Risto Vasilevski Leptir, sudbina – A lepke, a sors

 

Risto Vasilevski Nakolets, 31. januar 1943. –

Leptir, sudbina   Leptir i ja jedini smo život u sobi   Kruži on oko svog sunca daleko od pomisli da je to žarulja smrti   Ja već davno ušao u krug svetlosti vremena nikako da nađem put kojim se leči vatra što me iznutra peče   Leptir i ja najbliži smo život smrti

A lepke, a sors   A lepke és én jelentjük az életet a szobában   Ő saját napja körül kereng anélkül hogy tudná az a halál égője   Én az idő fénykörébe már régen beléptem de az utat mellyel a bensőmet égető tüzet gyógyítani lehet nem lelem   A lepke és én a halálhoz a legközelebbi élők vagyunk   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Biljana Milovanović Živak: Таленат осми, игре престола – Tehetség nyolcadszor, trón-játékok

 

Biljana Milovanović Živak Požarevac, 7. mart 1972. –  

Таленат осми, игре престола
 
Поврх свега, имам талента за привлачење
Басиста, спортиста, историчара, психичких
Болесника, нарочито Песника,
Који супротстављају моју фигуру – фигурама
Које употребљавам док пишем, упоређујући
Свет причине и стварни свет у својим главама
У којима су они сами неодољиви заводници,
У дуплом огледалу, у чијем одразу не виде
Никога сем себе; повлачећи оштру границу
Између себе, са једне, и мене, са друге стране,
Будући да моје песме никако не смеју ометати
Њихову представу о Афродити која не може
Истовремено бити и Хера, и Артемида и Софија,
Јер зашто би, побогу, Стари Грци имали толико
Богиња да је у једној било могуће окупити бар две
Врлине? А Зевс је Зевс, један једини, на престолу,
Као, у осталом, и Син Божији.
 
Izvor: Биљана Миловановић Живак: Лирско копиле и баба-тетке, Центар за културу, Пожаревац, 2019.
 
 
Tehetség nyolcadszor, trón-játékok
 
Mindenekelőtt, különös tehetséggel vonzom
A Basszistákat, a sportolókat, a történészeket,  
Az Elmebetegeket, elsősorban a Költőket,
Akik szereplőimet azokkal szembesítik – akiket
Míg írok, szerepeltetek, összehasonlítva
A mesevilágot a valós világgal, ők azok,
Akik meggyőződésük szerint ellenálhatatlanul
Vonzóak, a kettős tükörben önmagukon kívül
Senkit sem látnak; éles határvonalat húznak,
Az egyik oldalon ők vannak, a másikon én,
Hisz előadásukat Aphroditéről, aki egyúttal
Nem lehet Héra is, Artemisz is, Szófia is,
Költeményeimmel nem zavarhatom,
Az istenért, miért is tenném, a Régi Görögök azért
Tiszteltek annyi istennőt, hogy egy legalább két
Erénnyel rendelkezzen? Zeusz Zeusz, az egyetlen,
A trónon, különben Isten Fia is.
 
Fordította: Fehér Illés

Željka Avrić Бездан – A szakadék

 

Željka Avrić Banja Luka 15. novembar 1964. – 

Бездан   израња из мог бола расте од моје самоће   ту где јецају сенке укотвило се бездно не дотичем му дно не видим свод   спепељена у слутњи замрежена обманом   у беспућу твоме залутала

A szakadék   fájdalmamból került a felszínre magányomból nő   itt ahol árnyak zokognak vetett horgonyt a feneketlen mélység mélyét nem érintem boltozatát nem látom   sejtésben hamvasztva fondorlattal körülvéve   vesztem el rengetegedben   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Vasa Pavković Крадом, испод ока – Suttyomban

 

Vasa Pavković Pančevo 3. februar 1953. –

Крадом, испод ока   1. Сећам се како смо се смејали изнад чашица шљивовице.   Сећам се како нас је твој муж крадом погледавао испод ока.   Примећивала си то колико и ја, али ничим ниси показивала.   Осим тим смехом, који нас је баш то више на смех подстицао.   2.  Љубав сасвим сувишна у позним годинама. Непотребна. Налик на рђаво корито напуштеног брода. Налик уопште на неко Корито цеђи. Налик на јато чађавих чавки, кажеш ми, и љубиш ми образ.   3.  Смрзнута, гола, црна врба на обали мртва је, то је наша љубав, мислим. И видим ту врбу, зимски смртолику, и залеђену црну површ прошлости.   Неки дечак се клиза по томе леду. Он са нашом тајном љубављу нема везе.   4.  Нисам те познавао, кажем. Ни ја тебе нисам познавала.   Нисам могао ни да помислим... Ни ја нисам могла да помислим...   Живот као клопка мртве шкољке... Празан оклоп корњаче, додајеш.   Страшно. Страшно изговорено са врло дугим, дугим, ветровитим ш.   5. Када се умори светло, зидови дишу, и баштице су пуне луковица голубијег зумбула.   Знам да је незамисливо да смо заклали зечића, нашег белог идола, али није то најгоре што ће нам се десити. Свака луковица те сећа на Латинску Америку, сваки голуб на Колумбију, сваки заклани зека на самоједе. Нервозна си, не волиш ме више, нервира те светло, нервирају зидови. Могла би да ми прекратиш муке када би жарко пожелела.   6. Волим те, више не могу да изговорим ту бледу секвенцу. Сећам се да сам у последњем реду биоскопа, док смо се грлили, и на каменој огради кеја над реком, успевао да тој секвенци, удахнем свој страсни жиг.   Али како би отприлике рекао класични песник: то је било у другој земљи, а и љубав је мртва.

Suttyomban   1. Emlékszem, egy pohár szilvórium mellett hogyan nevettünk.   Emlékszem, férjed suttyomban hogyan nézett bennünket.   Észrevetted, ahogy én is, de semmivel sem mutattad.   Csak azzal a mosollyal, ami még jobban a nevetésre ösztökélt.   2. Élemedett korban immár minek a szerelem. Szükségtelen. Olyan, mint az elhagyatott, korhadt hajótest. Olyan, mint a kimustrált teknő. Olyan, mint a kormos csókasereg, mondod és arcomat csókolod.   3. Agyonfagyott, meztelen, fekete, halott fűz a parton, ez a mi szerelmünk, gondolom. És látom azt a fűzt, téli, halált-hozó, és a fekete, befagyott múlt felszínét.   Azon a jégen egy gyerek korcsolyázik. Titkos szerelmünkhöz semmi köze.   4. Állítom, nem ismertelek. Én sem ismertelek, így a nő.   Eszem ágában sem volt… Én, a nő sem tudtam elképzelni…   Az élet halott kagyló-kelepce… Hozzáteszed, a teknős üres páncélzata.   Félelmetes. Félelmetes, hosszú, nagyon hosszú, széllelbélelt é-vel kimondva.   5. Mikor elfárad a fény, a falak lélegeznek, és a kertek jácint-hagymákkal vannak tele.   Tudom, elképzelhetetlen, hogy megöltük a nyulat, fehér eszményünket, de nem ez a legrosszabb, ami ránk vár. Minden virághagyma Latin-Amerikára emlékeztet, minden galamb Kolumbiára, minden megölt nyúl a szamojédre. Ideges vagy, többé nem szeretsz, idegesít a fény, idegesítenek a falak. Megkímélhetnél a gyötrődéstől, ha nagyon megkívánnál.   6. Szeretlek, ezt az egyszerű tőmondatot többé nem tudom kimondani. Emlékszem, a mozi utolsó sorában vagyok, míg a folyópart kőkerítésén öleltük egymást, sikerült erre a mondatra szenvedélyes bélyegzőmet lehelni.   De ahogy az örökbecsű költő mondaná: ez valahol, máshol volt, és a szerelem is halott.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://www.skd.rs/wp-content/uploads/biblioteka/VasaPavkovicUvarljivomZivotu.pdf

Ady András Épületes – Poučno

 

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –

Épületes
 
Egy forradalomutáni, már szabad építész, az Istennek
se ismerte el, hogy női szemmel nézi az épülő házat,
nafene, ide drasztikus korrekció illene!
Ivarérett, büszke, apa-anyás családos honfi pallérként
azonnal kiszúrta a szemét, hisz másképp nem komilfó a
mű, még kitudódik a nőstényi mindent látó szemtengely-
nyavaly s beindul, dagad is a nemzeti kiröhögés!
De mi van ha a Menny akarta így!? Akarhatta, míg eszét
sem, de szemét vesztve így élesít elmét…sebaj, ököllel,
kalapáccsal ha kell éppen, csak úgy vaktában de kurvaprecízen
ráverünk párszor a boltozatra, s helyre is zökken az Éden.
 
Vakon de váteszként áll a mi pallérunk, előtte egy, vagy
éppen az Isten, majd helyet cserélnek. Seggrepacsiznak.
 
Forrás: a szerző
 
 
Poučno
 
Posle revolucije, jedan već slobodan graditelj, ni za Boga
nije hteo priznati, da kuću u izgradnji ženskim očima gleda,
do vraga, tu bi drastična korekcija pristala!
Kao polno sazreo, oholi, porodičan rodoljub nataroš
odmah mu je oči izbio, jer delo drugačije nije dohvatno,
još će se saznati da će se boljka osovina oka ženke
šta sve vidi pokrenuti, sprdnja nacije već buja!
A šta onda ako je tako Nebo hteo!? Mogao je hteti dok mozak
ne, ali oko izgubivši razum tako oštri… ništa zato, pesnicom,
čekićem, ako baš treba tek naslepo ali kurvinski precizno
na svod par puta udarimo i Eden se već na svoje mesto vraća.
 
Naš nataroš slepo ali poput basmara stoji, ispred njega jedan,
ili baš sam Bog, pa mesta menjaju. Guzicama se pozdravljaju.
 
Prevod: Fehér Illés

Jász Attila Amikor égig érő fákat ültetsz a teraszon – Kad na terasi sadiš drva šta do neba rastu

 

Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –

Amikor égig érő fákat ültetsz a teraszon
 
iv/41
 
egy nap, amikor nem tudsz már hallgatni korábbi anyanyelveden, a csenden,
elvesztesz minden kapcsolatot, és akármi megtörténhetne,
megszólal benned az arámi. A holt nyelv, mint egy régi zene,
mintha rajta kívül más nem is lenne.
Mert semmi nem ér véget, és nem kezdődik el soha,
csak a benned, az általad, és az innentől már nem csupán az időben
hallható zene.
Mintha a csend és a némaság a tökéletes ég hullámmozgása lenne.
Mert semmi nem ér véget, és soha nem kezdődik el.
 
(búcsúhaiku)
egy érintés egy tétova intés
eltüntetheti a határvonalat
az itt és ott között ha úgy adódik
 
Forrás:  https://www.es.hu/cikk/2024-01-12/jasz-attila/amikor-egig-ero-fakat-ultetsz-a-teraszon-.html?fbclid=IwAR3IQY13aR1YFz3n1HtvW99qC-fY-hAoDHL-mAnxu5zxO2fYLUR_UvtGZT0
 
 
Kad na terasi sadiš drva šta do neba rastu 

iv/41
 
jednog dana, kad više ne možeš na svom ranijem maternjem jeziku ćutati, na tišini,
gubiš svaku vezu i bilo šta bi se moglo dogoditi,
u tebi se arami oglašava. Izumrli jezik kao neka stara melodija,
kao da osim njega ništa drugo ne postoji.
Jer nikad ništa se ne završava, niti počne,
samo u tebi, te od ovog momenta melodija se ne ne samo
u vremenu može čuti.
Kao da je tišina i nemost valovito kretanje savršenog neba.
Jer nikad ništa se ne završava, niti počne.
 
(haiku za rastanak)
jedan doticaj jedan kolebljiv znak
granicu između tu i tamo
može izbrisati ako su prilike takve
 
Prevod: Fehér Illés

Hajnal Éva Vadnak születtünk – Rođeni smo kao divljač

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. – 

Vadnak születtünk
 
Vadnak születtünk, őznek, szarvasnak, csodának,*

aztán megmondták, maradjunk veszteg!
Egyébként tudhatnánk már: minden csoda csak három napig tart!
Meg azt is, hogy a vadság előbb-utóbb infarktushoz vezet.
Lassacskán megtanulunk vigyázni magunkra.
A hallgatag bárányságból nem lehet baj, ugye…
A napokban
hallottam egy új állatfaj felbukkanásáról:
mostanában túl sok farkasgida született.
Szerencse,
hogy mi nem félünk.
Majd jól bezárunk ajtót-ablakot.
 
* Részlet, Fenyvesi Ottó: Maximum Rock & Roll című verséből.
 
Forrás: https://hetedhethatar.hu/hethatar/?p=79688
 
 
Rođeni smo kao divljač
 
Rođeni smo kao divljač, srna, jelen, čudo,¹
 
posle su rekli, da ne mrdamo!
Inače bi već mogli znati: svako čudo samo tri dana traje!
I to, da divljaštvo pre ili kasnije do infarkta vodi.
Pomalo naučimo da čuvamo sebe.
Pitomost ne vodi do zavrzlame, jel da…
Ovih dana
sam o pojavi nove vrste životinje čula:
u zadnje vreme je previše mladunče vuka rođeno.
Sreća je
da se mi ne bojimo.
Vrata, prozore ćemo dobro zatvoriti.
 
¹Red iz pesme Maksimum Rok and Rol Ota Fenjvešija
 
Prevod: Fehér Illés