Turczi István: Az ammoniták tengere – More amonita

 

Turczi István Tata 1957. október 17. –

Az ammoniták tengere
 
                      Csodálatos látvány volt!
 
Korallzátonyok sora szegélyezte a partokat.
Átfénylett a só a dermedt víz színén.
Hatalmas kagylók, keményvázú szivacsok
építettek a felszínen lebegő élőlények
védelméül vastag mészkőréteget.
A polipszerű tünemények idővel ellepték
a tengereket. Szelíd ragadozók voltak,
folyékony fényben éltek és megtűrték egymást,
bölcs víziösztönnel, boldog-öntudatlanul.
Esténként visszatértek tányércsiga formájú
házaikba és gondoskodtak utódaikról –
miközben pajzsot vont köréjük a világóceán.
 
Ez történt a földtörténet sötét középkorában,
kétszázmillió évvel az utolsó háború előtt.
 
Forrás: Turczi István Legszebb versei, Belvárosi könyvkiadó Budapest, 2006. 59. old.
 
 
More amonita
 
                      Čudesan prizor je bio!
 
Obale je niz koralskih grebena porubilo.
Sol se preko ukočene površine vode naziralo.
Na površini lebdeća živa stvorenja
debelim slojem krečnjaka ogromne školjke,
spužve sa tvrdim oklopom branile.
Tokom vremena fenomeni nalik polipa su
mora preplavili. Bili su pitomi grabežljivci,
u tečnoj svetlosti živeli te mudrim nagonom vode,
sretno-nesvesno, jedni druge podnosili.
Uveče su se u svoje kuće nalik tanjirastih puževa
vraćali i o svojim potomcima brinuli –
dok njih okean sveta štitom obavio.
 
To se u tamnom srednjem veku istorije zemlje dogodilo,
dvesta miliona godina pre zadnjeg rata.
 
Prevod: Fehér Illés

Méhes Károly Kedves – Mili

 

Méhes Károly Pécs 1965. február 20. – 

Kedves   Nevezte Faszocskámnak hajából tépte az őszöket gyönge kányalevest főzött ám éjjelre nem fűtött be a teste volt neki a kályha amikor aludt az ágyban ráfolyatta forró nyálát   A férfi az asztalnál ült kését egy papírszeleten húzogatta reggeltől estig egyszer éles lesz így is lám van ilyen szerelem lassú békés halálszagú

Mili   Nazivala ga je Pimpeku moj iz kose sede vlasi kidala slabu juhu od kobetine kuhala ali tokom noći nije ložila peć joj je telo bila kad je u krevetu spavala vruću slinu na njega pustila   Muškarac je kod stola sedeo nož na parče papira od jutra do uveče vukao jednom će i ovako oštar biti evo i takva ljubav postoji spora mirna koja na smrt miriše   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Méhes Károly: Röntgen, Parnasszus Könyvek, Budapest. 2012.

Gergely Tamás Jöttment – Idi mi – dođi mi

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Jöttment        Felkavarodott lélekkel magyarázza Vadmalac a komájának:      - Én nem is mentem, én csak jöttem, miként lehetek akkor "jöttment"?      Hát ezen a koma is elcsodálkozott.      - Az ott mi? - kérdezte a barátjától.      - Ez itt a gyökerem... A gyökerem a Makkosban - bökte ki Vadmalac. - Eléggé erőteljes, nem?      Komája megpaskolta a vállát.      - Megélsz te itt, Vadmalac, nem féltelek.

Idi mi – dođi mi          Svom jaranu Vepar skroz uzbuđeno objašnjava:        – Ja nisam ni otišao, samo sam došao te kako mogu biti „idi mi – dođi mi” protuva?        I jaran se začudio.        – A šta je ono tamo? – pita prijatelja.        – To tu je moj koren… Moj koren u Žirovnjaku – izusti Vepar. – Dovoljno je snažan, zar ne?        Jaran mu rame potapša.        – Vepru, ne bojim se zbog tebe, snalaziš se.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#79

Fülöp Gábor Haza – Domovina

 

Fülöp Gábor Ujvidék 1950. március 19. –

Haza   Az én hazám - az életem. Csak ez a haza ne tenné annyiszor kockára a türelmem is.

Domovina   Moja domovina je – moj život. Samo da mi ta domovina i moje strpljenje ne bi toliko često na kocku stavio.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://holdkatlan.hu/index.php/irasok/vers/4959-fulop-gabor-versei-az-akasztas-elonye-ab-ovo-haza

Vasa Pavković: Doći će proleće – Eljön a tavasz

 

Vasa Pavković Pančevo 3. februar 1953. –

Doći će proleće                          po Ćurčinu   Doći će proleće, proleće Kako ta jedna reč kaže sve ...   Nikada proleće neće doći, moj Gospodine, pa iako dođe, neće se razlikovati od zime, od leta, jezika, kolomasti, gnoja, gnusobe, bunjišta, brbljanja, dragi Gospodine.   Ponavljao, ponavljao bih do kraja te reči: iscrpljen, do kraja, ponavljao, nikad ne bih prestao, do kraja veka na čijem ste početku Vi stojali – drski, načitani, ambiciozni.   Februar je. Magla, mraz, rat. Zbilja nemam prava da mislim na bilo šta osim na jezik kao sredstvo obmane.

Eljön a tavasz                                        Ćurčinu után   Eljön a tavasz, a tavasz Ahogy ez az egy szó mindent mond…   A tavasz sosem jön, Uram, és ha jön is, nem különbözik majd a téltől, nyártól, nyelvtől, kenőcsöktől, gennytől, utálkozástól, szemétdombtól, fecsegéstől, tisztelt Uram.   Ismételném, ezeket a szavakat ismételném: kimerült, abba sose hagynám, a végletekig ismételném, a század végéig, melynek élén az elejétől kezdve Ti – gorombák, tanultak, törtetők – álltatok.   Február van. Köd, fagy, háború. A nyelven kívül, mint a fondorlat eszközére, bármire gondolnom tényleg nincs jogom.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Vasa Pavković: Konverzija, KOV, Vršac. 1994.

Đorđe Kuburić Ганеша – Ganesa

 

Đorđe Kuburić Bačko Petrovo Selo 1958. – 

Ганеша
 
Ја сам човек-слон. Неки кажу да сам противуречје живота.
Изгледам гротесктно, али сам достојанствен. и популаран.
Тежак сам и лак.
Углавном седим. Понекад и заиграм.
Волим надарене и умне људе, нарочито ако су богати.
Имам велику главу јер мислим. И велике уши јер слушам.
Очи су ми ситне јер сам концентрисан до сржи, а уста су ми такорећи невидљива, пошто мало причам.
Имам четири руке и једну кљову.
Та несразмера омогућава ми лековиту мимикрију.
Једном ми се Месец ругао, па сам га гађао кљовом и располутио. Сада смо добри пријатељи.
Дејвид Линч ме је сместио у циркус да изигравам наказу. Сви су мислили да сам имбецил.
А испоставило се на крају да сам паметан и племенит.
Уосталом, живот је пун изненађења.       
Има и оних који одричу да постојим.
Ал’ брига ме за то.
 
Izvor: Ђорђе Кубурић: Клепсидра. Културни центар Новог Сада, 2020.
 
 
Ganesa
 
Én ember-elefánt vagyok. Egyesek állítják, az élet ellentmondása vagyok.
Külalakom groteszk, de méltóságteljes és népszerű vagyok.
Nehéz vagyok és könnyű.
Általában ülök. Néha táncolok is.
Szeretem a tehetséges és értelmes embereket, különösen, ha gazdagok.
Nagy a fejem, mert gondolkodok. És füleim is nagyok, mert hallgatok.
Szemem pici, mert a végsőkig összpontosítok, szám meg szinte láthatatlan, mert keveset beszélek.
Négy karom van és egy ormányom.
Ez az aránytalanság gyógyhatású környezetbe-olvadást tesz lehetővé.
Egyszer csúfolt a Hold, hát ormányommal megcéloztam és megfeleztem. Most barátok vagyunk.
David Lynch a cirkuszba helyezett, hogy szörnyeteget alakítsak. Mindenki azt hitte, gyengeelméjű vagyok.
A végén kiderült, okos vagyok és nemes.
Különben is, az élet tele van meglepetésekkel.
Vannak olyanok is, akik létezésemet tagadják.
De nem érdekel.
 
Fordította: Fehér Illés

Vlasta Mladenović Кад пси утихну– Mikor a kutyák elhallgatnak

 

Vlasta Mladenović Šarkamen kraj Negotina 17. mart 1956. –

Кад пси утихну   Кад год звона бију, стравично завијају, туга се разлеже, од које се срце и душа јеже.   Знају пси, знају, све више завијају, урлик је њихов језив, али док звона јече, неко је још жив, живот некако тече.   А кад звона занеме и пси утихну, о једном народу сведочиће само песме.

Mikor a kutyák elhallgatnak   Mikor a harangokat félre-verik, hátborzongatóan zúgnak, a bánat az, ami hallatszik, melytől a szív is, a lélek is irtózik.   A kutyák tudatában vannak, egyre hangosabban ugatnak, üvöltésük dermesztő, da míg a harangok hallatszanak, létezik ember is, élő, és az élet valahogy csak halad.   De ahol már a harangok nem szólnak és a kutyák elhallgatnak, népesség sincs, hogy voltak, arról csak versek tanúskodnak.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Власта Младеновић: Драинац и друге песме, Културисток-Пресинг, Младеновац 2018. стр. 27.