Vasa Pavković: Nesigurno – Bizonytalanul

 

Vasa Pavković Pančevo 3. februar 1953. –

Nesigurno   Posmatram oblike: radiolariju i možda Afroditu. Ili slad. Ili panegirik. Ili okorovljen pružni prelaz gde stoji boginja Helena i njen otac železničarski službenik. Pa srebrnastu lunu koja otkriva naša dečija tela zabavljena polnim razlikama. I kažem: dosta si govorio! Oktobar će proći. Kad stigne zima stići će beli pokrov za žalovanje. Kucnem o neka vrata i otvorim ih uveren da neću ugledati nikoga - što se ponavlja iz sata u sat.

Bizonytalanul   Nézem a külcsínt: az egysejtűt és talán Aphroditét. Vagy a kéjt. Vagy a dicsőítőt. Vagy a kóróval benőtt vasútátjárót ahol Heléna istennő és édesapja mint vasúti alkalmazott áll. Majd a nemi különbségekkel foglalkozó gyerekes testünket felfedő ezüstös holdat. És állítom: eleget beszéltél! Az október elmúlik. Ha a tél megérkezik, a szánalmas fehér takaró is megérkezik. Bekopogok egy ajtón, azzal a tudattal nyitom ki, hogy ott senki sincs – ez óráról órára ismétlődik.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Vasa Pavković: Konverzija, KOV, Vršac. 1994.

Risto Vasilevski мртва природа – csendélet

 

Risto Vasilevski Nakolets, 31. januar 1943. –

мртва природа   окренух леђа сунцу и очас се суочих са својом издуженом сенком   из ње је расла дивља трава грмље с напуштеним птичјим гнездима и једна трепетлика уз чије је погнуто стабло пузила змија с мојим украденим срцем   јурећи за својим срцем сав сам се у сенку претворио

csendélet   a napnak hátat fordítva hosszú árnyékommal szembesültem   abból vad fű elhagyatott madárfészkekkel bozót és egy rezgő nyár nőtt melynek meghajolt törzse mellett ellopott szívemmel kígyó mászott   szívem után rohanva árnyékká változtam   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Живко Николић Иза огледала – A tükör mögött

Živko Nikolić Koprivnica kod Zaječara13.11.1958. –

Иза огледала
 
Толико се тмине иза огледала накупило
да на њој можеш урезати име.
Али, из њеног се средишта помаља твој лик
и сја као што ништа никад сјало није.
То је оно што ти се иза ока и осмеха скривало
а сада је пробило опну и огледалу отело
чудесну моћ да спаја и раздваја светове.
 
* * *
О разбијеном огледалу
 
из другог сам угла разбијено огледало видео
као иње по трави моје лице и околни предели
све се у безброј честица просуло и до лудила
размножило
то је сунчана киша у кап живот сакрила
то се стидљиво осмехнуло небеско плаветнило
стрмо је пред мојим стопама нагнуо се
 
Извор: Живко Николић: Одбегле слике, Смедеревска песничка јесен, 2021. стр. 64.
 
 
A tükör mögött
 
A tükör mögött annyi homály gyűlt össze,
hogy abba nevedet vésheted.
De központjában alakod jelenik meg
és tündököl, ahogy addig soha semmi sem.
Az az, ami szemed, mosolyod mögött rejtőzött,
most meg burkát áttörve a tükörből világokat
egyesítő és elválasztó fenséges hatalom szabadult.
 
* * *
 
A törött tükörről
 
egy másik nézőpontból a törött tükörben láttam
arcom és köröttem minden tárgy mint dér a füvön
számtalan darabra széthullott és szédületes módon
szaporodott
ez egy csepp életbe rejtőzött napsugáreső
a nyomdokom előtt meghajolt
mennyei kék szégyenlős mosolya
 
Fordította: Fehér Illés 

Đorđe Kuburić Огледало у води – Tükör a vízben

 

Đorđe Kuburić Bačko Petrovo Selo 29. april 1958. – 

Огледало у води
 
Књига је мистични врт са фонтаном у средишту
из које извире жива вода.
 
Врт је пун блага: једнорога и бикова; маслина и малина.
 
Шетају голе девојке и потентни пантери; веру се по дрветима мајмуни и змије,
у језерској води огледају се птице.
 
Врт је изокренути сан. Рај, прави или вештачки.
 
Иза је пакао. Чекић вештица.
Рокенрол, ентропија.
 
Izvor: Ђорђе Кубурић: Клепсидра. Културни центар Новог Сада, 2020.
 
 
Tükör a vízben
 
Közepében szökőkúttal, melyből élő víz fakad,
rejtélyes kert a könyv.
 
A kert kincsekkel telt: egyszeműekkel és bikákkal; olajfákkal és málnával.
 
Meztelen lányok és ivarérett párducok sétálnak; a fákon eljegyzéseket majmok és kígyók tartanak,
a tó vizében madarak nézegetik magukat.
 
Kifordított álom a kert. Menny, tényleges vagy mesterséges.
 
Mögötte pokol. Boszorkánykalapács.
Rock and roll, entrópia.
 
Fordította: Fehér Illés

Turczi István: Blanziflor – Blanziflor

 

Turczi István Tata 1957. október 17. –

Blanziflor   A lovagi torna végetért. Győzelmi kürtök szólnak, a férfiak fegyvert hajtanak. A zöld tisztás újra élettel telik. Kezek és keszkenők a levegőben, udvarhölgyek szemében bátorítás. Végre egyedül: nesztelen folyosókon, hideg termeken át. Hozzád. Babérkoszorúmat, Blanziflor, álomtól kipirult arcod mellé fektetem, s mire a tűnődő őszi nap felkúszik a kormos kályhacsövön és bevilágítja az albérleti szobát, együtt ébredünk.

Blanziflor   Viteška igra je završena. Čuju se pobedonosni rogovi, muškarci oružje spremaju. Zelena čistina ponovo je oživela. Ruke i maramice su u vazduhu, u očima dvorkinja ohrabrenje. Konačno sam: preko bešumnih hodnika, hladnih dvorana. Do tebe. Svoj lovorov venac, Blanziflore, pored tvoje od sna rumeno lice stavljam, i dok se zamišljeno jesensko sunce na čađav dimnjak popne te podstanarsku sobu osvetli, zajedno se budimo.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Turczi István Legszebb versei, Belvárosi könyvkiadó Budapest, 2006. 69. old.

Gergely Tamás Krumpliközép – Sredina krompira

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. – 

Krumpliközép        Hámozás közben tudatosodott benne, hogy a krumplinak, amit ő pityókának nevezett, nincsen közepe. Azaz nincs "magja". Mint egy "rendes gyümölcsnek." Az alma is, ugye, magház, mag.      De még a zöldségeknek is, vegyük a padlizsánt, amit ő vinetának nevezett. A magok szépen sorakoznak a puha rejtekben.      "Ez talán nem is növény?", kérdezte önmagától. Az nem jutott eszébe, hogy akkor meg minek is hámozza?      Abban a korban volt, amikor a dolgok lényegét keresni nem szégyen.

Sredina krompira        Tokom gulenja je postao svestan da krompir što je on krtolom nazvao, nema sredinu. Ustvari je bez „semena”. Kao inače svaka „normalna voćka”. Recimo jabuka, da plodnik, seme.      Još i povrće ima, uzmimo na primer patlidžana što je on nekako drukčije nazvao. Semena su u mekom skrovištu ređaju.      „Možda nije ni biljka?” pita se. U tom slučaju zašto uopšte guli toga se nije setio?      To se tad dogodilo kad suštinu događaja nije bila sramota tražiti.   Fordította: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#81

Méhes Károly Retúr – Retur

 

Méhes Károly Pécs 1965. február 20. – 

Retúr   Valaki régen lámpással kezében a havas éjszakában elindult hátra.   Ment, haladt szépen vissza az életében.   Úgy fájt a lába mikor a szülőszobába begyalogolt s oly picinke volt nem is tudott járni történhetett már bármi.   Végtelen alagút sötétjébe bújt bele a nagy titokba a helyére a tokba s nem maradt utána más csak egy elhaló sikoltás.

Retur   Neko je davno sa svetiljkom u ruci u snežnoj noći nazad krenuo.   Kretao se, napredovao nazad u svoj život.   Noge su mu bolele kad je u porodilište ušao i sićušan je bio ni hodati nije znao bilo šta bi se moglo desiti.   U tamu beskonačnog tunela je ušao u veliku tajnu na svoje mesto u čahuru iza njega sem utihnulog vriska ništa nije ostalo.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Méhes Károly: Röntgen, Parnasszus Könyvek, Budapest. 2012.