Valentina Novković Савест – A lelkiismeret

 

Valentina Novković Beograd, 16. 05. 1973. – 

Савест   Туга моја нема крваве очи, ни нокте који о одрицању сведоче. Њена се одора на подсмехе доконих рачва, лармом се злореч поноси. Костуре обећања у одаји за посете чува, од прашине их штитећи. Ко зна, можда се међу два слепа ока отвор савести пројави, дукате за узврат не тражећи.

A lelkiismeret   Keserűségem nem véres-szemű, körme nem a lemondásról tanúskodik. Viseletéről lepereg a renyhék gúnya, a ricsaj a gonosz öntudata. Az ígéretek csontvázát, portól védve, a fogadószobában őrzi. Ki tudja, talán két vak szem között, dukátokért kezet nem nyújtva, nyílik meg a lelkiismert felé vezető csapás.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Валентина Новковић: Небогледни пев АСоглас д.о.о. Зворник, 2022. стр. 14.

Vasa Pavković Trulenje zrna – Rothadnak a magok

 

Vasa Pavković Pančevo 3. februar 1953. –

Trulenje zrna   Grozdovi se vuku po zemlji i trule, Sa oštricama trave u srcu. Starac kašlje U svojoj izbi, a pas laje, valjda od dosade. Noć je, škrabam po blokčiću – zvezde i zrnca, Čokote i međunožja dragih žena. Život je dug i dragocen: Mračno telo noći me guta i sada. Tu sam u njegovom obgrlju: ne uzdišem. Umreće starac i uginuće pas, pa i ja, Docnije, svejedno. Proći će noćna tiranija, I rano s jutra u nebo se vinuti laste.

Rothadnak a magok   A fürtök a földön hevernek és rothadnak. Szívükben a fű élével. Vityillójában krákog Az agg, a kutya meg ugat, talán unalmában. Éj van, firkálok – csillagokat és magokat, Tőkéket és kedves asszonyok lábszárait. Hosszú az élet és becses: Most is az éj sötét teste fal. Itt vagyok, karjai közt: nem sóhajtozok. Az agg is meghal, a kutya is elpusztul, én is, Később, mindegy. Elmúlik az éj egyeduralma, És kora reggel a fecskék az ég felé röppennek.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: 

Živko Nikolić Посебан гост – Különös vendég

 

Živko Nikolić Koprivnica kod Zaječara 13.11.1958. –

Посебан гост   Диван ми приспео гост а није ни сестра, ни брат, ни комшија, сват, намерник случајни. Он хитро обрезује небески виноград, светли на дну срца. Чуј зидове, чуј шкрипу врата, свуда се шири, распростире, и осваја. Ти мора да знаш ко је он, шта је он, где је он.   6. 1 – 14. 7. 2019. Београд / Копривница

Különös vendég   Kedves vendégem érkezett, nem húgom, nem bátyám, szomszéd se, nászvendég se, futóvendég. Míg a szőlőskertet, a mennyeit, sebtében metszi, a szív mélyén ragyog. Hallgasd a falakat, az ajtók csikorgását, mindenütt jelen van, terjeszkedik és hódít. Neked tudnod kell, ő ki, mi és hol van.   2019. 1. 6. – 7. 14.Belgrád/Kapronca   Fordította: Fehér Illés

Izvor: : Живко Николић: Одбегле слике, Смедеревска песничка јесен, 2021. стр. 54.

Đorđe Kuburić Jedemo što ulovimo – Ha fogunk, eszünk

 

Đorđe Kuburić Bačko Petrovo Selo 1958. –

Jedemo što ulovimo   Jedemo što ulovimo. Ako ništa ne ulovimo, Sedimo Gladni Kraj vatre I pijemo rakiju.

Ha fogunk, eszünk   Ha fogunk, eszünk. Ha semmit se fogunk, Ülünk, Éhesen A tűz mellett És pálinkázunk.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Đorđe Kuburić: Blue moon, Kulturni Centar Novi Sad, 2010. str. 17.

Vasa Pavković Pred ponoć – Éjfél előtt

 

Vasa Pavković Pančevo 3. februar 1953. –

Pred ponoć   Jutros sam presadio muškatle puzavice I evo, večeras, gledajući ih, U novim saksijama, Znam da mi nije uzalud minuo dan. Neko udara ritam, neko pevuši, Noć se bliži.   Mislim na nebosklon premrežen lastinim letom, Na oblačnost koja celo jato lasta diže gore, U susret kiši, u suret oluji. Nekom je to ponašanje nejasno, ali ja sam Oduvek razumevao smisao njihovog rizika.   U noći mi pada na pamet: Zbilja se ne kajem što sam pisao Književnu kritiku Poslednjih petnaest godina.

