Bíró Tímea Nyoma marad – Ostaje trag

 

Bíró Tímea Csantavér 1989. december 17.  –

Nyoma marad   amint belép a kapun a kerekpárt ellöki magátó1 az almák szétgurulnak a szél bezárja az udvart helyet csinál a nevelésnek a jonatán fegyelmezetten sárgul a napsütésben a cinegék elrepülnek feltörekvőben a szoprán könyörgések jó leszek jó leszek már mossa kezét a veréshez

Ostaje trag   čim preko kapije ulazi odbaci bicikl jabuke se na sve strane kotrljaju dvorište vetar zatvara mesto za vaspitanje pravi jonatan se na suncu disciplinovano žuti senice su odletele sopran se pojačava preklinjanja biću dobra biću dobra već ruke pere za batinanje   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Bíró Tímea: A pusztítás reggelei, Fórum Újvidék 2017. 30. old.

Méhes Károly Olyan az ember – Takav je čovek

 

Méhes Károly Pécs 1965. február 20. – 

Olyan az ember   Olyan az ember  mint a pitypang  ráfú a szél  s máris nincs-van    * * *    A szemem már üres  az álom a szelekről szól  csontjaimat felkavarja  egy-egy lökésszerű  emlékezés    * * *    Barnás foltot képzelek el  az az én szeretett otthonom  kicsit távoli de sugárzón meleg  nem tudom mért gesztenyét dobok  arrafelé hátha csörren az avar

Takav je čovek   Čovek je kao glogovica stiže vetar i već ga nema   ***   Oko mi je već prazan san o vetrima priča kosti mi sećanje nalik zamahu uzburka   ***   Braunkastu mrlju zamišljam moj omiljeni dom je u daljini je ali toplinom zrači kesten u tom pravcu zašto bacam ne znam zatreperiće možda šušanj   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Méhes Károly: A másik táj, Pro Pannonia, Pécs 2000.

Gergely Tamás Vonít – Zavija

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. – 

Vonít        A középen ülő Anna ezt kérdezte: - Holnap hányán megyünk?      - Holnap? - csattant fel rekedtes hangján Zsófi; ám a korábbinál ércesebben. - Hogy holnap? - A változást senki sem érzékelte, rá nem volt szokás figyelni.      - Én csak a tegnap - vonaglott tovább. - Sőt, bevallom, nekem már az is sok! - Majd átmenettel: - Nézd meg, Janes', van-e még pulzusom?      - Sült gesztenyét! - kezdett el ordítani Bé. Vonyított vagy tíz percig, akkor csorogni kezdett a nyála, és már azt sem tudott.

Zavija        Ana, koja je u sredini sedela, upitala: – Sutra od nas koliko ide?      – Sutra? – zaurla Žofi svojim hrapavim glasom; ali u odnosu na pre, oštrije. – Pa sutra? – Promenu niko nije osetio, na nju obično nisu obratili pažnju.      – Ja samo juče – dalje se previjala. – Dapače priznajem, meni je i to puno! – Pa s puštenim glasom: - Džejn, pogledaj imam li još pulsa?      – Pečen kesten hoću! – počela je Be vrištati. Kojih deset minuta je zavijala tad joj slina počela curiti i više ni to nije mogla.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Gergely Tamás: Latorcza kontinens, Mentor, Marosvásárhely, 1998.

Lukács Flóra Eső – Kiša

 

Lukács Flóra Budapest 1994. január 24. –

Eső   A mocsár szélén fekszünk kifulladva, a sárgás iszap vékony erekben ingünk alá szivárog. Az eső esik szakadatlan. Apró, feszes testű madarak menekülnek zakózsebedből. Nem látom a vörösen foszforeszkáló ködtől az arcod, ahogy a felhőket fényképezed, égő tehenek felett az eget.

Kiša   Na obali močvare iscrpljeno ležimo, žuti mulj u tankim mlazovima ispod naših košulja curi. Kiša neprekidno pada. Iz tvog džepa sakoa sitne ptice utegnutim telima beže. Od magle što crveno fosforescira, kako oblake iznad krava što gore nebo snimaš, lice ti ne vidim.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://irodalmiszemle.sk/2022/05/lukacs-flora-versei-5/

Željka Avrić Водолија – A vízöntő

 

Željka Avrić Banja Luka 15. novembar 1964. – 

Водолија   У ери водолије   поништићемо ствари и одрећи се Мрака   прочистиће нас Мачем просветлиће нас Огањ   да се не уздигнемо грешни да не прогледамо слепи   у ери водолије   расковаћемо негве и даровати ватру   Нека буде

A vízöntő   A vízöntő jegyében   mindent megsemmisítünk Homályt tagadunk   bennünket Kard tisztít Láng szentel   hogy ne bűnösökként keljünk hogy ne vakokként nézzünk   a vízöntő jegyében   láncot szakítunk tüzet osztunk   Hát legyen   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Biljana Milovanović Živak: Таленат седми: детектовање – Tehetség hetedszer: érzékelés

 

Biljana Milovanović Živak Požarevac, 7. mart 1972. –  

Таленат седми: детектовање
 
И ма како временске разлике између прошлости
И будућности биле невидљиве, срце зна разлику,
Препознаје кукавичлук непоузданог пријатеља –  
Као што читалац препознаје неискреност
Непоузданог приповедача, који итекако мора
Проћи разне провере критичара
(А како ли гласи термин из Речника књижевних
Термина за Непоуздани лирски субјект?
Нема га? То значи, да у песми слободно можемо
Лагати, а то је заиста неправедно спрам прозе)!
Лагање и избегавање истине, лутање из лика у лик,
Са стазе на стазу, из једног у други угао сагледавања
Баш као дупла слика, дупло дно, као покварени
Телевизор, као удвајање видног поља услед
Алкохола, јер пије само онак који уме, и то је таленат
Колико и вештина, тренинг, начин живота
У одвојеној паралели
 
Izvor: Биљана Миловановић Живак: Лирско копиле и баба-тетке, Центар за културу, Пожаревац, 2019.
 
 
Tehetség hetedszer: érzékelés
 
Akármennyire is láthatatlan a múlt és a jövő
közötti időkülönbség, a szív tudja a különbséget,
Felismeri a megbízhatatlan barát gyávaságát –
Ahogy az olvasó is felismeri a megbízhatatlan
Elbeszélő körmönfontságát, akinek a különböző
Kritikusok ellenőrzésén mindenképpen át kell esni
(A Választékos Irodalmi Kifejezések szótára szerint
mi is a Megbízhatatlan lírai alany Kifejezés?
Nincs? Ez azt jelenti, hogy a költeményben hazudhatunk,
Micsoda igazságtalanság a prózával szemben)!
Hazudozás és az igazság megkerülése, bolyongás
Szereplőtől szereplőig, csapásról csapásra, egyik nézőpontból
A másikba, mint a kettős-képnél, kettős-aljnál, mint a rossz
Tévénél, mint a megkettőzött látószög alkohol hatására,
Mert csak az iszik, aki bírja, ez is amennyire tehetség,
Annyira ügyesség kérdése is, edzés, életmód
Más-más szélességi körön
 
Fordította: Fehér Illés

Predrag Bjelošević: Некад и сад – Egykor és most

 

Predrag Bjelošević Banja Luka 29. 05. 1953. – 

Некад и сад   одрастао сам у граду БЛ покрај ријеке могао је то бити било који град па да себи данас поставим исто питање   трчао сам обалама обраслим високом травом и дебелим квргавим коријењем топола скривао се са дјечацима на зидинама тврђаве али ријетко смо виђали змије отровнице плашили смо их се само из прича и оне саме као да су се склањале од нас   данас када сам са сином ишао у шетњу тим истим обалама тим истим зидинама умјесто густе траве уздигнуте у сноповима играле су се змије испод квргавог коријења дахтали су троми смукови са зидина тврђаве реповима су махале као заставе побједника   сваки сам час изражавао очинску бригу – чувај се испред – погледај поред нас – види оно горе   наједном је син застао да ли су ове змије постојале и онда кад си ти био дјечак   јато кричавих косова истога трена прекрило је небо као да ће киша – рекох морамо пожурити   90.

Egykor és most   folyó mellett BL városban nőttem fel bármelyik város is lehetett volna magamnak ugyanazt a kérdést tenném fel   magas fűvel benőtt a nyárfa vastag csomós gyökerével teli parton szaladgáltam a gyerekekkel a várfalak közt bújócskáztunk de mérges kígyót ritkán láttunk tőlük csak a mesékből féltünk és előlünk mintha ők maguk is elhúzódtak volna   ma mikor fiammal sétára indultam ugyanazon a parton ugyanazon várfalak között a magas kévékbe nőtt fű helyett a csomós gyökerek közt kígyók játszadoztak a várfalakon esetlen siklók remegtek farkukat győztes zászlókként lengették   lépten-nyomon az apai aggodalom szólt belőlem – vigyázz hová lépsz – nézz körül – látod azt ott fenn   fiam egyszerre csak megállt ezek a kígyók akkor is léteztek mikor te gyerek voltál   abban a pillanatban az eget fekete rigó-sereg lepte el mintha hamarosan esne – mondtam sietnünk kell 90.1   11990 – akkor már érezni lehetett, a Délszláv háború nem kerülhető el.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor