Živko Nikolić Додиривање зида – A fal érintése

 

Živko Nikolić Koprivnica kod Zaječara 13.11.1958. –

Додиривање зида   једном сам се пробудио и зид додирнуо као да никад пре нисам зид додирнуо и бршљан који се низ њега пружио и зрно прашине на њему остало   сунце ми је понад чела титрало као да никад пре нисам сунце понад чела и ока имао тако се лако нешто у мени кретало   онда сам очи изнова склапао и сањао како ми непозната девојка црну ружу дарује као да никад пре нисам у руци цвет имао тако сам је нежно низ пробуђену улицу носио   1995. Београд

A fal érintése   egyszer ébredéskor megérintettem a falat minta azelőtt falat sosem érintettem volna és rajta futó borostyánt se és rajta maradt porszemet se   a nap homlokom felett vibrált mintha azelőtt homlokom és szemem felett a nap sosem vibrált volna valami légies mozgott bennem   majd szemem újra lehunytam és álmodtam kezembe fekete rózsát ismeretlen lány adott végig a felébredt utcán oly gyengéden vittem mintha virágot azelőtt sosem tartottam volna   Belgrád, 1995.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: : Живко Николић: Одбегле слике, Смедеревска песничка јесен, 2021. стр. 20.

Натали Биссо/Natalie Bisso: Дороги родины – Hazám utai

 

Натали Биссо / Natalie Bisso

Дороги родины
 
Сколько было дорог, сколько было рассветов,
За рулём, в постоянном движении вперёд.
Сколько прожито дней и ночей в километрах?!
Снова сердце моё о дорогах поёт.
 
Сколько было тревог о родных и любимых,
Когда их покидал, уезжая в туман!
Сколько прожито встреч и улыбок счастливых,
Столько радости вряд ли вместит океан.
 
Эх, дороги, дороги! Рассветы, закаты!
Эх, туманы, дожди, и жара, и снега!
Как люблю вдоль дорог эти белые хаты!
Как соломы желтеющей пахнут стога!
 
Как красивы луга, и леса, и равнины,
Когда катишься с горки навстречу ветрам.
Нет красивей земли, нет милее картины!
Широка и привольна моя сторона.
 
Я пишу этот слог, моя мысль не случайна,
Нет особой нужды предаваться мечтам,
В каждой пяди землицы мне видится тайна,
И для сердца стоит в каждом городе храм.
 
Счастлив я, что живу! Благодарен природе,
Что дышу этим воздухом вечной любви,
Что сильна воля духа в славянском народе.
Русь мою, святый Господи, благослови.
 
Источник: aвтор
 
 
Hazám utai
 
Mennyi út volt és mennyi napkelte,
A volán mögött, állandóan előre haladunk.
Hány napot és éjt kilóméterekkel töltöttem?!
Szíven ismét az utakról dalol.
 
Rokonaim, szeretteim miatt mennyit szorongtam,
Mikor a sűrű ködbe térve elhagytam őket!
Annyi boldog találkozást, mosolyt éltem át,
Amennyit talán az óceán sem rejt magában.
 
Ó, utak, utak! Napkelték és napnyugták!
Ó, ködök, zivatarok és forróság és hó!
Szeretem ezeket az út menti fehér viskókat!
Milyen illatosak a szalmakötegek és a szénakazlak!
 
Milyen szépek a mezők, az erdők, meg a síkság,
Mikor széllel támogatva gurulunk a dombról.
Nincs szebb ország, nincs kedvesebb kép!
Széles és szabad a láthatár.
 
Amit papírra vetek, gondolatom, nem véletlen,
Nem álmodnom kell erről,
Minden talpalatnyi földben érzem a rejtélyt,
És szívem minden városban szentélyre lel.
 
Boldog vagyok, mert élek! Köszönöm a természetnek,
Hogy ezt, az örök szerelem levegőjét élvezhetem,
Hogy a szláv népekben erős a szellem, az akarat.
Oroszhazám, szentséges Uram, áldj meg engem.
 
Fordította: Fehér Illés

Méhes Károly * * (Ha orrod leereszted) – * * (Ako nos spustiš)

 

Méhes Károly Pécs 1965. február 20. – 

* *   Ha orrod leereszted s lóg, mint ingaóra súlya, jusson eszedbe, tényleg fejcsóválva kell-e mérni a „nehéz időket”?, s nem inkább arra gondolni, akit a legjobban szeretsz: így ütni el a sötét másodperceket.

* *   Ako nos spustiš i kao teg na satu sa klatnom visi, seti se, „teška vremena“ da li zaista odmahivanjem glave treba meriti?, a radije ne na onoga misliti koga najviše voliš: tamne trenutke na taj način odvratiti.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Méhes Károly: Röntgen, Parnasszus Könyvek, Budapest. 2012.

Gergely Tamás Tehetetlenül – Bespomoćno

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Tehetetlenül          Az ajtóhoz ugrott, amikor észrevette, hogy azt az ár sarkából feszíti fel. Hitt abban, hogy testével megállíthatja a rátörő zuhatagot.        Amint rájött, hogy arra egymaga képtelen, hátrafordult, hogy segítség után kiáltson.        Riadt tekintetét fájó rikoltásával egybemosta, ahogy széttörve-átlyuggatva, mielőtt megsejthette volna, cafatokban sodorta, rádöbbent volna, hogy az áradat feltartóztathatatlan.

Bespomoćno        Kad je primetio da tok vode vrata  iz temelja obija tamo skočio. Verovao je da će bujicu vlastitim telom, svojom snagom može zaustaviti.      Kad je došao do saznanja da za to sam nije sposoban, nazad se okrenuo da bi pomoć pozvao.      Pre no što je mogao naslutiti, shvatiti da je bujica nezadrživa, već je bio razbijen, prorešetan, njegov prestrašen pogled se sa bolnim uzvikom stopio.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Gergely Tamás: Latorcza kontinens, Mentor, Marosvásárhely, 1998.

Iskra Peneva X i Y – X és Y

 

Iskra Peneva Beograd 25. 06. 1980. –

X i Y   Koliko puta treba da umrem Da bih oživela prošlost? X puta. Koliko puta treba da umrem Da bih zaboravila prošlost? Y puta. X i Y konvergiraju beskonačnosti.

X és Y   Hányszor kell meghalnom Hogy a múltat felélesszem?   X alkalommal. Hányszor kell meghalnom Hogy a múltat elfeledjem? Y alkalommal. X és Y összetartják a végtelent.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Iskra Peneva: Negde između, Makedonski informativni i izdavački centar Pančevo 2015.

Vasa Pavković: U nekoj aleji… – Egy fasorban…

 

Vasa Pavković Pančevo 3. februar 1953. –

U nekoj aleji…
 
                                      Po Brinkmanu
 
U nekoj aleji iskrsava renesansni anđeo
(zvoni telefon!)
mračan, u brokatu, i jebe samog sebe, tutnje
teretni vozovi (zvoni ...) preko mosta
(zvoni!) gde vise plakati (majka mi čestita
četrdeseti rođendan: bio je sneg do pojasa,
trčala sam po hleb i mleko, tata je bio
u armiji, strašno brzo, sad su ti najlepše
godine, iskoristi ih) ... u dronjcima
muzički komadi.
Prešao sam taj most, video te dronjke,
mahao tim dečačkim rukama, stezao sisu
takvim mladićkim šakama – sve sam to prošao
i sad ne mogu ni da se iscerim.
 
Možda da ustanem i stojim ukočen
sve dok budem imao snage?
 
Izvor: Vasa Pavković: Konverzija, KOV, Vršac. 1994.
 
 

Egy fasorban…
 
                                       Brinckman után
 
Egy fasorban reneszánszi angyal bukkan fel
(csörög a telefon!)
sötét, brokátban, és önmagát hágja, robognak
a tehervonatok (csörög…) a hídon túl
(csörög!) ahol hirdetések lógnak (anyám köszönt,
negyvenedik szülinapomra: derékig ért a hó,
kenyérért, tejért rohantam, apád katona
volt, nagyon gyorsan, ezek a leszebb
éveid, használd ki) … zeneszámok
rongyokban.
Átmentem azon a hídon, láttam azokat a rongyokat,
azokkal a gyerekkezekkel integettem, a mellet
olyan ifjú tenyérrel szorítottam – mindezt átéltem
és most még vihogni sem tudok.
 
Talán keljek fel és mereven
addig álljak, míg erőm engedi?
 
Fordította: Fehér Illés

Risto Vasilevski Ulaženje u samoću – Magányba-vonulás

 

Risto Vasilevski Nakolets, 31. januar 1943. –

Ulaženje u samoću   Na ulici u prolazu sve vrvi od živosti: okreću se brojčanici zvoni na vratima tad i tad toliko i toloki dugo   Slede reči o tvojoj odsutnosti o mojoj tajnoj čauri   A dugo već ćute zvona i telefoni zaboravljeni su kućni brojevi putevi nikud ne vode   Svako u svome oklopu čuva sebe kao najveću tajnu života

Magányba-vonulás   Az utcákon az átjárókban lüktet az élet: forognak a számlapok a csengő az ajtón akkor és akkor hosszan cseng   Következnek a távollétedről titkos palástomról szóló megjegyzések   Viszont a csengő és a telefon már régóta hallgat a házszámok elfeledettek az utak sehová sem vezetnek   Mindenki saját vértezetében az élet legnagyobb titkaként önmagát őrzi.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor