Gergely Tamás A trükk – Smicalica

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

A trükk          Dupla adagot tett a tűzre. Cigarettája már parázslott a bőrfotel előtti asztalkán. Izgatottan olvasta le a feliratot: „Szerelem Rómában”.      Az első képsor után rájött, hogy a filmet már vetítették. „Ügyes trükk - gondolta - beadni ugyanazt más címmel!” Felállt, hogy kikapcsolja a tévét.      Kicsapódott az ajtó, hideg töltötte meg a szobát.      A gombot hiába nyomkodta, a készüléket elzárni nem lehetett.      „Még egyszer? Azt már nem!” - döntött. Ám ekkor visszarántották a fotelbe.

Smicalica             Još više je naložio. Cigara mu je na stolu ispred kožne fotelje gorela. Natpis uzbuđeno čita: „Ljubav u Rimu”.        Nakon prvih kadrova sinulo mu je da su taj film već projicirali. „Vešta smicalica – pomislio je – isti film sa drugim naslovom prikazati!” Ustao je da televizor isključi.        Vrata su se širom otvorila, sobu hladan vazduh ispunio.        Zalud se trudio aparat nije mogao isključiti.         „Još jedanput? E, to nikako!” – odlučio je. Ali su ga u istom trenu nazad u fotelju gurnuli.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Gergely Tamás: Latorcza kontinens, Mentor, Marosvásárhely, 1998.

Méhes Károly: Konkrét eset – Stvaran događaj

 

Méhes Károly Pécs 1965. február 20. –

Konkrét eset   Bejött az utolsó is a fürdőszobából, ahol kezet mosott, lekapcsolta a villanyt, a helyére ült. Megvoltak mind, a nyolc gyerek. Anya össze- kulcsolt kézzel ült, de nem imádkozott, nem szokott. Végignézett rajtuk, némán. Ilyet se szokott. Valamit mondania kell. Apátok… beteg. Nem lesz több kistestvéretek. Nem értette, honnan szedte ezt. (Persze, hererák. Holnap kezdik a kemoterápiát.) Volt vajas kenyér, zöldpaprika. Sonka. Faltak a kis buták. Mohón, hátha valakinek nem jut elég. Pedig volt egy üres tányér, üres szék. És szemük sarkából lesték anyát: Megvette s meg se kóstolja a vacsorát?

Stvaran događaj   Iz kupatila gde su ruke prali i zadnji se vratio, svetlo ugasio, na svoje mesto seo. Svi su na broju bili, osmoro dece. Majka je sklopljenim rukama sedela, nije se molila, obično nije. Pogledala ih je, nemo. Obično nije se tako ponašala. Nešto bi reći trebala. Otac… bolestan je. Braće, sestara više nećete imati. Nije shvatila odakle joj je to. (Naravno, rak mošnice. Hemoterapiju sutra počinju.) Bilo je hleba sa puterom, zelene paprike. Šunke. Žderali su mališani. Pohlepno, možda neko će uskraćen biti. A bio je jedan prazan tanjir, prazna stolica. I iz prikrajka majku su pratili: Kupila je a večeru ni kušati neće?   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Méhes Károly: Röntgen, Parnasszus Könyvek, Budapest. 2012.

Đorđe Kuburić High noon – High noon

 

Đorđe Kuburić Bačko Petrovo Selo 29. april 1958. – 

High noon
 
Док влада дубока, страховита тишина¹, 
тачно у подне, када нема сенки нити ођека и Сунце почне да се троши –
–  док, сâм и резигниран, дуго ходаш забачених рамена и нечујним а стабилним корацима,
непомично време се покренуло.
Ускомеша се живот и смрт, а танатос и ерос заиграше погибељни фанданго.
 
Све је, наједном, нестало. Само ти остајеш, једнак и жив
и одлазиш у познатом правцу.
 
¹Петар Кочић
 
 
High noon
 
Míg ez a mély, vérfagyasztó csend¹ uralkodik,
pontosan délben, mikor nincs árnyék, se visszhang és a Nap kezd erejéből veszíteni –
– míg egyedül és csüggedten, leengedett vállakkal, nesztelen, de biztos léptekkel sokáig gyalogolsz,
megmozdul a mozdulatlan idő.
Felbolydul az élet és a halál, thanatosz és erósz meg végzetes fandangóba kezdtek.
 
Egyszerre minden eltűnt. Csak te maradsz ugyanaz és élsz
és az ismert irányba mégy.
 
¹Petar Kočić idézet
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ђорђе Кубурић: Клепсидра. Културни центар Новог Сада, 2020.

Risto Vasilevski gmizavci – a csúszómászók

 

Risto Vasilevski Nakolets, 31. januar 1943. –

gmizavci   kakav li je njihov greh kad ih je svemogući tvorac učinio poniznim (da hodaju pognute glave vukući se po zemlji) pred svakim božjim stvorom?!   vekovi učiniše da se u njima skupi sav jed, da se pretvore u otrov, u jedino sredstvo njihove odbrane.   a treba znati samo njihovog jezika, pogoditi zvuk koji prijanja njihovom sluhu i steći njihovu večitu naklonost.   ali ko da stiče taj nauk, da sagne glavu ka njima, kad nam je pogled vazda visoko i spušta se tek kad ga prene šušanj, kad ga prođu srsi od njihovog otrovnog zuba, paničnog zveketa, ili mračne, razjapljene čeljusti.   ko spozna pravu snagu i magijsku moć njihovog otrova produžiće vek veku, izmisliće krila budućem čoveku.

a csúszómászók   mit vétettek hogy a mindenható alázatos lényeknek teremtette őket (minden isten teremtménye előtt lehajtott fővel földön csúszva mennek?!)   a bennük századokon át felgyülemlett gyűlölet méreggé vált, a számukra egyetlen védekező eszközzé.   csak nyelvüket   kell ismerni, eltalálva azt a hangot, mely hallásukhoz idomul, örökös bizalmukba lehet férkőzni.   de a fejet hozzájuk hajtva azt a tudományt ki sajátítja el, hisz állandóan a magasba tekintünk, le meg csak akkor, ha zörög a haraszt, a méregfogaikkal, rémült csörgésükkel, vagy sötét, kitátott állkapcsukkal kiváltott borzongás után.   aki felismeri mérgük valódi erejét, mágikus hatását, korszakot hosszabbít, a jövő emberének szárnyakat teremt.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Anđelko Zablaćanski Пијано праскозорје – Bódult virradat

 

Anđelko Zablaćanski Glušci kod Bogatića 4. decembar 1959. –

Пијано праскозорје   Сећаш ли се како смо месечини Слали пољупце додиром тишине И како су нас будили зрикавци Лутањем врхова прстију У роси страсне нам пути   Сећаш ли се модрих капи у погледу Како смо длановима врелим Скупљали их с врхова жудње На заруделим летњим јабукама У нашим дрхтајима   Сећаш ли се како је трава мирисала Испод наших стопа Док смо лутали једно у другом Пијани од праскозорја први пут У нашим уздасима

Bódult virradat   Emlékszel-e a holdsugárnak a csend Érintésével csókot hogyan küldtünk És a tücskök ujjunk hegyén sétálva Hogyan ébresztettek bennünket Az üde harmatcseppekben   Emlékszel-e tekintetünkben a kék cseppekre Forró tenyerekkel hogyan Gyűjtöttük azokat a nyári piros almán A remegésünkben lévő Késztetés csúcsáról   Emlékszel-e talpunk alatt Milyen illatos volt a fű Míg a virradatban bódultan Sóhajtásunkban először Közeledtünk egymás felé   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Predrag Bjelošević: Бити, заведен – Elcsábítva

 

Predrag Bjelošević Banja Luka 29. 05. 1953. – 

Бити, заведен   Можда је рјешење у птици Летјети летјети уоколо   На све стране   Летјети летјети Небом Изнад Земље   Летјети летјети и пјевати Тишини властите сјенке пркосећи   Летјети   Не гледајући на Земљу Не погледајући у Сунце   Лебдјети   У ваздуху Заједно са облацима   Бити Нико или Неко Ко се никога не тиче   Нестати или постати недостижан За све оне Изван Нестати у Себи У Пјесми У Сну   Заведен Тим Нечим Између

Elcsábítva   Talán a madárban a megoldás Repülni repülni körös-körül   Minden irányba   Repülni repülni az Égen A Föld felett   Repülni repülni és dalolni Saját árnyékunk csendjével dacolni   Repülni   Nem nézve a Földre Nem nézve a Napba   Lebegni   A levegőben A felhőkkel együtt   Légy Senki vagy Valaki Aki senkihez sem tartozik   Tűnj el vagy légy elérhetetlen A Kívülállók számára Tűnj el Önmagadban A Dalban Az Álomban   Azzal a Köztes Valamivel Elcsábítva   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Konyári Mónika Az a kabát… – Onaj kaput…

 

Konyári Mónika Debrecen 1971. október 12. – 

Az a kabát…   Talán összezavartak… Talán Te zavarod magad. Levetnéd a lelkem, mint kinőtt kabátot. Szorít, feszül… De belül élvezed, milyen meleg. Szép kis felöltő.. De viselni nem mered. Belé merülsz, ha nem látja más, s kigombolod, ha friss szélre vágysz. Hát vesd le! Légy bátor! Ha nem fázol úgyse, nélküle.

Onaj kaput…   Možda su te zbunili… Moda Ti sam sebe zbunjuješ. Dušu mi kao iznošenog kaputa bi skinuo. Steže, neudoban je… Ali iznutra uživaš kako je topao. Zgodan neki ogrtač… Ali nositi ne smeš. U njega se uroniš, ako niko ne vidi i otkriješ ako si svežeg vetra željan. Pa skini! Budi hrabar! Ako ti ionako nije zima.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.facebook.com/1982436828693541/posts/2388546058082614/