Predrag Bjelošević Мракова побједа – A Homály diadala

 

Predrag Bjelošević Banja Luka 29. 05. 1953. –

Мракова побједа   Доћи ће час Наkон Мракове побједе   Мртав или жив Ја битку ћу презирати   Ако тебе не буде више Мој живот ће постати бесмислен   Мраче   Ако ме убијеш Над ким ћеш ликовати Врли побједниче   Супротстављени Смо јачи   Зар и Небо Од нас не зазире   Зар Вода Случајно заћути   Док између нас Отиче

A Homály diadala    Bekövetkezik majd                       A Homály diadala utáni pillanat   Élve is halottan is    Az ütközetet gyűlölni fogom   Ha már többé nem leszel Életem értelmetlenné válik   Te Homály   Derék győztes Ki felett fogsz ujjongani Ha megtörsz   Egymással szembeszállva Erősebbek vagyunk   Ugye még az Égbolt is Nem tőlünk viszolyog   Meg a Víz Véletlenül hallgat   Míg közöttünk Folyik   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Vasa Pavković Рупа у облацима – Rés a felhők között

 

Vasa Pavković Pančevo 3. februar 1953. –

Рупа у облацима   У неколико оштрих заокрета кобац је пролетео кроз рупу у мрким кишним облацима...   Стојећи на насипу – пустио сам затим поглед да се стрмоглави у суву тулузину над мрком непоораном земљом и да кривуда између сувих главица корова, као припити беспризорник...   Заборавио сам да дишем – а када сам подигао поглед – видео сам да се рупа у облацима проширила емитујући готово зелену светлост на цео аветињски крајолик ...   Поново сам дисао... Поново попустио чулима, ткиву, чулима ...

Rés a felhők között   Néhány éles kanyart téve repült át a karvaly a sötét esőfelhők közötti résen…   A töltésen álltam – majd megengedtem hogy tekintetem a kukoricaszárral fedett sötétbarna felszántatlan földre essen és a száraz kóró között ittas trehányként kanyarogjon…   A lélegzésről megfeledkeztem – ahogy tekintetemet újra felemeltem – láttam az a felhők közötti rés kiszélesedett és az egész kísérteties környéket zöldes fénybe borította…   Ismét lélegeztem… Ismét érzékeime, szöveteimre, érzékeimre bíztam magam…   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Васа Павковић: У варљивом животу, КОВ, Вршац, 2012. стр: 22.

Anđelko Zablaćanski Тешка песма – Súlyos sorok

 

Anđelko Zablaćanski Glušci kod Bogatića 4. decembar 1959. –

Тешка песма   Стојиш ли на прагу родне куће Црквеним дверима одшкринутим Или на рубу раке неископане Стојиш ли замишљен Насмејан Или распеван тишином И да ли у ћутању умеш Да чујеш удар клатна На звону слутње душе уморне Умеш ли да разданиш Несвануло јутро У заблуделим очима даљине Да једним покретом шаке Све сутоне Из сећања избришеш Умеш ли да се вратиш Мада нигде ниси ни одлазио Са капије сна на свом рамену

Súlyos sorok   A templomajtóval félig nyitott Szülőházad küszöbén állsz Vagy a ki nem ásott gödör szélén   Elgondolkodottan mosolyogva Vagy Csenddel körülvéve állsz   És a csendben képes vagy-e A fáradt lélek sejtés-harangja Kongását meghallani   Képes vagy-e A távolság kóbor szemében Szunnyadó reggelt felébreszteni   Egyetlen mozdulattal Minden alkonyatot Emlékezetedből kitörölni   Képes vagy-e a válladon lévő Álmok kapujából akkor is Ha sehová sem mentél visszatérni   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.azpoezija.rs/2011/05/raskrsca-nesanice-teska-pesma.html?fbclid=IwAR27NdArbdpDkUwtmJK0uZYsVnOvAj0ZVmuj0jDzCnEofnyg5UUvglyO-q4

Živko Nikolić Арабеска – Az arabeszk

 

Živko Nikolić Koprivnica kod Zaječara 13. 11. 1958. –

Арабеска   Свом псићу тепа: Мило моје и још му каже шапатом да је ружа румена а псић само склапа уво и лиже јој длан. Потом гледа као да очекује да мува буде мајушна кост. Она га уза се привије, она га високо уздигне и каже нахереној комшиници да је он њена најдража арабеска.   А арабеска и даље муву гледа, прати је, увом цимне, и друго увис подигне, а ни реп јој не мирује.   1–16. 6. 2016. Београд

Az arabeszk   Kutyusának gügyög: Kedvesem és még suttogva hozzáteszi, piros a rózsa, de a kutyus csak füleit lógatja és tenyerét nyalja. Majd úgy néz mintha várná, hogy a légy kicsi csonttá váljon. A nő magához öleli, a magasba emeli és a szomszédasszonynak mondja, a legkedvesebb arabeszkje.   Az arabeszk meg csak a legyet nézi, követi, egyik fülével integet, a másikat felemeli, de a farka sem nyugszik.   Belgrád, 2016. 6. 1-16.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Живко Николић: Одбегле слике, Смедеревска песничка јесен, 2021. стр. 25.

Acsai Roland Két üveggyöngy – Dva staklena bisera

 

Acsai Roland Cegléd, 1975. június 16. –

Két üveggyöngy   Johanna ma sírt először, mármint igazi könnyekkel, öt hónaposan.   Eddig csak a hangja sírt, a szeme száraz maradt.   (Jellemző, hogy arra a napra nem emlékszünk, amikor először felnevetett.)   Odakint olvadni kezdett a hó, sírtak az ereszek, és talán utánozni akarta őket.   Megindultak a könnycsatornák, és kiáradtak a kék szemek apró tavai.   Persze nem nagyon, mindössze két kis átlátszó üveggyöngy gurult ki belőlük,   de olyan váratlanul, mintha könnyezni kezdett volna   egy Mária-szobor.

Dva staklena bisera   Johana danas je prvi put plakala, da bude jasno, stvarnim suzama, u petom mesecu života.   Do sada samo joj glas plakao, oči su suve ostale.   (Svojstveno je da na dan kada se prvi put nasmejala ne sećamo.)   Vani je sneg počeo topiti se, oluci su plakali te možda je njih htela oponašati.   Kanali suza su se otvorile i sitna jezera plavih očiju izlile.   Naravno ne previše, iz njih se svega dva prozirna staklena bisera iskotrljala,   ali toliko iznenada kao da je jedan kip Marije   počeo plakati.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Acsai Roland versei - Bárkaonline (barkaonline.hu)

Méhes Károly Szemem tárva – Oči su mi širom otvorene

 

Méhes Károly Pécs 1965. február 20. –

Szemem tárva   Kilincset szopogatok miközben azt súgja egy felhőarcú szépség "A boldogság cipellője csak ránézésre könnyű" és cuppanós hangot ad "Így cuppan a sár" és hozzáteszi még "Barátocskám"   Álmodni néha keserves feladat repülsz az igaz de cserébe levágják mind a két karodat   És szemem egyszerre kitárva   A sárga őszi levelek úgy tudnak világítani mint ezernyi lámpa

Oči su mi širom otvorene   Dok kvaku sisam lepotica licem oblaka mi sledeće šapuće "Cipela blaženstva je samo na izgled lagana" i glas zvučnog poljupca pusti "Blato odaje takav glas" i još dodaje "Prijatelju moj"   Sanjati koji put gorak zadatak je da letiš ali za zamenu obe ruke ti odrežu   I oči su mi odjedanput širom otvorile   Žuto jesenje lišće poput hiljadu svetiljki može svetliti   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Méhes Károly: Röntgen, Parnasszus Könyvek, Budapest. 2012.

Gergely Tamás Még inkább – Pre svega

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Még inkább        A vak: - Lehet itt olajbogyót vásárolni, kérem szépen?      Bele a pofájába: - Itt beretvát! Kiváló svéd acél.      - Búzalisztjük van-e? - kérdi megszeppenve.      - Patkányméreg! Megteszi különben a penge is. Csuklónál az ütőeret.      Cérnahangon: - Hol vagyok?      Cinikus cincogás: - Még inkább: miért?      - Sajnállak, fiam, hova lett a hited?      - Sose törődjék vele, öregapám!

Pre svega        Slepac: - Molim vas, prodajete li ovde uljane bobice?      Vičući u lice: - Ovde britvu! Vanredan švedski čelik.      - Imate li pšeničnog brašna? - pita preplašeno.      - Otvov za štakore! Inače i oštrica je prihvatljiva. Arterija kod ručnog zgloba.      - Jedva izustio: - Gde sam?     Cinično: - Pre svega: zašto?      - Žalim te sine, gde ti je vera?      - Neka vas to ne brine, starče!   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Gergely Tamás: Latorcza kontinens, Mentor, Marosvásárhely, 1998.