Vlasta Mladenović: Туга у Шаркамену – Sarkameni bánat

 

Vlasta Mladenović Šarkamen kraj Negotina 17. mart 1956. – 

Туга у Шаркамену   „Ни реч, ни стих, ни звук Тугу моју не каза.”                  Момчило Настасијевић   Ћутим речи, не изговарам тугу која ме боли.   Заточен у лирском кругу, тих је мој стих, шапућем, а крикнуо бих.

Sarkameni bánat   „Se szó, se vers, se hang Bánatomról nem szól.”             Momčilo Nastasijević   A szó bennem reked, A búról, mely emészt, Nem szólok.   A költészet fogságában soraim csendesek, suttogok, pedig kiáltanék.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Власта Младеновић: Драинац и друге песме, Културисток-Пресинг, Младеновац 2018. стр. 16.

Vasa Pavković Поводом вука… – Farkassal kapcsolatos…

 

Vasa Pavković Pančevo 3. februar 1953. –

Поводом вука…   Знам ту воду, слутим и то место на обали (између два стара, једва жива јаблана) ... где је отац – истина са супротне стране реке – видео вука. Све што је веродостојно, стављам на један тас и читаво минуло време на други – па опет остајем у недоумици ...   Могу да замислим тог вука, његов поглед над водом, лаптање ... Могао бих колико сутра да одем до тих јабланова. Али ... шта? Али ... зашто?

Farkassal kapcsolatos…   Ismerem azt a vizet, a parton azt a helyet is sejtem (két öreg, száradófélben lévő jegenye között) …ahol apám – igaz, a folyó túlsó partján – farkast látott. Minden, ami hiteles a mérleg egyik serpenyőjébe teszem a teljes múltat a másikba – mégis kétkedek…   El tudom képzelni azt a farkast, víz feletti tekintetét, habzsolását… Azokhoz a jegenyékhez akár holnap el tudnék menni. De …mi? De …miért?   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Васа Павковић: У варљивом животу, КОВ, Вршац, 2012. стр: 24.

Valentina Novković Недоумица - Kétkedés

 

Valentina Novković Beograd, 16. 05. 1973. – 

Недоумица Да ли те огрнути речима Бираним, просејаним кроз сито Праскозорја? Тебе, ризничарa вишезначности. Или те призвати Недосањано-наслућеним Кроз ехо трагања? Шта чинити са Недохватним додиром твојим На постељи од дрхтаја. Загледана у зреник Измичућих снова Да ли ћу успети да те стресем Са слепљених трепавица?

Kétkedés   A pirkadat szitáján keresztül Szűrt válogatott szavakkal Takarjalak? Téged, a többértelműség kincstárnokát. Vagy megálmodatlan-sejtéssel Szólítsalak A fürkészés visszhangján keresztül? A reszketés pamlagán Elérhetetlen érintéseddel Mit kezdhetek. Az elillanó álmok Középpontját bámulva Az összeragadt szempillákról Le tudlak-e a rázni?   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Živko Nikolić Светлост на дну – Fény a mélyben

 

Živko Nikolić Koprivnica kod Zaječara 13.11.1958. –

Светлост на дну   Када сам се ка дну нагнуо Светлост сам угледао Трачак је ка мени допирао Стидљиво Али је грејао душу И испружене дланове Ја му се и сад После толико година Радујем Знам да је на толику дубину Тај бисер мој Господ просуо

Fény a mélyben   A mély fölé hajolva Láttam meg a fényt Egy sugár ért hozzám Szégyenlősen De lelkemet melegítette És kinyújtott tenyeremet Most is Annyi év után Örvendek hogy megláttam Tudom olyan mélyre Azt a szépséget Uram szórta szét   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Живко Николић: Одбегле слике, Смедеревска песничка јесен, 2021. стр. 30.

Bíró Tímea Ellentétből – Iz suprotnosti

 

Bíró Tímea Csantavér 1989. december 17.  –

Ellentétből   anyám akarata apám tagadása vagyok   az egyik masnit a másik hurkot kötne a nyakamra   élek még nem tudom hogy megköszönjem vagy átkozódjam érte   anyám akarata apám tagadása vagyok

Iz suprotnosti   htenje majke poricanje oca sam   na vrat moj jedna bi mašnu drugi omču stavio   živim još ne znam da li da se zbog toga zahvaljujem ili pak proklinjem   htenje majke poricanje oca sam   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Bíró Tímea: A pusztítás reggelei, Fórum Újvidék 2017. 7. old.

Méhes Károly Találkozás kisállatokkal – Susret sa sitnim životinjama

 

Méhes Károly Pécs 1965. február 20. –

Találkozás kisállatokkal   Kilépsz a napos sávra ott sorakoznak a gyíkok árnyékod súlya alatt mind menekül a repedésekbe Eszedbe jut: bizony van akinek te vagy a nap és semmi másra nem vágyik mint sugaraidnál melegedni   *   *   *   Tücsök vette be magát alkotószobád magányába ciripelt lankadatlanul őrizve az augusztusi este utolsó pillanatát Azt remélted így lesz ez sokáig akár egész télen át Aztán szeptember közepén már hiába füleltél: nem dalolt a semmivel sem törődő dalnok Ülsz alkotószobádban az üres képernyő előtt sziszegsz-ciccegsz igyekszel afféle örökéletű tücsökké lenni   *   *   *   A World Trade Centerről néztél egy filmet éjjel egy óráig aztán lefeküdtél és rögvest meghallottad a szúnyogot úgy gondoltál rá: az utolsó idei szúnyog Jön repül feléd mint egy repülőgép erősödik a zümmögése élessé válik Végül céljához érve rád száll Sötét van és csönd Most csíp meg Lángokat látsz és mindent elborító füstöt Sóhajtasz szinte megkönnyebbülten: vége van

Susret sa sitnim životinjama   Na osunčano mesto stupiš tamo gušteri lenčare pod težinom tvoje senke u rupe beže Setiš se: naravno postoji neko kome sunce predstavljaš i ništa drugo ne želi samo da se tvojim zracima ugreje   *   *   *   U samoću tvoje radne sobe cvrčak se uselio bez predaha cvrkuta čuvajući poslednji tren veče avgusta Nadao si se dugo će tako biti čak tokom čitave zime Potom sredinom septembra već si zalud osluškivao: pevač koga ništa ne zanima više nije pevao Sediš u svojoj radnoj sobi ispred praznog ekrana siputaš-šušljikaš nastojiš da budeš nekakav večan cvrčak   *   *   *   Do jedan sat posle ponoći si film sa World Trade Centra gledao pa legao i istog trena komarca čuo i pomislio: poslednji ovogodišnji komarac je Prema tebi leti njegovo zujanje poput aviona se pojačava oštar glas postaje Na koncu let se na tebi završava Tama je i tišina Sad te ubode Vatru vidiš i dim što sve prekriva Uzdahneš na neki način olakšano: kraj je   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Méhes Károly: Röntgen, Parnasszus Könyvek, Budapest. 2012.

Gergely Tamás Plein air – Plein air

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Plein air          Körbetapogatta a földet maga körül. Ujjai közé fakózöld fücsomót csippentett, azt szagolgatta.      - Perverz disznó - vihogott Rózsi.        -Nesze! - mondta Csóró, és a szája sarkába nyomta a saját csikkét.        Kiköpte. - Utálom a szőrös kezed - mondta Csórónak. - Meg a nyálas csikked!        - Más kéne? - vihogott Rózsi. - Ez, ügyi? - szoknyáját a fejére húzta.        - Nem érzitek? - Idegesen kérdezte. - Rothad a föld!        - Adok neki egy korty rumot - szólalt meg Kormos. Ahogy felé hajolt, orrabukott. Ott is maradt „hullán”.        - Még a hangyák sem lepnek el! A csimaszok sem járnak beléd! - korholta fojtott hangon. - Minden elpucolt innen!        - Egyem az arany száját, de okos! - vihogott Rózsi.        - Ne szédítsd a nőmet, gádzsó - fenyegette meg Csóró.        - Rothad, nem érzitek?! Mint ahogyan a hús rajtatok!

Plein air        Opipa tlo oko sebe. Isčupa prstima uvenulu gomilu trave i pomalo mirisao.      – Preverznjakoviču – grohota Roza.      – Evo ti! – reče Ubogac te svoj čik u njena usta gurao.      Ispljunula je. – Mrzim tvoju dlakavu ruku – reče Ubogcu. – I tvoj slinav čik!      – Nešto ti dugo treba? – grohota Roza. – Valjda to? – te je suknju na glavu navukla.      – Zar ne osećate? – Pitala je nervozno. – Zemlja truli!      – Daću joj gutljaj ruma – oglasio se Čadžavi. Kako se prema njoj nagnuo, na nos pao. I tamo je ostao „kao truplo”.      – Ni mravi te ne preplave! Niti te gamad rovari! – grdio ga je prigušenim glasom. – Odavde je sve odbeglo!      – Slatka usta, kako je pametan! – grohota Roza.      – Nemoj mi žensku zamamljivati, čoveče – preti mu Ubogac.      – Truli, zar ne osećate?! Kao meso na vama!   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Gergely Tamás: Latorcza kontinens, Mentor, Marosvásárhely, 1998.