Éjfél előtt   Reggel futó-muskátlikat ültettem, Íme, ma este, ahogy az új Virágcserepekben nézem őket, Tudom, ez a nap, nem hiába múlt el. Van, aki ütemesen tapsol, van, aki dalol, Közeledik az éj.   A fecskeröptével behálózott mennyre gondolok, A magasban a fecskeraj által képzett felhőre, A jövendő esőre, a jövendő viharra. Van, akinek érthetetlen ez a viselkedés, de Kockázatuk értelmét én mindig értettem.   Éjjel jut eszembe: Tényleg nem bánom, hogy Az utolsó tizenöt évben Irodalom-bírálattal foglalkoztam.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Vasa Pavković: Knjiga o lastavicama, Matica srpska, Novi Sad 2000.

Živko Nikolić Посна вечера – Böjti vacsora

 

Živko Nikolić Koprivnica kod Zaječara 13.11.1958. –

Посна вечера   Као незвани гости, изнебуха, на посну смо вечеру дошли: грумен соли и чаша горке воде, парче месеца и покоја звезда све што смо крај тог огњишта нашли за наша се непца прилепило. После смо слушали како се у зиду жохари гложе и натпевавају, после смо око огњишта играли ми који играти не умемо. После, али прво смо од прага у котлић подоста настругали, дрвену чорбу да скувамо, само да је густо и да буде врело. Нико нас није звао, а ни ми никог нисмо питали. Случајно смо пред овим вратима застали, како да сад топло огњиште напустимо.

Böjti vacsora   A böjti vacsorára, mint hívatlan vendégek, égből pottyantak érkeztünk: mindaz, amit az a tűzhely körül találtunk, a csipetnyi só, egy pohár keserű víz, egy szelet hold és néhány csillag, szájpadlásunkra ragadt. Majd a csótányokat hallgattuk, ahogy a falban civakodnak és egymást túlharsogják, majd a tűz körül táncoltunk, mi, akik táncolni nem tudunk. Majd, de előbb a bográcsba a küszöbből eleget faragtunk, hogy falevest főzzünk, csak sűrű és forró legyen. Bennünket senki sem hívott, mi meg senki sem kérdeztünk. Ez előtt az ajtó előtt véletlenül álltunk meg, a meleg tűzhelyet most hogyan hagyjuk el.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Живко Николић: Одбегле слике, Смедеревска песничка јесен, 2021. стр. 42.

Turczi István: Vamp – Vamp

 

Turczi István Tata 1957. október 17. –

Vamp   Megőrjít ez a nő! Lényemből kiforgat, elborít, szétzilál,                              felfalja múltamat! Lobogó sörényű, lucskos húsrabló. Vágyaim kegyetlen vibrátora. Neki puhák a kések, szó kell, hangzó orgia, kígyótekervényű szibiláns ostor. Szájáról csak könnyű sóhaj a halál, mit kedvtelve osztogat. Magára rántja a világot, s benn’ elmerülök én is;                             felfalja múltamat. Ha tettei kémlelőnyílásán néha kiles, pusztuló ösztöntájakat lát, sok-sok kiégett álomligetet, hol kévébe kötve, „reménylőn” gyülekeznek a váltott tébolyban égő, alázatszagú hímek. Ilyenkor gőg tornászik arcizmain, győztes merevség vagy komilfó-mosoly.   Megőrjít ez a nő, nélküle mégis fél-ember vagyok; fél-fi. Már előre rettegek, mi lesz, mihez kezdek majd felező magammal, ha a test poklából egy napon kilép, megrázkódik, s mit sem törődve buja mítosszal, reflektorozó legendákkal, áthajol a boltozatos szerep-szivárványon                             és letépi arcát?!

Vamp   Izluđuje me ta žena! Dušu mi izopači, prekrije, rastrga me,                     prošlost moju proždere! Kaljava pljačkašica mesa sa lepršavom grivom. Svirep vibrator mojih želja. Njima su noževi mekani, reč treba, glasna orgija, poput zmije vijugav sibilant knut. Sa njenih usni smrt je tek lagan uzdah šta rado deli. Svet na sebe povuče te u njoj i ja se potonem;                     prošlost moju proždere! Ako nekad preko otvora svojih postupaka proviri, pejzaže uništenih nagona, mnoštvo izgorelih gajeva snova vidi gde se u snopove vezani, „nadom ispunjeni” mužjaci okupljaju koji sa mirisom poniznosti u bezumlju gore. U tim trenucima na licu joj obest, pobednička ukočenost ili uljudan osmeh titra.   Izluđuje me ta žena, bez nje ipak sam samo pola-čovek; pola-trag. Već unapred strahujem, šta će biti, prepolovljeno sa samim sobom šta ću ako iz pakla tela jednog dana istupi, potrese se, te pohotan mit, legende koje reflektiraju odbacivši preko svoda duge uloge nagne                            i lice otkida?!   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Turczi István Legszebb versei, Belvárosi könyvkiadó Budapest, 2006. 77. old.