Biljana Milovanović Živak: Oda mladosti, starosti i večnom životu – Óda az ifjúsághoz, a vénséghez és az örök élethez

 

Biljana Milovanović Živak Požarevac, 7. mart 1972. – 

Oda mladosti, starosti i večnom životu
 
Četrdeset mi je godina, to je broj, ja sam žena.
Četrdeset mi je godina. To je broj, ja sam žena.
Tako bih večno ponavljala, kad bih bila opčinjena
Mladošću i životom. Lagala bih i stidela se,
jer ne biti mlad, sramota je – i tako misle svi mladi;
Mladi pesnici osobito, u svojoj samoljubivosti.
 
O, jadna mladosti, jadna željo za životom bez smrti!
Hvala ti, Gospode, što si nam starost podario
Što Gilgamešu još mnogo ranije nije dato
da pronađe travku Večnog života, i što si stvorio
Zmiju, mudru životinju, da travku ukrade, jabuku ponudi,
sa Evom Adama približi Istini – bez obzira šta bi
 
na ovu pesmu časne sestre iz manastira Rukumije
(koje kupuju najskuplje okvire za naočare,
kako bi bolje Istinu videle) – imale da kažu.
One su starije od mene. One su napisale sve kuvare.
Hvala ti, Gospode, za med, rakiju, bosiljak, molitvu,
posne kolače, suze nerotkinje i suknje do zemlje…
Amin.
 
Izvor: https://libartes.rs/biljana-milovanovic-zivak-poezija/
 
 
Óda az ifjúsághoz, a vénséghez és az örök élethez
 
Negyvenedik évemet élem, ez egy szám, nő vagyok.
Negyvenedik évemet élem. Ez egy szám, nő vagyok.
Ezt így mindörökké ismételném, ha a fiatalság és az élet
elvarázsolt volna. Hazudoznék és szégyenkeznék, mert
szégyen, ha nem vagy fiatal – minden ifjú így gondolja;
Elsősorban az ifjú költők, önimádatukban.
 
Ó, szegény ifjúság, szegény örökléthez való ragaszkodás!
Köszönöm, Uram, hogy a vénséget nekünk adtad,
Hogy az Örök élet füve sokkal előbb a Gilgamesnek
sem adatott meg, hogy megteremtetted a Kígyót,
A bölcs állatot, hogy a füvet ellopja, az almát kínálja,
Évával Ádámot az Igazsághoz közelítse – függetlenül attól,
 
hogy erre a versre a Rukumija kolostor¹ nővérei
(akik a legdrágább szemüvegkereteket vásárolják, hogy
az Igazságot jobban lássák) – mit mondanának.
Ők nálam idősebbek. Minden szakácskönyveket ők írtak.
Köszönöm, Uram, a mézet, a kisüstit, a bazsalikomot, a fohászt,
a böjti sütiket, a meddő nők sirámait, a földig érő szoknyákat…
Ámen.
 
¹Orthodox női kolostor
 
Fordította: Fehér Illés

Vasa Pavković Међу сенкама – Árnyak között

 

Vasa Pavković Pančevo 3. februar 1953. –

Међу сенкама   Шака што личи на пса... Њена сенка која личи на ноја ...   Једно у друго: као што ритуал понекад из симболичког пређе у реални облик...   Суша. Мећава. Шта још? Ритам. Тишина.   Удар таласа о бок Насуканог пловила...   Мој живот – као сенка подигнуте руке – што лаје на звезде и пусте просторе између њих.

Árnyak között   A kutyára hasonlító tenyér… A struccra hasonlító árnya…   Egyik a másikban: ahogy A szertartás néha A jelképesből Hiteles alakba vált…   Szárazság. Hófúvás. Mi még? Ritmus. Csend.   Hullámok verik A zátonyra futott úszótest oldalát…   Életem – mint A felemelt kéz árnyéka – A csillagokra És a köztük lévő puszta térségekre Ugat.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Васа Павковић: У варљивом животу, КОВ, Вршац, 2012. стр: 33.

Željka Avrić Стрелац – A Nyilas

 

Željka Avrić Banja Luka 15. novembar 1964. – 

Стрелац   пропео се звездама свод да измери   колико светлосних година у потрази за изгубљеним временом   не враћај се у просечност   одјезди у Бесмрће   не бој се Висине

A Nyilas   a csillagok közé emelkedett hogy megmérje az égboltot mennyi fényév az elveszett évek után kutatva   ne térj vissza az átlagosba   a Halhatatlanságba vágtass   a Magasságától ne félj   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Đorđe Kuburić Апотеоза вискију – A whisky dicsőítése

 

Đorđe Kuburić Bačko Petrovo Selo 1958. –

Апотеоза вискију
 
Не да се поредити ни са чим.
Осим, можда, са нектаром.
 
Завичај му је хтонски:
рађа се у тресетишту и клија из земље.
 
Лед – та сажета вода – дарује му енергију и магију.
 
Иако златне боје, недостаје му племенитост сунца.
 
Екстраординарна светковина.
Алкохол којег ваља разумети.
 
Пиће богова и песника.
 
Izvor: Ђорђе Кубурић: Песме из дворишта. Народна Библиотека „Стефан Првовенчани“, Краљево, 2016. str. 44.
 
 
A whisky dicsőítése
 
Összehasonlítani semmivel sem lehet.
Kivéve, talán, a nektárt.
 
Bolygónk a hazája:
tőzegből születik, földből csírázik.
 
A jég – az a sűrített víz – varázserővel támogatja.
 
Igaz, színe arany, de a nap nagylelkűsége hiányzik belőle.
 
Kivételesen ünnepélyes.
Alkohol, melyet meg kell érteni.
 
Az istenek és a költők itala.
 
Fordította: Fehér Illés

Nataša Stanić Дунав – A Duna

 

Nataša Stanić Trebinje, 14. septembar 1971. –

Дунав   Кад се кап Дунава улије у крвоток мог сећања, боли ме и кад се смејем, али то ништа није... Немам куд. Нема враћања... Ова река тече мојим мислима и кад океани и мора далека зову ме да запловим њима у неки нови свет и живот. Узалуд...

A Duna   Mikor egy csepp Duna emlékezetem vérkörébe cseppen, akkor is fáj, mikor nevetek, de ez semmiség… Nincs hová. Nincs visszatérés… Ez a folyó gondolataimban hömpölyög, messzi tengerek, óceánok szólítanak, hogy holmi új világba, életbe, vele együtt ússzak. Mindhiába…   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Risto Vasilevski Leptir na krilu anđela – Lepke angyalszárnyon

 

Risto Vasilevski Nakolets, 31. januar 1943. –

Leptir na krilu anđela   Kroz razbijeno staklo, ili kroz otvorene dveri, sleteo je šareni leptir na anđeosko šareno krilo. Trepere krila leptira, treperi od njih krilo anđela, i sve se pretvara u treperenje: i pokret Stvoritelja dok drugima ukazuje na prizor, i blagonakloni pogled Matere, i puno srce malog Isusa, i tihi smeh drugih anđela, šapat svetaca i mučenika, nečujno glasanje isposnika. Fijuk koplja koje pogađa aždaju, i njen samrtni ropac, dok prelazi iz jednog u drugo vreme, pretvaraju se u treperenje, u spoj dvaju života. Samo zemaljski sveštenici i ljudi gurnuti od sebe samih, puni trnja i zemaljskog kala, ne mogu da vide lepotu i zaustave dah pred prizorom pred kojim je i sam Bog zadrhtao!                             o Vaskrsu, 2001.

Lepke angyalszárnyon   A tarka lepke a törött ablaküvegen vagy a nyitott ajtón át röppent az ékes angyalszárnyra.   Együtt a lepkeszárnnyal az angyalszárnyak is remegnek, minden remegéssé változott: a Teremtő mozdulata is míg a többieknek a jelenségre mutat, az Anya jóindulatú tekintete is, a fiatal Isten szíve is, az angyalok csendes nevetése is, a szentek és vértanúk suttogása is, meg a remeték hallhatatlan szavazása.   A lándzsa suhogása mely eltalálja a sárkányt és annak haldokló hörgése, ahogy egyik időből a másikba átkel, remegéssé változik, két élet kapcsolatába.   Csak a földi lelkészek és a maguktól elrugaszkodott tüskével, sárral tele emberek nem látják a szépséget és képtelenek a látvány előtt, mely előtt maga az Isten is megremegett, lélegzetüket elállítani!                             Feltámadáskor, 2001.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://antonijevi.blogspot.com/2011/11/risto-vasilevski.html

Živko Nikolić 27 уздаха – 27 sóhaj

 

Živko Nikolić Koprivnica kod Zaječara 13.11.1958. –

27 уздаха   толико сам мало у та времена имао да ти дам тек који радосни узвик и случајно нађену ствар зато сам ти поклонио број 27 који сам у неке давне дане заволео и све што би тебе одмерило у тај број би стало 27 пољубаца 27 прекора 27 уздаха а већ је и 27. дан откако те нисам видео   12. 4 - 9. 8. 1997. Београд/Копривница/Београд

27 sóhaj   abban az időben oly keveset tudtam neked adni csak néhány örömteli kiáltást és véletlenül talált tárgyat ezért neked a 27 számot adtam amelyiket egykor régen megszerettem és minden ami téged értékel ebbe a számba fér 27 csók 27 intelem 27 sóhaj íme már 27. napja hogy nem láttalak   1997. 4. 12. – 8. 9. Belgrád/Koprivnica/Belgrád   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Живко Николић: Kažiprst putuje, Balkanski književni glasnik, Београд, 2018. стр. 39.