Bíró Tímea szárnytörés – lom krila

 

Bíró Tímea Csantavér 1989. december 17.  –

szárnytörés   paplan alatti gyerekbánat azt mondta többet ne hozzunk haza fészkéből kiesett verébfiókákat ne nyomjuk a vállát árva madarakkal majd kiállt cigarettázni a teraszra levittük a térre a rongyba bugyolált fiókákat és néztük a füstcsíkok hogy nyaldossák anyánkat   ha férje nem halt volna meg vasragbélrákban most elvinnék katonának soha többé nem húzza ki kétszemélyesre az ágyat a reggelt összepréselt szájjal várja egyre nagyobbra nő benne a kiáltás szárnya   összeszedi a maradék aprót a sirkőfeliratra zacskós tej jut még mára petefészkeit heveny görcs rángatja felsorakoztatja a gyerekeknek a kolbászkatonákat

lom krila   tuga deteta ispod jorgana rekla je iz gnezda ispale mladunče vrapca više ne nosimo kući njena ramena usamljenim pticama nemojmo opteretiti pa je stala na terasu pušiti u krpe zamotane ptiće na trg smo nosili i gledali našu majku pruge dima kako ližu   da joj muž u raku debelog creva nije umro sad bi u vojsku odneli krevet za dvoje više nikad ne sprema jutro stisnutim usnama čeka krilo krika u njoj sve više raste   sakupila ostatak sitniša za natpis za nadgrobnu ploču mleka za danas još ima njene jajnike akutni grč trza za decu zalogaje od kobasice   reda   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Forrás: Bíró Tímea: A pusztítás reggelei, Fórum Újvidék 2017. 11-12. old.

Méhes Károly Tortaszínű ma az ég – Danas boja neba je torta

 

Méhes Károly Pécs 1965. február 20. – 

Tortaszínű ma az ég   Tortaszínű ma az ég A sárga piskóta között Téli naplemente-lekvár Milliónyi süteményes villa döfi Az alját a töltések mentén   Mint egy cukrászdában Jóval zárás után utcai fényben Amikor az angyalok krémeseznek És halkan csöpög a felmosó mop Az élet nem fenékig nagyon ronda   Majd elmegyünk egyszer oda Hiába hogy járásunk olyan Mint a lemez ami ugrik Lehet az vidám szökellés Sok-sok szaloncukorpapírt Ejtünk el magunk után Egyre magasabbról eregetve   A kezed is puha felhőszerű Hozzád bújok a tested ég A téli tejszínhab ha olvad Finomságos kenőcs-ragacs Minket inkább összeragaszt   És odalent meg nonstop bolt nyikorgó ajtaján kilóg egy sajtosrúdnyi fény

Danas boja neba je torta   Boja neba je danas torta Između žutih piškota Zimski pekmez zalaska sunca Uz nasipe njegovo dno Bezbroj viljušaka bode   Kao u slastičarni Posle zatvaranja u uličnoj rasveti Kad anđeli slastice jedu Te otirač tiho kaplje Život nije do dna gadan   Već ćemo tamo jednom otići Zalud je naš hod Nalik ploče što skače Može to biti i veseli skok Iza naš mnogo Papira od bombona bacamo Iz sve veće visine   I početak je poput oblaka mekan Uz tebe se privijam telo ti gori Zimska slatka pavlaka ako se topi Izvanredna krema je lepljiva Nas radije slepi     A dole pak preko vrata nonstop trgovine koje škripe svetlost veličine šipke sira viri   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Méhes Károly: Röntgen, Parnasszus Könyvek, Budapest. 2012.

Gergely Tamás ZSŐ – ON

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

ZSŐ        - Innen indulsz - rendelkezett a Mester. Krétával megjelölt egy pontot.      -Nem tehetem - válaszolt Mario. Ezekhez a deszkákhoz vér tapad!      - Az előadás érdekében - erősködött. - Különben is kinek a vére?      - Az enyém - szólt Mario, miközben tenyerével eltakarta a szemét. Mester: - Bekapcsolni a reflektorokat.

ON          – Odavde kreneš – zapoveda Majstor. I tačku je kredom označio.      – Ne mogu – odgovorio je Mario. Za ove daske krv se lepi!      – U cilju predstave – uverava. – Uostalom čija je krv?      – Moja – reče Mario, dok sa dlanom oči prekrio. Majstor: – Reflektore bez odlaganja uključiti!   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Gergely Tamás: Latorcza kontinens, Mentor, Marosvásárhely, 1998.

