Hajnal Éva ***(Kigombolt kabát …) – ***(Proleće kaput je...)

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. – 

***   Kigombolt kabát a tavasz, csipkegallér egyszerű ruhán.

***   Proleće kaput je raskopčan, na skromnoj haljini ukras.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://3sor.hu/szerzo/hajnal_eva

Méhes Károly Tán mégis – Možda ipak

 

Méhes Károly Pécs 1965. február 20. – 

Tán mégis
 
Ugyanaz az utca volt, mint az első
 alkalommal, tizenkét évet öregedett az aszfalt,
 ugyanennyit a házak, azóta, hogy öcsémmel
 egy nyári délutánon órákon át kerestük
 a hírneves kocsmát, igaz, ráérősen kódorogva
 a klinikák tömbjében, elvegyülve a szökésben
 lévő, csíkos pizsamás betegek között. Most
 ősszel, sötétben, hidegben azonnal odataláltam,
 learatván az elismerést, amiért így otthon vagyok
 annyi idő után, hisz tudjuk, minden megváltozott.
 Azt feleltem erre, ugyanazok a kukák és autók
 állnak itt, és a sarki non-stop boltban meleg
 kólát vettem köhögős fiamnak a gyógyszer beszedéséhez.
 Amíg ebben az új, koránt sem sörözős egységben
 az új pénzzel fizettem, azt kezdtem el mondani,
 hogy a látszat ellenére én rettenetesen el vagyok
 tévedve, mert egy jól ismert emlékbéli hely
 rettenetes veszélyeket rejt, úgy téveszt meg,
 ahogy csak egy szerető tud, puszta kézzel nyúl
 a nyílt színen dobogó puszta lélek mélyére.
 Bizony ám, ez a nagy jaj, mikor régi sötétek
 csapnak össze újakkal, mialatt a főtér macskaköve
 beugrik a kabátzsebbe, az emlék-sorsot választva.
 Ott aludtunk a múzeum melletti kis park fái
 fölött, ahol valaha fájós lábbal csak néztünk
 magunk elé, s röhögtünk mindenkin, ki arra járt.
 Mikor éjjel felébredtem, s füleltem az idők
 alagútjain száguldozó szuszogásokat körülöttem,
 hideg lábbal és hideg ésszel arra kellett
 jussak, tán mégis a végtelen szilárdságú álom
 tartja össze a világmindenséget. És akkor
 minden jól van, minden megvan, a helyén van.
 
Forrás: Méhes Károly: A másik táj, Pro Pannonia, Pécs 2000.
 
 
Možda ipak
 
Ulica je ista bila kao prvom
prilikom, pločnik je dvanaest godina stariji,
isto toliko i kuće, od onda kad smo sa bratom
jednog letnog popodneva znamenitu krčmu,
da, između blokova klinike i bolesnicima koji
su u prugastim pidžamama u bekstvu bili,
dokono lutajući satima tražili. Sad
u jesen, u tami, hladnoći odmah sam našao,
priznanje pribirajući, jer sam i nakon toliko
vremena kod kuće, ta znamo, sve se promenilo.
Na to sam odgovorio, isti kontejneri i auta
stoje tu i na uglu u non-stop prodavnici
bolesnom sinu toplu kolu kupio da bi lek popio.
Dok sam u toj novoj jedinici, koja na pivnicu nikako
ne liči, sa novim novcem platio, počeo pričati
da uprkos prividu ja sam i te kako zalutao
jer jedno dobro poznato mesto u sećanju
užasne opasnosti krije, tako te prevari
kako te samo ljubavnica zna, u dubinu gole duše koja
na otvorenoj sceni kuca golom rukom prodire.
Zaista, velika je muka kad davnašnji mrak se
sa sadašnjim sudari dok kaldrma glavnog trga,
birajući sudbinu uspomene, u džep kaputa skoči.
Tamo iznad drva malenog trga pored muzeja
spavali gde smo nekada bolnim nogama samo
ispred nas gledali i svakog prolaznika ismejali.
Kad sam se noću probudio te u tunelima vremena
jurnjavu disanja što se oko mene odvijalo
osluškivao, hladnim nogama i razumom
došao do saznanja da svemir možda ipak
beskonačno tvrd san drži zajedno. I tada je
sve dobro, sve postoji, sve je na svom mestu.
 
Prevod: Fehér Illés

Bíró Tímea Vége a nyárnak – Kraj leta je

 

Bíró Tímea Csantavér 1989. december 17.  –

Vége a nyárnak   a szántóföldekről néztük hogy költöznek el erős szárnyaikkal új tájat emeltek a látóhatárba   összefogta magán a pulóvert a gombok összekoccantak fázott pedig még kilátszott a nyár alsószoknyája   nem törődött a lázzal a cinege cipőjét szavaltuk égnek szegezett háttal megpakolt csigolyákkal   némán esett össze talicskán tolták a kórházba zsebemben barackmagok koccantak egymásnak a hazafutásban   családok repültek melegebb égtájra én meg a lábáról leesett papucsából itattam meg a hosszú útra képtelen cinegefiókákat

Kraj leta je   sa oranica smo gledali kako se sele jakim krilima u vidokrug nov pejzaž digle   vestu je čvršće stegla dugmadi se sudarale iako je još podsuknja leta vidljiva bila smrzavala se     na drhtavicu nije obratila pažnju cipelicu senice recitirali leđima prema nebu okrenutim opterećenim pršljenima   nemo se srušila u bolnicu na tačkama su nju gurali u mom džepu dok sam kući trčala koštice kajsije zvečale   porodice su prema toplijem podneblju letele a ja mlade senice na dug put nesposobne sa njene noge otpalom papučom pojila   Prevod: Fehér Illés

Forrás: A pusztítás reggelei, Fórum Újvidék 2017. 27. old.

Gergely Tamás Tenyeremből vér – Krv iz mog dlana

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Tenyeremből vér   GÉ        - Szarvad nőtt - kezdi Lipacsov. Gé a homlokához kap. „Semmi.”        - Az orrodon - toldja meg Kaza. „Valóban.” Hirtelen mozdulatától bőre csuklónál felhasad. Goncsár elneveti magát, mire a többiek egyöntetű elvtársi röhögésben törnek ki.        -Nektek is kinőtt! - ordítja Gé. Nem áll le: - Továbbá megvastagodott pofátokon a bőr! - Síri csend. Jasenyka zokogni kezd. - Jasa! - Ahogy Goncsár az első szótagot megnyomja, abban a rendreutasítás szigora van, a második, látszólagos nyugalma ellenére, felszólítás. Akire rászóltak, letörli alácsorgó nyálát. Géhez lép, kezet fog vele. - Köszönjük!        „Hülye balek, elsiettem!” Jasának alig marad ideje félreugrania: Kaza Gét máris a szarvára tűzi.        - A tetemével mi lesz? - kérdi Lipa.

Krv iz mog dlana   G        – Rogovi su ti narasli – počinje Lipačov. G hvata se za čelo. „Ništa.”      – Na nosu – dodaje Kaza. „Zaista.” Zbog naglog pokreta koža mu je kod članka napukla. Gončar je počeo smejati se a na to i ostale prisutne drugarski smeh zahvatio.      – I vama su izrasli! – viče G. Nije prestao: – Nadalje vam je koža na obrazu postala deblja! – Mukla tišina. Jašenjka je jecati počeo. – Jaša! – Kako Gončar prvi slog naglašava, to je strogost ukora, a drugi je, uprkos njegove prividne smirenosti, poziv. Onaj na koga su viknuli slinu briše što mu iz usta curi. Prilazi G-u, rukuju se. – Hvala ti!      – „Idiot jedan, prenaglio sam se! ” Jaša jedva ima vremena da se skloni: Kaza je već G na rogove stavio.      – Šta će biti sa posmrtnim ostatkom? – pita Lipa.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Gergely Tamás: Latorcza kontinens, Mentor, Marosvásárhely, 1998.

Dejan Đorđević Krug u krugu – Kör a körben

 

Dejan Đorđević Velika Sejanica kod Leskovca 2. januar 1970. – 

Krug u krugu   Неко је далеко и много ближе од даљег од царства птица и камена од фењера и свеће од других, од себе.   Неко је данас купио време за сутра црвену капу да покрије срамоту беле рукавице да продужи поздрав конопац да измери самоћу.   Ми који смо ту а као да нисмо отишли плетемо празнину росном травом се китимо.

Kör a körben   Valaki messze van és sokkal közelebb a távoltól a madarak és sziklák császárságától a lámpástól és virágoktól másoktól, önmagadtól.   Valaki időt holnapra vett meg piros sapkát hogy eltakarja szégyenét fehér kesztyűt hogy köszöntése hosszabb legyen zsinórt hogy lemérje a magányt.   Mi akik itt vagyunk és mintha nem mentünk volna el az ürességet kötjük harmatos fűvel szépítkezünk.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.facebook.com/dejan.grdelica1/posts/10221060947933844?notif_id=1651186533720527&notif_t=close_friend_activity&ref=notif

Aca Vidić Емпедокле – Empedoklész

 

Aca Vidić Rajković, 14. juli 1959. – 

Емпедокле
 
И ти би био бог или његов облик подозрив
Да си
Емпедокле!

Скок у Етну схватио си
СПАСОМ ДУХА ОД ТЕЛА

                       II

Кратер је пун
За натраг

Васељена обична раскош


                      III

Причекај и ти !
Опасне побожности би сазнале умишљену несрећу

Мир треба вратити чарима подземља

Погнуте сени
Лобања из утробе
Тек што се помаља
                                              
                                      1983
 
Izvor: https://acavidicpoezija.weebly.com/poetry.html
 
 
Empedoklész
 
Te is isten lennél vagy gyanakvó alakja
Ha
Empedoklész lennél!
 
Az ugrást az Etnába
A LÉLEK TESTTŐL VALÓ MEGVÁLTÁSAKÉNT fogtad fel
 
                       II
 
A kráter visszafelé
Tömve
 
Az űr közönséges bőség
 
 
                       III
 
 
Te is várj!
A képzelt szerencsétlenség veszélyes vallások tudtára jutna
 
A békét az alvilág igézetébe kell visszajuttatni
 
Görnyedt árnyak
A bensőből a koponya
Éppen hogy feltűnik
 
                                        1983
 
Fordította: Fehér Illés

Stefan Višekruna Милица – Milica

 

Stefan Višekruna Trebinje 9. decembar 1991. –

Милица   Ти си обасјала моју патњу Заточила меланхолију И дуго  Дуго ме љубила Дошла си у мој живот  Одакле ниједна друга није дошла И то је радост без година Прољеће у души И њежне и узбуђене твоје очи Сијале су ко кристали у ноћи И гледале ме Гледале Мрак ми се подмукло привлачи и  Нагриза срце трулим зубима  Када ти ниси ту Моја патња је сада узвишенија А љубав ми те открива тихо  Нечујно  Као капи росе на трави Ми дрхтимо и треперимо у узбуђењу  И љубимо Љубимо чак и тмину на калдрми

Milica   Szenvedésemet fénybe te borítottad Mélabúmat száműzted És hosszan Hosszan csókoltál Onnan jöttél életembe Ahonnan eddig senki más Ez a véget nem érő öröm Tavasz a lélekben Szemed a gyengéd is a nyugtalan is Mint kristály az éjben csillogott Nézett Engem nézett A homály mikor nem vagy Alattomosan közeledik Szívemet szuvas fogakkal emészti Szenvedésem most magasztos Téged meg a szerelem mint füvön a harmatcsepp nesztelenül Tár fel Nyugtalanul remegünk borzongunk És csókolunk A járdán még a sötétséget is csókoljuk   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor