Gergely Tamás A jövő – Budućnost

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. – 

A jövő          Volt osztálytársával találkozott:      - Hogy állsz? - kérdezte az.      Vadmalac nem értette a kérdést: a hasát húzza be talán, mert évtizedekkel ezelőtt pocakja nem volt, vagy...      Elbizonytalanodva nézett körül. De a teniszcipőjén kívül mást nem látott. Kérdezte is:      - Mi az, hogy állok?      Osztálytársa jókedvében volt, hát elmagyarázta:      - Te mindig előre néztél. A jövőbe. Míg mi szerte-széjjel. Jobbik esetben is egymásra.      "Jó - gondolta Vadmalac. - Helyes megfigyelés."      Kicsit még büszke is volt magára. Ám akkor mi a baj?      - Hogy te még mindig úgy állsz. „Előre." Milyen jövőre vagy még kíváncsi, kérdem én? - érdeklődött az osztálytárs.

Budućnost        Sa bivšim školskim drugom se sreo:      – Kako stojiš? – upitao ga je.      Vepar pitanje nije razumeo: možda da stomak uvuče, jer desetlećima pre trbušinu nije imao, ili…      Nesigurno je gledao oko sebe. Ali osim svoje patike ništa nije video. Pa upitao:      – Šta znači: kako stojim?      Školski drug ja bio dobre volje pa je objasnio:      – Ti si uvek napred gledao. U budućnost. Dok mi: svako na svoju stranu. U boljem slučaju jedni drugog.      „Dobro – mislio je Vepar – pravilno opažanje.”      Još je na neki način i ponosan bio. Ali šta je ustvari problem?      – Da ti još uvek tako stojiš. „Napred.” Ja pitam: znatiželja te na kakvu budućnost još vuče? – interesirao se školski drug.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#88

Risto Vasilevski Кажа о једној жени – Mese egy asszonyról

 

Risto Vasilevski Nakolets, 31. januar 1943. –

Кажа о једној жени   Лежала је нага на ужареном песку удаљена од мноштва гласова с мора и копна листала китњасту књигу   Тело јој је усијавало сунце и мрешкало се на светлости као слап пречисте планинске воде   Набрајао сам имена којима бих је могао дозвати покушавао немушто да зароним у њене мисли упућивао таласне додире њеним најнежнијим местима које не могу да издрже а да се не одају ако их имало дотичу   Она се није бранила али је тајила знаке да јој годи моја близина   Тек пред залазак сунца кад се моја сенка сасвим издужила   и покрила сву њену лепоту окренула се загонетно осмехнула замрешкала другом страном тела   Као да је осетила стисак мојих руку на дојкама полен даха на устима да би се охладила од њих загазила је у позну воду запловила ка пучини   Оданде је стизао само ромор воде и запљускивао читаво моје биће

Mese egy asszonyról   Meztelenül feküdt a forró homokon messze a tengerről és a szárazföldről jövő hangoktól tarka könyvet lapozott   Napsugarakkal takart teste a fényben tiszta vízesésként hullámzott.   Neveket soroltam melyekkel szólíthatnám gondolataiba némán próbáltam merülni leggyengédebb testrészeire amelyek a kísértésnek ha egyáltalán létezik képtelek ellenállni érintés-hullámokat küldtem   Nem védekezett de titkolta hogy közellétemet elfogadja   Csak napnyugtakor mikor árnyékom egészen megnyúlva   szépségét betakarta fordult meg titokzatosan elmosolyodott teste másik felével mozdult   Mintha mellén tenyerem érintését ajkán a virágpor leheletét érezte volna hogy ezektől megszabaduljon a már hűvös vízbe gázolt a nyílt tenger felé úszott   Onnan mindössze vízmoraj érkezett és egész lényemet csapdosta   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Vasa Pavković: Da bar padne sneg – Legalább a hó esne

Vasa Pavković Pančevo 3. februar 1953. – 

Da bar padne sneg   Da bar padne sneg, šapne mi glas žene koju sam voleo mesec-dva.   Sneg – zeleni gnoj. Ona krvava ptica što lebdi ponad porodilišta.   Mislim: da bar padne mesec, da ljosne narandžast   u sukrvicu – mislim, majko, lakše bi mi bilo.

Legalább a hó esne   Legalább a hó esne, suttogta a nő hangja akit egy-két hónapig szerettem.   A hó – zöld genny. Az a szülészotthon felett lebegő véres madár.   Magamban: legalább a hold esne le, narancsszínével a véres gennybe zuhanjon – magamban, anyám, nekem könnyebb lenne.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Vasa Pavković: Konverzija, KOV, Vršac. 1994.

Živko Nikolić Сребрна нит – Ezüstszál

 

Živko Nikolić Koprivnica kod Zaječara 13.11.1958. –

Сребрна нит   од сребра је саткана та нит која се између нас пружила и наша дисања спојила нит која се у клупко свила и почела нагло да надире као талас да осваја просторе пробија зидове ломи стене и дрвеће траје и осваја и не престаје да обасјава   4 – 14. 6. 2018. Копривница / Београд

Ezüstszál   ezüstből van az a kettőnk közötti légzésünket összekötő szál gombolyaggá alakult az a szál teret hódító falakat áttörő sziklákat fákat mozdító hullámként hirtelen kezdett áradni és ragyogása nem szűnik   2018. 6. 1 – 14. Koprivnica / Belgrád   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Живко Николић: Одбегле слике, Смедеревска песничка јесен, 2021. стр. 60.

Dušan Gojkov № 3⁄4 – № 3⁄4

 

Dušan Gojkov Beograd 11. avgust 1965. –

№ 3⁄4   a tad osmehnite se nekom u moje ime poljubite nekog u moje ime popijte poneku čašu vina kakao ili nešto tako u moje ime gledajući u zalazak sunca ili zvezde na nebu u moje ime dodirnite nekog nežno u moje ime a vi, ljubavi, deco, prelistajte moje knjige ima tamo pokoji stih poneki poljubac samo za vas zamolite violinistu da vam odsvira potiho jednu primorsku veselu za mene pogledajte u talase kako se o obalu razbijaju nestaju za njima dolaze drugi kao što i nakon mene dolaze drugi udahnite duboko miris mora te kapi, slane (to se nikad ne menja) u moje ime uživajte u kiši bez kišobrana u ukusu zelene jabuke mirisu onog šašavog cveća što raste uporno između katranisanih železničkih pragova dok čekate voz da posetite nekog dragog u moje ime uživajte u toplom pogledu nekog nepoznatog u moje ime (oblake nemojte zaboraviti: oblaci su važni) osetite miris blago oznojenog konja pod vama u moje ime otvorite prozore u sumrak da u spavaću sobu uđe svež noćni vazduh u moje ime slušajte zvuk tek napadalog snega što škripi pod vašim stopalima a ti, mila moja, osmehuj se osmehuj se stalno u moje ime

№ 3⁄4   akkor mosolyogjatok valakire a nevemben csókoljatok meg valakit a nevemben igyatok meg néhány pohár bort kakaót vagy valami hasonlót a nevemben nézzétek a naplementét vagy az égen a csillagokat a nevemben gyengéden érintsetek meg valakit a nevemben ti meg, szerelmem, gyerekek, könyveimet lapozzátok ott néhány sor néhány csók csak a tiétek kérjétek meg a hegedűst játsszon el egy vidám tengerpati dalt halkan nekem nézzétek a hullámokat a parton széttörnek eltűnnek de utánuk mások jönnek ahogy utánam is mások jönnek mélyen szívjátok be a tenger illatát a cseppeket, sósakat (azok sosem változnak) a nevemben esernyő nélkül élvezzétek az esőt a zöld alma ízét annak a kátrányos sínek között rendületlenül növő bolondos virágnak az illatát míg a vonatot várjátok hogy a kedvest meglátogassátok a nevemben élvezzétek az ismeretlen meleg tekintetét a nevemben (ne felejtsétek el a felhőket: a felhők fontosak) érezzétek meg magatok alatt az izzadt ló illatát a nevemben alkonyatkor nyissatok ablakokat menjen friss levegő a hálószobába a nevemben hallgassátok a talpatok alatt csikorgó éppen leesett hó hangját te meg, kedvesem, mosolyogj egyre csak mosolyogj a nevemben   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Dušan Gojkov: Tužne šansone, Kornet Beograd 2015. str. 65-66.

Slobodan Blažov Đurović Purpurna panorama – Bíbor-körkép

 

Slobodan Blažov Đurović Zemun, 27. oktobar 1952. - 

Purpurna panorama
 
Purpur jutra te svlači smaragdna kraljice, a tražim te po modroj stabljici lana, što strelja nebosvod makazama vazduha i ta smela uspravnost kraljičina kroka s belom pamučnom svitom, u poplavi kukolja i kukaca, čini večernji ljubičasti privid kućom za igračke gde ja - tužni bajaco, i ti - vesela vindzorska žena zahvaćamo kutlačom sjaja iz ponoćnog bunara - sunce i bivamo neranjivi za metak svetine, za ugriz šakala u venu,
u grču stapanja, u nestajanju
u jednoj od beskrajnih soba nežnosti: još nismo prodali ljubav na trgu, još ne razlikujemo anđela od zlikovca, pepeo od vatre, bodež od ruke milosrđa.
 
Izvor: autor
 
 
Bíbor-körkép
 
Smaragdkirálynő, a reggel bíbora vetkőztet, én meg téged a len kék szárán kereslek, mely az égboltra a levegő ollójával tör és a konkoly és a kukacok áradatában a királynő ezen méltóságteljesen merész lépése a fehér pamut kísérettel együtt az esti lila látomást játékházzá varázsolja, ahol én – a szomorú bajazzo, és te – a windsori víg nő az éjféli kútból a fényt – a napot főzőkanállal merítjük és tömeg-golyó, sakál-marás bennünket nem érhet,
az összeolvadás görcsében, az eltűnésben
a végtelen gyengédség egyik szobájában: a szerelmet a téren eddig még nem adtuk el, az angyalt a gonosztól, a hamut a tűztől, a tőrt az irgalmas kéztől még nem különböztetjük meg.
 
Fordította: Fehér Illés

Đorđe Kuburić * Слово) – * (A betű)

 

Đorđe Kuburić Bačko Petrovo Selo 1958. –

*   Слово није слово. Слово је карактер. Знак на тастатури. Барабар са тачкама и зарезима (који јесу слова као што то су и упитници и ускличници и заграде). Али и са плусевима и минусима, множењем и дељењем, звездицама, те неколиким симболима.

*   A betű nem betű. A betű karakter. Jel a billentyűzeten. Egyenértékű a pontokkal és a vesszőkkel (amelyek igenis betűk mint ahogy a kérdőjelek is a felkiáltójelek is a zárójelek is). De a pluszokkal és a mínuszokkal, a szorzással és az osztással, a csillagokkal, meg néhány szimbólummal is.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ђорђе Кубурић: Песме из дворишта. Народна Библиотека „Стефан Првовенчани“, Краљево, 2016. str. 39.