Risto Vasilevski Кажа о Симониди – Mese Szimoniszról

 

Risto Vasilevski Nakolets, 31. januar 1943. –

Кажа о Симониди1   За њено рођење држане су молитве, пред иконама дванаест апостола гореле су свеће, да би јој последња, најтрајнија, она пред иконом апостола Симона, илити светога Петра, одредила име.   Тако се тада чинило.   Избачена из дечје безбрижности, из гнезда у коме се једина оглашавала женским гласом, прешла је у пету брачну краљеву постељу да крвљу своје невиности плати мир између српског Двора и свог оца – цара Земље у тражењу одбране.   Тако се тада морало.   Обешћашћена девојчица, више господарица него супруга, без светородног плода иза себе, постала је заштитница лажних пророка и трбухозбораца, потом се огрнула монашком ризом да заметне земаљске трагове и учини их помало светим.   Тако се тада избављивало.   Њена лепота обележила је живот, из живота је прешла на фреску, са фреске се винула на небо, да би као небеско тело – скамењено срце – кружила васионом, вечито зрачила, својом злом судбином уносила страх у друге.   Тако се тада трајало.   Слепило је дошло касније: кад је видела мрак   у коме се била изгубила, кад јој је неки некрст на зиду, мртвој, ископао очи!   1 Ћерка византијског цара Андроника II Палеолога и пета супруга српског краља Стефана Уроша II Милутина. Након склапања мира између српског краља Милутина и византијског цара Андроника II 1299, Андроник је понудио Милутину руку своје малолетне кћери, као гаранцију мира и пријатељства између две државе. Симонида је била позната по својој лепоти, њена фреска у манастиру Грачаница је једна од највреднијих фресака српског средњовековног сликарства. Фреска је делимично упропашћена, па тако на слици Симонида нема очи.

Mese Szimoniszról1   Születésekor külön imádkoztak, a tizenkét apostol ikonja előtt gyertyák égtek, hogy az utolsó, a legkitartóbb, az a Simon apostol netán szent Péter ikonja előtti, nevét meghatározza.   Akkor így tettek.   A gyerekkori gondtalanságból, a női hangon egyedül megszólaló fészekből kiragadva, az ötödik királyi házastársi ágyba került, hogy vérével, ártatlanságával fizesse meg a szerb Kastély és apja között – a császári Ország védelmében kötött békét.   Akkor így kellett.   A szüzességétől megfosztott kislány, inkább uralkodónő mint feleség, maga mögött szent utódot nem hagyva, a hamis próféták és hasbeszélők védelmezője lett, majd szerzetesi csuhát öltött, hogy elrejtve a földi nyomokat azokat valahogyan szentté avassa.   Akkor így szabadultak.   Szépsége az életet ünnepelte, az életből freskóra költözött, a freskóról a mennybe, hogy mint mennyei test – kővé vált szív – az éterben kerengjen, örökösen közvetítsen, keserves sorsával másokat félelemben tartson.   Akkor így tartott.   A vakság később következett: amikor már a homályt látta,   amelyben elveszett, egy istentagadó a falon, a halott szemét kivájta!   1Szimonisz II. (Palaiologosz) Andronikosz bizánci császár lánya és II. István Uroš Milutin szerb király ötödik felesége. A Milutin szerb király és II. Andronikosz bizánci császár közötti békeszerződés után, 1299-ben II. Andronikosz bizánci császár, a két állam közötti béke és barátság biztonsága jeléül kiskorú lánya kezét felajánlotta Milutin királynak. Szimonisz ismert volt szépségéről, a Gračanica-i kolostorban lévő freskója a középkori szerb festészet egyik legérétkesebb freskója. A freskó sérült, Szimonisznak nincs szeme, valaki kivájta.   Fordította: Fehér Illés

Uzvor: autor

Živko Nikolić Пред олују – Vihar előtt

 

Živko Nikolić Koprivnica kod Zaječara 13.11.1958. –

Пред олују   још понеки зрак предвечерје у чаробни одева плашт и понека залутала птица у даљини се оглашава а чудесна светлост од ока твог отргнута све више плине и студен се под моје несташне увојке завлачи то као да олују најављује та тешка упорна мисао куда да се оде а овде да се остане то кад све што мирује свеопшти прасак припрема   и он баш сада управо почиње

Vihar előtt   az utolsó néhány fénysugár az alkonynak még csodás palástot kölcsönöz egy-egy eltévedt madár a távolból szól a szemedből fakadt lenyűgöző fényesség meg lassan ködbe vész és csintalan hajtincseimbe dermesztő hideg húzódik ez mintha vihart jelezne ez a kitartó súlyos gondolat hová menni közben itt maradni mikor minden nyugalomban van egyetemes csattanást készít elő   és éppen most kezdődik   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Живко Николић: Одбегле слике, Смедеревска песничка јесен, 2021. стр. 6.

Méhes Károly Boldog és új és év – Sretna i nova i godina

 

Méhes Károly Pécs 1965. február 20. –

Boldog és új és év   Az éjszaka leple alatt kicsit megenyhült az idő mínusz kettő helyett plusz háromban durrognak a tiltott petárdák én is érzek kis robbanni valót a testsötétben persze ráfogom hogy a virsli és a birsalmasajt mi pezsgős pácban rúgkapál - az élet finom szövésű bélbolyhai   Zöld és sárga meteoreső a kertváros felett felszikrázik mint véletlen kisülés a boldogság és láthatatlan lesz a házak fala épp csak néhány fényes pont jelöli a koordinátákat tisztára mint az égbolt csak idelent   Holott minden olyan ahogy megszokott az utcák a lépcső az ajtó és a legapróbb zug az eldugott fényképek és mütyürök végtelen története némán erjed   Kilépek a jeges erkélyre csupaszon de egy csöppet sem fázom bár érzem hogy hőt adok le hőt küldök egy távoli célpont felé el is indul mint egy fényes fejű üstökös mert a világ már csak ilyen csupa fizika és csupa kémia még a szívnek gondolatai is csupa vörösen izzó molekula

Sretna i nova i godina   Pod okriljem noći vreme se malo ublažilo umesto minus dva zabranjene petarde u plus tri praskaju u tami tela i ja osećam nešto što bi eksplodiralo naravno smatram da viršla i aspik od dunje se u uzavreloj salamuri vrpolji – istančana unutrašnja struktura creva života   Zelena i žuta kiša meteora iskri iznad grad-bašta kao slučajno pražnjenje blaženstva i zidovi kuća nevidljivi postanu koordinate po koja svetla tačka označava kao na nebu samo tu dole   Premda sve je isto kao uobičajeno beskrajna istorija ulica stepenica vrata najmanjeg kutka skrivenih fotografija i drangulija nemo vri   Na leden balkon stupim golo ali uopšte mi nije zima mada osećam predajem toplinu toplinu prema dalekom cilju šaljem poput komete sa sjajnom glavom krene jer svet već je takav sušta fizika i sušta hemija čak i misli srca su užarene molekule   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Méhes Károly: Röntgen, Parnasszus Könyvek, Budapest. 2012.

Ady András Extenzió – Ekstenzija

 

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –

Extenzió   Tán még van annyi időm, megtehetem még, hogy ezt a testet a magasba álmodjam, annyira oda-fel, hogy elérjen hozzátok, hogy legalább ez meglátogasson titeket, s azt sem bánom ha ezért furcsa felhőszoknyám kell legyen, a légüres térben megfáznak veséim, s ha azt az egyetlen, végtelen hosszú pillantást egy levegővétellel kell átvészelnem, semmit sem bánok csak azt hogy ez lesz az első és utolsó ilyen, mert nem oda tartozok, s ébredéskor vissza kell térnem, maradnom, összezsugorodnom egy álom-emlékben.

Ekstenzija   Možda imam toliko vremena, mogu još postići da ovo telo u vis snovima dignem, toliko tamo-gore da do vas stigne, bar da vas poseti, i ni to ne bi žalio da zbog toga čudnu suknju od oblaka morao nositi, u bezvazdušnom prostoru bubrezi će mi ozepsti, te ako onaj jedan jedini, beskrajno dugačak tren sa jednim uzdahom moram preživeti, ništa neću da žalim samo to da će to biti prvi i poslednji takav, jer tamo ne pripadam, nakon buđenja moram se vratiti, ostati, u jednoj uspomeni sna smežurati se.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző