Keresés ebben a blogban

2024. június 22., szombat

Hajnal Éva stollwerck – štolverk

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. – 

stollwerck
 
– Tolnai Ottó hatására –
 
elemér bácsit
a sarki boltost
mindenki hülye zsidónak hívta csak mi nem
pipadohányt árult
olyan jó dohányillat volt nála
meg újságot
és lottót
én stollwerck cukorkáért jártam hozzá
1967-ben
ő minden találkozásunknál sajnálta hogy meghalt az apukám
és mindig küldött még egy stollwercket a testvéremnek is
hazáig szaladtam
leültem az udvaron a kút melletti padra
és megettem mindkettőt
a második sosem ízlett
elemér bácsi rég meghalt
a szemüveges férfi
azzal a fekete táskával itt a buszon
szakasztott a mása
épp van egy karamella a zsebemben
a legjobbkor
 
Forrás: https://kepiras.com/2023/01/hajnal-eva-negy-verse/
 
 
štolverk
 
– pod uticajem Oto Tolnaija1
 
čika elemera
trgovca sa ugla
svako je osim nas kao budalu Jevreja spomenuo
prodavao je duvan za lulu
kod njega se baš prijatan miris duvana širio
i novine
i tikete za loto
ja sam kod njega zbog štolverk bonbone navraćala
1967.
on je svaki put izrazio žaljenje zbog smrti mog oca
i štolverka i mom bratu slao
do kuće trčala
sela na klupu pored bunara
i oba pojela
drugi mi nikad nje prijala
čika elemer je odavno umro
čovek sa naočarima
sa onom crnom aktovkom ovde na busu
isti on
u džepu baš jednu karamelu imam
u najboljem trenutku
 
1Oto Tolnai (Tolnai Ottó, 1940. – ), mađarski pesnik
 
Prevod: Fehér Illés


2024. június 20., csütörtök

Méhes Károly *** (Aki az égből …) – *** (Ko zalogaj od neba …)

 

Méhes Károly Pécs 1965. február 20. – 

*** (Aki az égből…)
 
Aki az égből harap
 és a felhőkből iszik
 képes arra is
 hogy fűszál hegyén
 egyensúlyozva
 így álljon a földön

*** (Ko zalogaj od neba …)
 
Ko zalogaj od neba otkida
i iz oblaka pije
sposoban je i na to
da na vrhu vlasi trave
balansirajući
stoji na zemlji
 
Prevod: Fehér Illés

Forrás: Méhes Károly: A másik táj, Pro Pannonia, Pécs 2000.

Bíró Tímea Állójegy – Karta za stajanje

 

Bíró Tímea Csantavér 1989. december 17.  –

Állójegy
 
anyám állójegyet
vett a vonatra
tudta hogy gyorsan
 le fog szállni
 megvárja míg
megtanulunk
levest főzni
zoknit foltozni
elkezdenek érni
bennük a petesejtek
az állomásig nem jutott el
a zakatoló vonatró1
ugrott le
végigrepedtek a sínek
az utasok azóta
zötykölődnek
 

Karta za stajanje
 
majka je za voz
kartu za stajanje kupila
znala je ubrzo
silazi
sačekaće dok
naučimo
juhu kuvati 
čarape krpiti
jajne stanice
u nama zreti počinju
nije stigla do stanice
sa zahuktalog voza
je skočila
tračnice su se napukle
a putnici od onda se
truckaju
 
Prevod: Fehér Illés

Forrás: Bíró Tímea: A pusztítás reggelei, Fórum Újvidék 2017. 39. old.

Gergely Tamás Tintahal – Lignja

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. – 

Tintahal
 
     Kánikula volt, úszni mentek ki a tóra, hűsölni. Vadmalac komája közben a rádióban hallottakkal traktálta a barátját. Hogy a tintahal egészen másként gondolkozik, mint mi többiek. Mint az ember, mint az emlősök, szárnyasok, nagyon régen levált a közös fejlődési ágról.
     ”A tintahal az egész testével gondolkozik. Nemcsak az agyával.”
     Be akarta mutatni, hogyan is megy az egész testtel gondolkozás, úgyhogy elakasztotta Vadmalacot, aki hasra vágódott.
     Vadmalacnak fájt az esés, hiszen hirtelen jött, s így védekezni ellene nem tudott. Az is fájt neki, hogy a komája teszi vele, bár oka rá nincsen. Különben lassan, türelemmel a szívében állt fel, ám egyvalamit nem értett. Meg is kérdezte:
     ”Jó, tintahal vagy, de mit akartál a tetteddel kifejezni?”
 

Lignja
 
     Letnja žega je bila pa su otišli na jezero, kupati se. Na putu Jaran tumači Vepru ono što je preko radija čuo. Da lignja na sasvim drugi način razmišlja u odnosu na druga živa stvorenja. Od čoveka, sisavaca, ptica, od zajedničke grane razvoja odavno se odvojio.
     „Lignja čitavim telom razmišlja. Ne samo mozgom.”
     Hteo je prikazati, šta znači čitavim telom razmišljati pa Vepru stupicu postavio koji se stropoštao.
     Boleo mu je pad, ta odjedanput se desilo, izbeći nikako nije mogao. I to mu je bolelo da je to njegov jaran uradio, bez ikakvog razloga. Inače polako, strpljivo u srcu je ustao, mada nešto ni dalje nije shvatio. Pa je upitao:
     „U redu, lignja si, ali sa tvojim postupkom šta si hteo izraziti? ”
 
Prevod: Fehér Illés    

Forrás: https://lenolaj.hu/2024/06/11/gergely-tamas-tintahal/?fbclid=IwZXh0bgNhZW0CMTAAAR1GayMdtuK1PekpmqzRn_hd8MkoMPjkCb6Llt0_KvpehYLb3MfRcCba_Y8_aem_AZWBKBmqudN-35b8vOZ3Gfk3sRkWXyyeeQbrXu_c4hHY-aDR6-zqXgdx0jn6a7nXwrfJHwXch7n86nSWUksczgtE

2024. június 6., csütörtök

Nikola Vujčić Gledao sam – Néztem

 

Nikola Vujčić Velika Gradusa 27. juni 1956. – 

Gledao sam
 
Iste ulice, prave i dugačke,
iste zgrade, u nizu, visoke, visoke,
ista živa ograda, živa potkresana,
ista boja zidova, isti prozor do prozora,
složeni poput kocki,
isti ulazi, ista staklena vrata,
isti, namrgođeni, ljudi izlaze i ulaze,
iste, zabrinute žene, sa punim cegerima,
pognute, laktovima guraju vrata,
isti, pogrbljeni starci, sa štapovima
lupkaju po trotoarima…
Samo dečiji plač nije isti,
razaznajem da se u njemu kriju reči
koje se opiru.
 

Néztem
 
Azonos utcák, egyenesek, hosszúak,
azonos épületek, sorjában, magasak,
azonos élő sövény, megnyesve,
azonos falszínek, azonos ablakok, mint
egymás mellé rakott kockák,
azonos bejáratok, azonos üvegajtók,
azonos mogorva emberek ki- bemennek,
azonos aggódó asszonyok tele kosarakkal
lehajtott fővel ajtókat könyékkel tolnak,
azonos görnyedt öregek a járdákon
sétabotokkal kopognak…
Csak a gyereksírás nem azonos,
benne az ellenszegülő szavakat
ismerem fel.
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://strane.ba/nikola-vujcic-jos-tri-pesme/

2024. június 4., kedd

Živko Nikolić Ко зна кад и где – Ki tudja mikor és hol

 

  Živko Nikolić Koprivnica kod Zaječara 13. 11. 1958. –

Ко зна кад и где
 
Не памтим, јуче је то можда било,
а јуче се, ко зна како, и кад,
у навиљку сена затурило.
Не памтим, али јуче је било
у лету птице преплашене,
у блату, на стази погрбљеној.
 
То, када сам у води свој лик назрео,
то, када сам у себи демона препознао,
тада сам спознао да је демон
Твоје обличје, моја љубљена, узео,
да си део мене, а ја да сам прамен.
 
Не памтим када, али осећам
да сам високо полетео, и треперим.
Ко зна кад, и ко зна како је тај лет
                                                   отпочео.                                                         
Ситна је роса све прекрила,
ако уопште росе има у тим пустим
                                             пределима.                                                                   
 
31. 3. 2016, – 16. 12. 2017. Београд  
 

Ki tudja mikor és hol
 
Nem emlékszem, talán tegnap történt,
a tegnap meg, az árnyak világába,
ki tudja hogyan és mikor veszett.
Nem emlékszem, de tegnap történt,
a riadt madár röptében,
a sárban, a meggörnyedt úton. 
 
Amikor a vízben alakomat megsejtettem,
amikor önmagamban a démont felismertem,
akkor értettem meg,
hasonlóak vagyunk, szerelmem,
részem vagy, én meg tincs vagyok.
 
Nem emlékszem mikor, de érzem
a magasba szálltam és vibrálok.
Az a röpte, ki tudja mikor, ki tudja hogyan
                                                             kezdődött.

Finom harmat takart be mindent,
ha ezen a puszta vidéken harmat egyáltalán          
                                                                 van.
 
2016. 3. 31. – 2017. 12. 16. Belgrád

Izvor: Живко Николић: Светлост на дну, Граматик, Београд, 2020. стр. 8.

Nataša Stanić Ова кућа није на продају – Ez a ház nem eladó

 

Nataša Stanić Trebinje, 14. 09. 1971. –

Ова кућа није на продају
 
Ова кућа није на продају
јер немају цену зидови од мемле.
Коров у дворишту нећу дати
за све паре овог света,
које би да ми дају
они што желе
да се радују сузи детета.
 

Ez a ház nem eladó
 
Ez a ház nem eladó,
mert a doh-falaknak áruk nincs.
A világ minden kincséért sem adom
az udvarban a kórót,
azok adnák
akik gyerek-könnyeknek
akarnak örülni.
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor