Risto Vasilevski kornjača – a teknős

 

Risto Vasilevski Nakolets, 31. januar 1943. –

kornjača   sporo oticanje vremena sažeto je u njenim pokretima.   duboke brazde, slične naborima hrastove kore, govore o dugovečnosti provedenoj u životu.   nemarni, nespretni hod, kuća vazda u pokretu, oklop iz grudi odaju sigurnost i sklonost ka bezbrižnosti.   samo rupa – to njeno neizvesno sklonište na hrbatu zemlje, čuva joj le|a od svake opasnosti, dok njen vid motri i gleda smrti pravo u oči.

a teknős   mozdulataiban az idő lassú sodrása összpontosul.   rajta a tölgy gyökerén lévő ráncokhoz hasonló mély barázdák az életben eltöltött hosszú évekről szólnak.   a közömbös, esetlen léptek, az állandó mozgásban lévő ház, mellén a vért biztonságról és gondtalanságra való hajlamáról árulkodnak.   csak a gödör – hátát minden veszélytől a föld gerincén egy bizonytalan búvóhely óvja, szemgolyója meg kémlel és egyenesen a halál szemébe néz.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Biljana Milovanović Živak: Istina – Igazság

 

Biljana Milovanović Živak Požarevac, 7. mart 1972. – 

Istina
 
                                                     (Čehovu)
 
Uzalud puška visi na zidu u prvom činu; muškarci
Slomljeni neurastenijom; blede, nevoljene, ružne
Žene; anoreksične, šiljatih noseva poput kljunova,
Ključnih kostiju što nakaradno štrče, pod tankim,
Svilenim bretelama (zar ne bi trebalo bi da budu
Ženstvene, prefinjene, fatalne, suicidu sklone?
no, dobro; teatar nove ukuse nudi, novu estetiku),
Uzalud Ivanov upire metak u slepoočnicu … Istina
ni tamo, sa druge strane, nije. Trpimo na ovom svetu,
Odmorićemo se u smrti? O, Antone Pavloviču,
pa to je neozbiljno! Šta ako smrt ne postoji?
 
Izvor: Biljana Milovanović Živak: „A gde sam ja, i zašto tu?”, Prosveta, Beograd, 2017.
 
 
Igazság
 
                                                     (Csehovhoz)
 
Az első felvonásban hiába lóg a puska a falon; a férfiak
Holtfáradtan ébrednek; a nők sápadtak, rosszkedvűek,
Csúnyák; étvágyuk nincs, orruk, mint a csőr, hegyes,
Kulcscsontjuk, ahogy a vékony, selyem vállpántok alatt
Dudorodik, torz (hát nem úgy kellene, hogy nőiesek,
Fatálisak, öngyilkosságra hajlamosak legyenek?
na, rendben; a színház új ízlést, új esztétikát kínál),
Ivanov a golyót halántékára hiába szorítja… Igazság
ott, a túl oldalon sincs. Ezen a világon szenvedünk,
A halálban megpihenünk? Ó, Anton Pavlovics,
ez komolytalan! Mi van, ha a halál nem létezik?
 
Fordította: Fehér Illés

Valentina Novković Panoramni prikaz nedostajanja – A hiány látképszerű bemutatása

 

Valentina Novković Beograd, 16. 05. 1973. – 

Panoramni prikaz nedostajanja   Vazdušni baloni nose rasuta pisma i dogorela pokajanja za reč kraća, ugljen manja. Slanost se vodom ne gasi, to najbolje znaju reke što su se davljenika nanosile, zaklinjanjem obramile, a mi ozbiljan deo puta prošli, ništa ne naučivši.   Panoramni prikaz nedostajanja će, kažu, izumeti novotvorci optičkih iluzija koji iza savršenog osmeha suze i terpentin mešaju. Možda će im slikovnica vremena pomoći da najzad dokuče zašto je ograda dopola ofarbana, a lula na komodi ostavljena, ako se iko na ekranima lažnog postojanja četke bude latio.   Moje su usne meandri ćutanja, ošančene sene nalik noći pred pogubljenje i takve, tesne su za svekolika tvoja skrivanja iza ribolikih sećanja na pramajčenje.   Tek par nas je stanica delilo od stepeništa koje nikad nisam dokoračila, do neba što se među brojeve sakrilo i imalo miris benzina na rubovima pogleda koje mi nikad nisi uputio, jer me nisi poznavao onako kako lokvanji sa mesecom druguju.

A hiány látképszerű bemutatása   Léggömbök viszik a szétszórt leveleket és az egy szóval rövidebb, szénnel kevesebb elégett bűnbánatot. Vízzel sósságot oltani nem lehet, ezt legjobban az esküvel keretbe foglalt befulladtakat szállító folyók tudják, mi meg, az út nagy részét megtéve sem tanultunk, semmit se tanultunk.   A hiány látképszerű bemutatását, állítják, az optikai illúziók újrateremtői találják majd ki, akik a tökéletes mosoly mögött könnycseppeket terpentinnel kevernek. Talán az idő képeslapja segít nekik, hogy végre megértsék, miért félig festett a kerítés, a pipa meg miért maradt a komódon, ha valaki is a hamis lét képernyőjén az ecsetet kezébe veszi.   Ajkam a hallgatás kígyózó medre, a görcsbe rándult árnyak kivégzés előtti éjre hasonlítanak és mint ilyenek, nem engedik, hogy a ködbe vesző ősanyaság emléke mögé rejtőzz.   Csak néhány állomás választott el a lépcsőtől, melyre sosem léptem, a számok közé bújt mennytől és benzinszag terjedt a nekem sosem szánt tekinteted szélén, mert nem ismertél úgy, ahogy a tündérrózsa a holddal barátkozik.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Živko Nikolić Склопљених очију – Behunyt szemmel

 

Živko Nikolić Koprivnica kod Zaječara 13.11.1958. –

Склопљених очију   склопљених очију снажније осећам оно што волим твоје усне твоје очи осмехнуте   и сав онај сјај који из тебе допире   и видим како се твој крхки стас претапа у капи и пада непрестано на уснули град   ти си најлепши пљусак и целог ти себе завештавам далеко да ме однесеш загрљајем да ме сакријеш   4. – 12. 12 .1996. Београд

Behunyt szemmel   behunyt szemmel erősebben érzem azt amit szeretek ajkadat mosolygós szemedet   a belőled áradó fényességet   és látom ahogy törékeny tested cseppé válik és állandóan a szendergő városra esik   a legszebb záporeső vagy lényedből magamat öröklöm messzire vigyél öleléseddel rejtsél   1996. 12. 4. – 12. Belgrád   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Željka Avrić Стадо – Sokadalom

 

Željka Avrić Banja Luka 15. novembar 1964. – 

Стадо   идемо ћутке погнутих глава за руке пред ноге   кротко и ћутке ходимо кроз мрак у нигдину   ћутке стижемо до краја пред зид   тако смо и онда ишли

Sokadalom   némán megyünk lehajtott fővel kézenfogva   szófogadón némán megyünk a sötétben a sehol-sincsbe   némán érkezünk a fal elé nincs tovább   akkor is így mentünk   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Bíró Tímea Lyukas zsebek – Probušeni džepovi

 

Bíró Tímea Csantavér 1989. december 17.  –

Lyukas zsebek   apró gyöngyszemek a tejbegrízszemcsék a porcelántányérban kávézacc nehezedik a csésze aljára nehezedik az ágytál s nehezedik a szabadlábon futó bezártság is a betört ablakok szülte huzatban lemorzsolódott a hátáról a türelem „férj el magadban férj el magadban” kiáltozta a megsüketült szívkamrák felé hogy futott régen az anyja elé aki hazahozta a kórházbó1 a plazmakekszet amit neki vittek hogy legyen itthon ne csak margarinos kenyér a plafon bizonyos részein csillagképek tündökölnek áramlik be a kéményfüst a többi házból szürkére meszelték a gyermekkora falát hogy később majd szeresse a szivárványt a szervek böjtölése gyakran lekapcsolja szembogarában a lámpafényt mire az összegubancolódott függönyrojtokat kifésüli ismét befúj az ablakon a szél olyan otthonosan ül bele a megfáradt közönybe mintha soha nem látott apja ölébe ülne

Probušeni džepovi   na porculanskom tanjiru zrnca krupice sitni biseri su na dnu šolje ostaci kafe se talože otežava se noša otežava se i zatvorenost šta slobodno trčkara u razbijenim prozorima rođenoj promaji sa njegovih leđa se strpljenje smrvljuje „stani u sebi stani u sebi” vikao je prema ogluvelim komorama srca davno je bilo kad je prema majci trčao koja je keks što je u bolnici dobila kući nosila da kod kuće ne samo hleb sa margarinom bude na određenim mestima plafona sazvežđa blistaju iz ostalih kuća dim iz dimnjaka ulazi njegov zid detinjstva su sivo okrečili da kasnije neka dugu voli lampu u zenici oka njegovoj post organa često ugasi dok splitane rese zavesa iščešlja vetar preko prozora opet duva u umornu ravnodušnost tako vično sedi kao da je u krilu nikad viđenog oca   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Bíró Tímea: A pusztítás reggelei, Fórum Újvidék 2017. 16-17. old.

Gergely Tamás Közelről perzsszag – Iz bliza miris paljevine

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. – 

Közelről perzsszag        Tarkóig elföldelve. Szemközt vele, felkantározott lovon, tisztes.      - Legyen vége már!      Katona tüzel. Holt dögkeselyű hull elé.      - A te madarad. Rád várt.      Megrántja a zablát a tisztes, felágaskodik a ló.      Orrában a kiégett gyutacs szaga.      - Lőj!      - Szükségünk van rád.      - Legyen vége már!      Katona tüzel. Holt dögkeselyű hull elé.      - A te madarad. Rád várt.      Megrántja a zablát a tisztes, felágaskodik a ló.      Orrában a kiégett gyutacs szaga.      - Lőj!      - Szükségünk van rád.

Iz bliza miris paljevine        Do potiljka je ukopan. Nasuprot njemu, na konju u sedlu oficir je.      – Neka se završi!      Vojnik puca. Ispred njega lešinar pada.      – Evo tvoje ptice. Tebe je čekala.      Povuče uzde, konj poskoči.      U nosu mu je miris izgorelog pripaljača.      – Pucaj!      – Još si nam potreban.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Gergely Tamás: Latorcza kontinens, Mentor, Marosvásárhely, 1998.