Barbara Novaković Даноноћна – Éjjelnappali

 

Barbara Novaković Rijeka, 15. jun 1986. – 

Даноноћна   Знаш, њој је можда сад и свеједно гдје, кад, с ким и колико проводиш вријеме.   Али мени није.   Стало ми је. Стало ми је да си ту и кад ниси.   Да не окрећеш леђа, главу, очи, мисао од мене. И нисам посесивна кучка. Ако сам и кучка онда сам рањена. И лајем и арлаучем на Мјесец и на звијезде. Јер дању сам и боже помози, заокупим се послом, не мислим гдје, кад, с ким и колико проводиш вријеме и важно ми је све осим мене, самој сам себи и роб и робовласник.   Али ноћу!   Кад падне клета ноћ, тад више не помаже ни Бог! И све мислим да ће тако рањену и крваву звјери да ме нањуше, да ме растргну, а онда се сјетим да сам сама звијер и да је то моја крв, коју њушим на тек испегланој постељини и да ћу сама себе једном да растргнем,   јер, знаш, њој је можда сад и свеједно гдје, кад, с ким и колико проводиш вријеме.   Али мени није.

Éjjelnappali   Tudod, annak a nőnek talán most mindegy, hol, mikor, kivel, meddig vagy.   De nekem nem.   Szeretném. Szeretném, ha akkor is itt lennél mikor nem vagy itt.   Ne fordíts hátat, elméd, tekinteted, gondolatod ne máshol járjon. Nem vagyok önző némber. Ha némber is vagyok, de sebesült. És a Holdra, a csillagokra ugatok, üvöltök. Mert nappal, isten segít, lefoglal a munka, nem gondolok arra, hol, mikor, kivel, meddig vagy és számomra, önmagamon kívül, minden más fontos, önmagam rabja és hajcsára vagyok.   De éjjel!   Mikor eljő az átkozott éj, Isten már nem segít! És arra gondolok, ilyen sebesülten, véresen rám találnak a vadak, szétszaggatnak, de eszembe jut, én magam vagyok a vad, amit érzek, az éppen kivasalt ágyneműn, az a saját vérem és egyszer önmagam szaggatom szét,   mert, annak a nőnek talán most mindegy, hol, mikor, kivel, meddig vagy.   De nekem nem.   Fordította: Fehér Illés

Izvor. autor

Živko Nikolić Прилажење – Közelítés

 

Živko Nikolić Koprivnica kod Zaječara 13.11.1958. –

Прилажење   да ли ми одиста прилазиш или те то моје око приближава   око које би данима с твојим да се стапа   или то можда ниси ти не она коју сам знао   него она коју си у себе од себе саме сакрила   која твоју косу чешља која твоје рукавице губи   да ли ми одиста прилазиш или се то зраци мојим оком поигравају   7. 2. – 3. 5. 1997. Београд

Közelítés   tényleg felém jössz vagy csak szemem közelít   a napok óta tekinteteddel összefonódó tekintet   vagy az nem is te vagy nem az akit ismerek   hanem az akit magad elől magadba rejtettél   aki hajadat fésüli aki kesztyűidet veszíti   tényleg felém jössz vagy csak szememmel a fény játszik   1997. 2. 7. – 3. 5. Belgrád   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Живко Николић: Kažiprst putuje, Balkanski književni glasnik, Београд, 2018. стр. 40.

Risto Vasilevski Hram iz hrama – Szentély a szentélyből

 

Risto Vasilevski Nakolets, 31. januar 1943. –

Hram iz hrama   I pre nego što je srastao sa zemljom i vinuo se u nebo, bio je podignut u glavama majstora, bio nošen u rukama ktitora, i imao mesto na svom budućem pročelju. I sva je gradnja tekla iznutra: iz srca ktitora, iz grudi graditelja, iz duše vernica koje su punile kotarice i hranile  njegove zidove i svodove. Čak je i glava žrtve koja je uzidana u temelje bila odabrana ranije, samo što nije znala koliko je važna za njegovu čvrstinu i dugovečnost. Ali tek kada je izašao iz nutrine, kad je izneo na čistinu ono pre i ono posle, videla se sva njegova lepota.

Szentély a szentélyből   Mielőtt még a földdel összenő és az égbe nyúl, a mesterek fejében már felépült, az adományozók kezükben hordozták és elfoglalta jövőbeli méltó helyét.   És minden munka belülről fakadt: az adományozók szívéből, az építészek melléből, a hívők lelkéből, akik a kosarakat töltötték és falait, boltozatát táplálták.   Még az alapokba épített áldozat fejét is eleve kiválasztották, csak éppen nem tudta, szilárdságát, tartósságát tekintve milyen fontos.   De teljes pompájában csak minden előzmény és utólagos simítások felszínre kerültével ragyogott.   Fordította: Fehér Illés

Izvor. http://antonijevi.blogspot.com/2011/11/risto-vasilevski.html

Biljana Milovanović Živak: Време за ноћ – Éjidő

 

Biljana Milovanović Živak Požarevac, 7. mart 1972. –  

Време за ноћ
 
Роберт де Ниро у једном филму навлачио је завесе
На прозоре, у време за ноћ,
Симулирање ноћи је као симулирање живота
Не може се Сунце надиграти,
Па оно се у песми девојком оженило!
 
А човек трпи уморан од тог суровог белила
Као од слепила које не пролази,
Лепљиви фил од беле алве у корама обланде,
Тај дан што не пролази, Сунце које не залази
Трепери као чулни еротски занос, као лудило,
Растројство, као да се ико томе може одупрети.
 
Људска телеса Норвежана у белим ноћима
Приказују ми се језиво као у хорор филму
Као међу белим корицама Сарамаговог „Слепила”,
Иако их Исидора никада није тако описала.
 
 
Izvor: Биљана Миловановић Живак: Ти, међутим, Књижевна општина Вршац, Вршац, 2022.
 
 
Éjidő
 
Robert de Niro egyik filmében függönyt
Az ablakra éjidőben húzott,
Az éj színlelése, az élet színlelése,
A Napot nem lehet átverni,
A költeményben leánykával házasodott!
 
Az ember meg e kegyetlen fehérségtől szenved,
Mint a nemmúló vakságtól,
Fehér alva, ragadós töltelék, ostyalapok között,
Az el nem múló nap, a nyugovóra sosem térő Nap
Érzéki varázslatként, eszeveszettként vibrál,
Zűrzavar, mintha ennek bárki is ellenállhatna.
 
A norvég emberek a fehér éjszakákon előttem
Mint a rémfilmekben, mint Saramago „Vakság” című
Könyvének fehér lapjain, szörnyekként jelennek meg,
Pedig Izidora így sosem említette őket.
 
Fordította: Fehér Illés

Aca Vidić Дамофилов бич – Damoklész korbácsa

 

Aca Vidić Rajković, 14. juli 1959. – 

Дамофилов бич   Пре века векова У Хени Дамофил нареди бичевање нагих робова Бич је "закон правде" ОН четворопрегом обилази поседе                                   II КО ВЕЋИ    к о њ и    или    р о б о в и питамо се                                    ништа мање ДА ЈЕ ДАМОФИЛОВ БИЧ  или  ОН САМ "Бич је мој Језик Сицилије" - Викао је                                    III Робови га куну Док их обнажене пред боговима бичује и Усијаним жигоше жигом                                                                      IV Како му се сваким замахом бич лепио уз тело Избезумљен Разбеснео Себе уби                                     V Богови били одлучили да његова окрутност Лична му пропаст буде И тако би

Damoklész korbácsa   Századokkal ezelőtt Henában Damoklész parancsára meztelen rabokat korbácsoltak   A korbács „az igazság törvénye” Ő birtokait négyesfogaton járja   II KI A NAGYOBB    a  l o v a k   vagy    a   r a b o k tesszük fel a kérdést                                                illetve DAMOKLÉSZ KORBÁCSA  vagy   Ő MAGA   „Enyém a korbács Szicília nyelve” – Üvöltötte   III Átkozzák a rabok Míg őket az istenek előtt meztelenül korbácsolja és Izzó bélyegzővel bélyegezi   IV   Ahogy minden lendítéskor a korbács testére csavarodik Eszét vesztve Dühében Önmagát öli meg   V   Az istenek döntötték el barbársága Önmaga veszte legyen   És bekövetkezett   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://acavidicpoezija.weebly.com/poetry.html

Nenad Grujičić Tri slike za uspomenu – Három kép emlékbe

 

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. –

Tri slike za uspomenu   1.   Sveže pečena kajgana, kiseli kupus,      topla lepinja, beli stolnjak,      na stolici dečko iz Bosne,      turski tepih, pada sneg: Nedeljom uz reku čitam dnevnu štampu. Dunav preseca park, ali dan je lep, vidi: Republike gore! Poljubi geografsku kartu i reci: Nek tutnje vozovi kroz noć i lepo mirišu voćnjaci u vetru. Mahni svetlu u daljini: Nikad nisam jeo sneg na Antarktiku, nikad se tukao s crnjama u Americi, nikad pravio kaučuk u afričkoj džungli, nikad fotografisao kengura u Australiji.   2.   Sveže pečena kajgana, kiseli kupus, topla lepinja, beli stolnjak, na stolici domaći proleter, turski tepih, pada sneg: Ko sprečava ljubav prema otadžbini? Neću da čitam Bibliju u atomskom rovu. Neću da vešam štene i labuda. Pišem elegije. Sećam se: Kornelije Gal! (69—26. pre nove ere). Zbirka posvećena dragani Likoridi. Ništa očuvano. U Oktavijanovoj nemilosti ubio se.   3.   Sveže pečena kajgana, kiseli kupus, topla lepinja, beli stolnjak, na stolici nikog, turski tepih, pada sneg: Čim iznikne prva ljubičica, čim izđiha prva visibaba, čim bukne prva jaglika, čim prsne prvi zlatoglav, čim se razbokori božićna ruža nabraću ti buket, ljubavi. Zaljubiće se heroj opet, života mi!

Három kép emlékbe   1.   Frissen sült tojásrántotta, savanyú káposzta,      meleg lepény, fehér abrosz,      a széken bosnyák gyerek ül,      török szőnyeg, hóesés: Vasárnaponként újságot a folyó mellett olvasok. A Duna átvágja a parkot, de derült az ég, lám: Lángolnak a köztársaságok! Csókold meg a térképet és mondd: Robogjanak éjjel a vonatok és illatozzanak a szélben a gyümölcsösök. Ints a messzi fénynek: Az Antarktiszon havat sosem ettem, Amerikában a négerekkel sosem verekedtem, az afrikai őserdőben kaucsukot sosem készítettem, Ausztráliában kengurut sosem fényképeztem.   2.   Frissen sült tojásrántotta, savanyú káposzta, meleg lepény, fehér abrosz, a széken hazai proletár, török szőnyeg, hóesés: Ki gátolja a hazaszeretetet? Atomóvóhelyen Bibliát nem olvasok. Kölyökkutyát, hattyút nem akasztok. Elégiákat írok. Emlékszem: Cornelius Gallus! (i. e. 69 – 26.) Gyűjteménye Lycorist ünnepelte. Utána semmi sem maradt. Octavianus kegyvesztettjeként öngyilkos lett.   3.   Frissen sült tojásrántotta, savanyú káposzta, meleg lepény, fehér abrosz, a szék üres, török szőnyeg, hóesés: Amint kinő az első ibolya, amint jelentkezik az első hóvirág, amint virágba borul az első kankalin, amint fakad az első aszfodélosz, amint bokrosodik az első hunyor, szerelmem, a csokor virágot neked szedem. A hős ismét szerelmes, esküszöm!   Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://riznicasrpska.net/knjizevnost/index.php?topic=234.0

Kajoko Jamasaki Призор са чамцем – Látvány csónakkal

 

Kajoko Jamasaki Kanazava, 14. septembar 1956. – 

Призор са чамцем            Стевану Раичковићу   Хитали смо ка обали. Божји глас се није чуо.   Из замуклог храста: грактање гаврана.   Вода блиста рибљим сузама: тече кроз вене плави отров.   Млад месец бди над фабричком капијом.   Зато нас је позвала пролећна ливада.

Látvány csónakkal                     Stevan Raičkovićhoz1   A part felé siettünk. Isten hangja nem hallatszott.   A néma tölgyből: hollókárogás.   Halkönnycseppekkel tündököl a víz: a vénákon keresztül kék méreg csorog.   A gyárkapu felett újhold virraszt.   Ezért hívott bennünket a tavaszi mező.   1Stevan Raičković (ejtsd: Sztēvān Rāicskovity 1928 – 2007), szerb költő.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Кајоко Јамасаки: こどものいる情景 – Призор са децом, Меридијани, Смедеревска песничка јесен, 2023.