Željka Avrić Јато – Sereg

 

Željka Avrić Banja Luka 15. novembar 1964. – 

Јато   из колевке у гнездима под покровом   од првог до последњег   у земљи под воду звезданом своду   под штитом митром плаштом и скиптром   окупљени у миру спремни за рат

Sereg   a bölcsőből a fészkekbe a tető alá   az elsőtől az utolsóig   a földbe a víz alá a csillagos ív felé   a pajzs a talár a palást és a jogar alatt   csendben gyülekeztek háborúra készek   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Živko Nikolić У име очева – Az apák nevében

 

Živko Nikolić Koprivnica kod Zaječara 13.11.1958. –

У име очева   у име оца мог и његовог оца и свих отаца пре ова претешка чаша овај зачарани врч вино од туге и радовања опојна песма и одсјај огња трава спарушена и мирис омана душе и тамјана у име свих нас који били смо и јесмо за оне који долазе за све будуће лепоте за сав будући сјај овај пехар наде и вере постојане ево испијам и њиме призивам дођите на извор у његовој бистрој води своје лице да сагледате

Az apák nevében   apám és apja és minden apa nevében emelem e súlyos poharat ezt az elvarázsolt kancsót a bánat és a derű borát bódító dallam láng-visszfény hervadt fű teleki-virág lélek meg tömjén illat mindannyiunk nevében akik voltunk és vagyunk a jövendőkért minden jövendő szépért minden jövendő fénysugárért íme ürítem ezt a reménnyel hittel tele serleget és ezzel szólítalak benneteket a forráshoz gyertek arcotokat kristálytiszta vizében vegyétek szemügyre   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Gergely Tamás Zenebohóc – Pajac muzičar

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. – 

Zenebohóc        Megigazította hátán még egyszer a plakátot, amire elöl is, hátul is vörössel írták fel: CLAUDIA-BOHÓC, majd rápaskolt a fenekére, hogy mehet. Vállára vette a tangóharmonikát, s miközben tárcsázott, a nagy gonddal betanult indulót dúdolta.      - Szükségünk van egy mentőre – mondta.      - Hova? Mikor? Miért? – kérdezte egy hang.      - A Róm a felé vezető országútira, azonnal, szirénázni.

Pajac muzičar        Plakat na što je na prednjoj strani i poleđini crveno napisano: KLAUDIA-PAJAC, na leđima još jedanput je namestio, udario guzicu te može krenuti. Uzeo je harmoniku dugmetara i dok brojeve birao, napamet naučenu koračnicu pevušio.      – Hitna pomoć nam je potrebna – reče.      – Gde? Kada? Zašto? – pita nepoznat glas.      – Na putu što prema Rimu vodi, odmah, uključite sirenu!   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Gergely Tamás: Latorcza kontinens, Mentor, Marosvásárhely, 1998.

Bíró Tímea Fölösleg – Višak

 

Bíró Tímea Csantavér 1989. december 17.  –

Fölösleg   függönyrojtokként lógnak az ablakban varják hogy örökbe fogadják őket az utcán az emberek unott arccal várják a kocsiban a zöldet van aki négy keréken halad más egy falon nem tud átjutni szülők nélkül nem lehet a társadalomba belépni a többséget felhizlalja az önsajnálat az apró csuklókba a vér meg beleszárad ácsorognak naphosszat csak ácsorognak kilós vödörből kenik a margarint uzsonnára nagykanállal mérik az árvaságot az összekarcolt fémtányérba ha süt a nap az udvarban kidobott életek fogócskáznak cipőben alszanak hátha reggel értük jönnek

Višak   u prozoru poput rojte na zavesama vise za usvajanjem žude na ulici ljudi u kolima ravnodušno zeleno čekaju neko na četiri točka napreduje neko drugi pak zid ne može preći bez roditelja u društvo nije moguće kročiti većinu samosažaljenje hrani a u sitnim zglobovima krv se suši preko čitavog dana stoje samo stoje margarin za užinu iz velikog lonca uzimaju sirotnost u izgreban metalni tanjir kutlačom dobivaju sija li sunce u dvorištu se izbačeni životi igraju vije u cipelama spavaju možda će ujutro po njih doći   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Bíró Tímea: A pusztítás reggelei, Fórum Újvidék 2017. 18. old.

Méhes Károly Egy ember – Jedan čovek

 

Méhes Károly Pécs 1965. február 20. –

Egy ember   Fél nyolc van, ez már a második söröm, könnyű lenne azt mondani, nekem már csak ez az öröm, pedig nagyon nem is. Van, hogy fogom, összesöprök, segítek kartonozni a vietnáminak, talán mert akármi van, mindig mosolyog. Amúgy az egyes peronon vagyok, ilyenkor oda érkeznek be az iskolás csajok, őket bámulom. Legalább nem zavarja őket egy elhasznált alak, sörrel a kezében, nem álmaik álma. Hát ja. Aki itt velük szemben áll ma, csak néhány milliárdnyi molekula csöndes haláltánca. Állok a peronon, kiszabadulva az aluljáróból, bele a tavaszba. Állok, nem megyek sehová és nem várok senkit. Iszom egy harmadik sört és majd egy negyediket is. Délután a csajok hazamennek. Másodikra, aztán harmadikra találok csak be a szemetesbe.

Jedan čovek   Pola osam je, to je već drugo moje pivo, bilo bi jednostavno reći, za mene samo to donosi radost, a baš i ne. Koji put se udostojim, pometem, jednom Vijetnamcu pomažem, možda zato, jer šta god je uvek se smeška. Inače sam na prvom peronu, zgodne učenice tamo u to doba stižu, njih promatram. Bar jedan istrošen pojedinac ih ne maltretira, inače u ruci sa pivom ni ne primećuju ga. Ma da. Ko tu, danas, nasuprot njih stoji tek je tih samrtni ples nekoliko milijardi molekula. Stojim na peronu, iz podvožnjaka oslobođeno, ravno u proleće. Stojim, nigde ne idem i nikog ne očekujem. Popijem treće pivo i četvrtu ću. Popodne učenice kući idu. U smećaru se u drugom, pa u trećem pokušaju smestim.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Méhes Károly: Röntgen, Parnasszus Könyvek, Budapest. 2012.

Karmelina Angelika Kelenc Odisej Hvara – Hvar Odüsszeusza

 

Karmelina Angelika Kelenc Zagreb, 11. 07. 1966. – 

Odisej Hvara   Nježan si cvit Darežljiv i dobar Dušom plemenit kao pravi kralj Ti si odisej hrvatskih mora Davno te pozna cili Hvar   Srce mi trzne nate, kad hodaš I kad me k sebi pozoveš ti Kad me pogledaš pogledom svojim I kad mi kažeš lipu rič:   "L'Amour C'est Toi, L'Amour C'est Moi, Najmilija Ljubavi Moja"

Hvar Odüsszeusza   Gyengéd virág vagy Jótékony és meghitt Nemeslelkű igazi király A horvát tengerek Odüsszeuszaként Ismer egész Hvar1.   Reszket a szívem, amikor jársz És magadhoz hívsz Amikor rám tekintesz És szépen szólsz hozzám:   "L'Amour C'est Toi, L'Amour C'est Moi, Szerelmem"   1Hvar – ejtsd: Hvár   Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://www.casopiskvaka.com.hr/2023/09/karmelina-angelika-kelenc-odisej-hvara.html

Vasa Pavković Разговор о смуку – A siklóról beszélgettünk

 

Vasa Pavković Pančevo 3. februar 1953. –

Разговор о смуку   – Не бој се! – рекао сам, истина тек када је смук минуо у травуљини.   Била је то одиста стара и крупна змија; затекла си је чело дедине старе куће, скотурану крај бурета замућене кишнице.   – Змије дуго живе, за разлику од људи. Вероватно нико не зна зашто је тако – причао сам.   – Ма пусти змију! – рекла си доцније, кад сам говорио како смукови сисају краве.   – Ма пусти смука и попиј једну лозу! – рекла си ми непознатим мушким гласом.

A siklóról beszélgettünk   – Ne félj! – mondtam a nőnek, igaz, csak akkor, mikor a síkló már élettelenül feküdt a fűben.   Valóban öreg, hatalmas kígyó volt; nagyapa öreg házanál találtad, a zavaros esővízzel tele rozoga hordó mellett.   – Az emberekkel ellentétben a kígyók sokáig élnek. Valószínű senki sem tudja, miért van így – meséltem.   – A fenébe a kígyóval! – mondtad később, amikor arról beszéltem, hogy a síklók szopják a teheneket.   – Mi közöd a siklóhoz, igyál egy kupica pálinkát! – mondtad ismeretlen férfi hangon.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Васа Павковић: У варљивом животу, КОВ, Вршац, 2012. стр: 29.