumrak
da u spavaću sobu uđe
svež noćni vazduh
u moje ime
slušajte
zvuk tek napadalog snega
što škripi pod vašim stopalima
a ti, mila moja,
osmehuj se
osmehuj se stalno
u moje ime
 

34
 
akkor
mosolyogjatok valakire
a nevemben
csókoljatok meg valakit
a nevemben
igyatok meg néhány pohár bort
kakaót vagy valami hasonlót
a nevemben
nézzétek a naplementét
vagy az égen
a csillagokat
a nevemben
gyengéden érintsetek meg valakit
a nevemben
ti meg,
szerelmem,
gyerekek,
könyveimet lapozzátok
ott néhány sor
néhány csók
csak a tiétek
kérjétek meg a hegedűst
játsszon el
egy vidám tengerpati dalt
halkan
nekem
nézzétek a hullámokat
a parton széttörnek
eltűnnek
de utánuk mások jönnek
ahogy utánam is
mások jönnek
mélyen szívjátok be
a tenger illatát
a cseppeket, sósakat (azok sosem változnak)
a nevemben
esernyő nélkül
élvezzétek az esőt
a zöld alma ízét
annak a kátrányos sínek között
rendületlenül növő
bolondos virágnak
az illatát
míg a vonatot várjátok
hogy a kedvest meglátogassátok
a nevemben
élvezzétek az ismeretlen
meleg tekintetét
a nevemben
(ne felejtsétek el a felhőket:
a felhők fontosak)
érezzétek meg magatok alatt az izzadt ló
illatát
a nevemben
alkonyatkor nyissatok ablakokat
menjen friss levegő
a hálószobába
a nevemben
hallgassátok
a talpatok alatt csikorgó
éppen leesett hó hangját
te meg, kedvesem,
mosolyogj
egyre csak mosolyogj
a nevemben
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: Dušan Gojkov: Tužne šansone, Kornet Beograd 2015. str. 65-66.

Slobodan Blažov Đurović Purpurna panorama – Bíbor-körkép

 

Slobodan Blažov Đurović Zemun, 27. oktobar 1952. - 

Purpurna panorama
 
Purpur jutra te svlači smaragdna kraljice, a tražim te po modroj stabljici lana, što strelja nebosvod makazama vazduha i ta smela uspravnost kraljičina kroka s belom pamučnom svitom, u poplavi kukolja i kukaca, čini večernji ljubičasti privid kućom za igračke gde ja - tužni bajaco, i ti - vesela vindzorska žena zahvaćamo kutlačom sjaja iz ponoćnog bunara - sunce i bivamo neranjivi za metak svetine, za ugriz šakala u venu,
u grču stapanja, u nestajanju
u jednoj od beskrajnih soba nežnosti: još nismo prodali ljubav na trgu, još ne razlikujemo anđela od zlikovca, pepeo od vatre, bodež od ruke milosrđa.
 
Izvor: autor
 
 
Bíbor-körkép
 
Smaragdkirálynő, a reggel bíbora vetkőztet, én meg téged a len kék szárán kereslek, mely az égboltra a levegő ollójával tör és a konkoly és a kukacok áradatában a királynő ezen méltóságteljesen merész lépése a fehér pamut kísérettel együtt az esti lila látomást játékházzá varázsolja, ahol én – a szomorú bajazzo, és te – a windsori víg nő az éjféli kútból a fényt – a napot főzőkanállal merítjük és tömeg-golyó, sakál-marás bennünket nem érhet,
az összeolvadás görcsében, az eltűnésben
a végtelen gyengédség egyik szobájában: a szerelmet a téren eddig még nem adtuk el, az angyalt a gonosztól, a hamut a tűztől, a tőrt az irgalmas kéztől még nem különböztetjük meg.
 
Fordította: Fehér Illés


2023. március 2., csütörtök

Đorđe Kuburić * Слово) – * (A betű)

 

Đorđe Kuburić Bačko Petrovo Selo 1958. –

*
 
Слово није слово.
Слово је карактер.
Знак на тастатури.
Барабар са тачкама и зарезима
(који јесу слова
као што то су и упитници и ускличници
и заграде).
Али и са плусевима и минусима,
множењем и дељењем,
звездицама, те неколиким симболима.
 
 

*
 
A betű nem betű.
A betű karakter.
Jel a billentyűzeten.
Egyenértékű a pontokkal és a vesszőkkel
(amelyek igenis betűk
mint ahogy a kérdőjelek is a felkiáltójelek is
a zárójelek is).
De a pluszokkal és a mínuszokkal,
a szorzással és az osztással,
a csillagokkal, meg néhány szimbólummal is.
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ђорђе Кубурић: Песме из дворишта. Народна Библиотека „Стефан Првовенчани“, Краљево, 2016. str. 39.