Живко Николић Још само то – Csak még ezt

 

Živko Nikolić Koprivnica kod Zaječara13.11.1958. –

Још само то   још само ову звезду да дохватим још овај прамен тмине да разгрнем светлости да се нагледам својим очима осмехом својим све у дисање да уткам у свакој латици у свакој капи да ме има још само овај уздах на траву да проспем још овај замах ветра наискап да попијем

Csak még ezt   csak még ezt a csillagot érjem el csak még ezt a homályt túrjam szét hogy a fénnyel elteljek szememmel mosolyommal mindenemmel légzésembe szőjem minden sziromlevélben minden cseppben én legyek még csak ezt a sóhajt szórjam szét a pázsiton még csak ezt a szél-lendületet igyam meg   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Живко Николић: Одбегле слике, Смедеревска песничка јесен, 2021. стр. 64.

Jovanka Stojčinović-Nikolić Срце – A szív

 

Jovanka Stojčinović-Nikolić Ritešić  21. juni 1952. – 

Срце   Одлазим код интернисте   Прегледа ме дуго ултразвучним апаратом   Прегледа и ћути   Нестрпљиво питам Како је Срце Зашто ћутите докторе   Ћутим као и твоје Срце Не могу да га чујем   Као да је у затвореној соби Којој смо изгубили кључеве А једино тако је могуће исправити Погрешке у које се упустило послије грипа То твоје срце непослушно   Додај ми сестро контраст да видимо Гдје је нестало   Можда у њему неко други живи   Ево у венама стихова који ће ме одвести Право до срца Дишите дубоко Најдубље што можете   Без сањарења и романтике молим вас Пјесникињо   Још га нисам пронашао Као у Купријановој Еволуцији Превише је удаљено од тијела

A szív   Belgyógyászhoz mentem   Ultrahangos műszerével hosszan vizsgál   Vizsgál és hallgat   Türelmetlenül kérdem Hogy van a Szívem Doktor úr miért hallgat   Mint a Szíved hallgatok Nem hallom   Ez a te szófogadatlan szíved Mintha zárt szobában lenne Melynek kulcsát elveszítették A járvány után elkövetett hibákat meg Egyedül így lehet kiküszöbölni   Nővér kérem a kontrasztot lássuk Hová tűnt   Talán valaki más él benne   Íme a verssorok vénái egyenesen A szívbe vezetnek Mélyen lélegezzen A legmélyebben   Költőnő kérem álmodozás és romantika nélkül   Még nem találtam meg Mint Kupreyanov Evolúciójában A testtől túl messze van   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Boško Tomašević: Da bih imao mesto na koje se vraćam – Hogy legyen hely ahová visszatérhetek

 

Boško Tomašević Bečej 08. maj 1947. – 

Da bih imao mesto na koje se vraćam    Da bih imao mesto na koje se vraćam odlazim da budem tamo gde nikada neću biti. Sneg sipi zatire tragove kako ću se vratiti? Proleće dolazi sneg se topi da bih imao mesto koje bih želeo da vidim ostajem ovde. Da bih bio tamo gde nikada neću biti rukovodim se onim što ne postoji makar svi putevi bili kraći od života makar svi putevi bili duži od njega.

Hogy legyen hely ahová visszatérhetek   Hogy legyen hely ahová visszatérhetek elmegyek hogy ott legyek ahol sohasem leszek. Hull a hó eltünteti a nyomokat vissza hogyan térek? Jön a tavasz olvad a hó hogy legyen hely amit látni szeretnék itt maradok. Hogy ott legyek ahol sohasem leszek a nemlétező irányít akkor is ha az utak az életnél rövidebbek akkor is ha az utak nála hosszabbak.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Boško Tomašević – Poezija by Jovica Letić (jovicaletic.com)

Turczi István: Utazás – Putovanje

 

Turczi István Tata 1957. október 17. 

Utazás
 
nézd mennyi baj van velem
még egy vacak vonatablakot sem tudok lenyitni
ismeretlen tájak suhannak velünk az éjszakában
fák suhognak a szélben dombok hullámzanak
legalább megszagolhatnám a levegőt legalább
érinthetném              beérném kevéssel is
lírázó perceimből látod kiszakít a tudat
hogy valamit saját hibámból elveszíthetek
egy érzést egy illatot azonosítható benyomásokat
mindent         s míg én sután tusakodom
veled egyre újabb álmok forognak
(talán mindazt látod mihez éber szem kevés)
világkörüli magán-utadon régi vágyak arcok
emlékeidbe süppedő mozdulatok kísérnek
úgy képzelem: hajnalodó mosolyod hajlatában
én is meghúzódhatok      hisz van némi közöm
lázas álmaidhoz      mióta közösen ébredünk
a szerelem miért is lenne más
mint két összeérő halánték öldöklő lüktetése
megíratlan test-legendák keserves sora ———
a táj csak rohan rohan tovább
valahol mögöttünk már felkelt a Nap
távolba merülő arcod peremén
pillantásod kékjébe bugyolálva
végre megcsillan a tengeröböl
 
Forrás: Turczi István Legszebb versei, Belvárosi könyvkiadó Budapest, 2006. 70. old.
 
 
Putovanje
 
gledaj koliko problema stvaram
otvoriti ni jedan običan prozor voza ne znam
zajedno sa nama u noć nepoznati krajevi lete
u vetru drveća šume brežuljci talasaju
bar da vazduh mogu pomirisati bar da mogu
dotaknuti                i manje bi mi bilo dosta
iz blaženih minuta svest me istrga
zbog svojih grešaka nešto izgubiti mogu
utiske koje jedan osećaj jedan miris identificiraju
sve        i dok se ja nezgrapno borim
s tobom se sveži snovi vrte
(možda sve ono vidiš što je za budno oko nedostupno)
tokom putovanja oko sveta stare želje lica
u tvoje sećanje utonuli pokreti te prate
tako zamišljam: u skrovištu tvog osmeha skloniti se
i ja mogu       ta sa tvojim grozničavim snovima
imam neku vezu       od onda kad se zajedno budimo
što bi ljubav bila nešto drugo
no samrtno kucanje dve slepoočnice koje se dotiču
gorak niz nezabeleženih legendi tela ———
pejzaž samo juri dalje juri
negde iza nas već se i Sunce pojavilo
na rubu tvog u daljinu utonulog lica
što je plavetnilom pogleda obavijan
konačno se uvala mora zablista
 
Prevod: Fehér Illés

Méhes Károly Egy nap van ilyen – Jedan dan ima tako nešto

 

Méhes Károly Pécs 1965. február 20. – 

Egy nap van ilyen   A végtelen idő áramából mint nyúl a cilinderből előbújik a lányom   Meg kell néznem közelebbről vajon más-e mint az álom közben cummog az emlőn   Nézem a lelapuló orrát két hajforgóját hosszú fejét Mondják: mosolyog rád!   Hat éve hogy a lassú füstöket a szülészet ablakából lestem most már bármi jöhet   véltem s ez nem változott ez az egy Többé nem csak por és hamu vagyok

Jedan dan ima tako nešto   Iz beskrajne struje vremena kao zec iz cilindra moja kćerka se iskrsla   Moram pogledati iz blizine da li je od snova drugačija a ona dojku blaženo sisa   Gledam njen pljosnat nosić dve lokne dugačku glavu Kažu: smeši ti se!   Sedam godina je prošlo kako sam iz prozora porodilišta dim vrebao sad već bilo šta može doći   smatrao sam i to se nije promenilo jedino to Više nisam samo prah i pepeo   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Méhes Károly: Röntgen, Parnasszus Könyvek, Budapest. 2012.

Gergely Tamás Módosítás – Modifikacija

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Módosítás      Áhítozott a sarjadó életre. „Lehúzom a cipőm, mezítelen talpam belemártom a harmatos fűbe.”      Ám a mező szögesdróttal volt elkerítve, a felfüggesztett táblán pedig a következő szöveg állt:      „FŰRE LÉPNI TILOS! A LÁTOGATÓK EGYES SORBAN JÁRJÁK KÖRÜL A MEZŐT!”      „Ezt értem” - mormolta. S negyvenkettes bakancsával elindult a nyíl által jelzett irányba.

Modifikacija          Žudio je za životom. „Skinuću cipele te svoje gole tabane u rosnu travu umočiti.”        Ali livada je bodljikavom žicom bila omeđena a na obešenoj tabli sledeći tekst stajao:        „ZABRANJENO JE NA TRAVU STUPITI! POSETIOCI LIVADU NEKA POJEDINAČNO U JEDNOM REDU OBILAZE!”        „To shvatam” – mrmljao je. I sa cokulama broja četrdeset dva prema strelicom naznačen pravac krenuo.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Gergely Tamás: Latorcza kontinens, Mentor, Marosvásárhely, 1998.

Predrag Bjelošević: 29. 12. 92 – 29. 12. 92

 

Predrag Bjelošević Banja Luka 29. 05. 1953. – 

29. 12. 92   будим се и не вјерујем поново преда мном чај од сплачина лиризма   грицкам двопек стварности хрскају меци по крову осјећам све је грешка нема пута до јединства у свемиру   штрцамо као сперма у мрак претварамо се у Ништа које говори у Ништа које ужива само у себи и стреса се од узбуђења   док пије чај од сплачина лиризма   П. с.: Састали се Добрица Ћосић и Фрањо Туђман. Да ли је могућа конфедерација у Босни?! Засједа и командни штаб војске Југославије (незамисливо) без присуства новинара.

29. 12. 92   felébredtem és nem hiszem előttem ismét tea a poézis mosogatólevéből készült   a valóság kétszersültjét rágom a tetőn golyózápor érzem tévedés minden az űrben nincs egységbe vezető út   szétfröccsenünk ondóként a sötétben beszélő Semmivé válunk csak magával élvező Semmivé és izgatottan remeg   míg a poézis mosogatólevéből készült teát issza   P. s.: Dobrica Ćosić és Franjo Tuđman találkozója. Megbeszélésük témája: a konföderáció Boszniában lehteséges-e?! Ugyanekkor, zárt ajtók mögött (elképzelhetetlen), ülésezett a Jugoszláv Katonaság vezérkara is. Dobrica Ćosić: Kis-Jugoszlávia akkori elnöke Franjo Tuđman – Horvátország akkori elnöke   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor