Hajnal Éva Most nem – Sad ne

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. – 

Most nem   mintha lábnyoma sem volna oly halkan lépeget a hold ma fénye árnyak köntösében moccanatlan száz sötétben andalog most nem énekelnek az angyalok

Sad ne   kao da mu ni stopalo nema traga   mesec tako tiho korača sjaj njegov je u ruhu senki nepokretan je u beskrajnom mraku anđeli sad ne pevaju   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024.

Szente B. Levente Fűszál-ének – Pesma tratine

 

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Fűszál-ének   Kányádi Sándor emlékére   Néma tánca, bús emléke tájnak, szelíd szélnek – hangod már fűszál-ének.   Örök fohász-virágkép vers-életed, mosolyod a csillagokkal egy csokorban.   E föld-koronán égi jelként, az embernél is több maradtál.

Pesma tratine   U spomen Šandora Kanjadija1   Nemušt ples njegov je žalna uspomena tog kraja, blagom vetru – glas ti je već pesma tratine.   Život tvoj pesnička večna je molitva, a osmeh je u istom buketu sa zvezdama.   Na ovozemaljskoj kugli poput nebeskog znaka, ostao si više od samog čoveka.   1Šandor Kanjadi (Kányádi Sándor 1929. – 2018.), mađarski pesnik   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Ady András Péntek 13 – Petak 13

 

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –

Péntek 13   azt már nagy nehezen megtanulta hogy a babonák marhaságok erőszakot kellett tennie magán bár most is magát hülyézve lekopog néha valami bevonzani nem akart szerencsétlenséget fegyelmeznie kellett agyát mely hisztériás neurongörcsbe merevedett a fekete macska láttán vagy zofort parancsot adott a nyálmirigyeknek némi köpésre a szemmel verés ellen... azt már megtanulta hogy tanulnia kellett a babonamentes kognoszt de azt nem várta hogy az újabb támadás szerint az evolúció is előre elrendelt vagy hogy mit kezdjen a sebésszel ki műtét előtt imádkozik egyet... azzal mit kezdjen mit kezd mit kelljen mi... mmm

Petak 13   da je praznoverje glupost to je već nekako naučio iako je zbog toga morao sebe da siluje, još i dan danas naziva sebe budalom kad neku neželjenu nesreću ponekad kucanjem o sto želi da odvrati kad crnu mačku vidi mora svoj um da obuzda da histeričan grč neurona izbegne kad protiv uroka pogleda određenim žlezdama odmah izda naredbu za stvaranje pljuvačke… to je već naučio da življenje bez praznoverja morao da uči ali nije očekivao da prema novom napadu i evolucija je unapred predodređena ili šta može sa hirurgom koji se pre operacije moli… šta može da uradi šta može šta bi trebao št… ššš   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Ady András: Triptichon, Csíkszeredai kiadóhivatal, 2024.

Méhes Károly Juhász Gyula – Đula Juhas

 

Méhes Károly Pécs 1965. február 20. – 

Juhász Gyula
 
Ma Juhász Gyula vagyok. Nem tudok szabadulni
 tőle, egyetlen szegedi látogatásomat próbálom felidézni,
 hogy milyen volt akkor a szőke Tisza, nem volt szőke,
 inkább szürke; kertvárosi kellemes részen laktam
 egy odabarmolt szocreál kollégiumban, Juhász Gyula
 sose láthatta, szerencsére; most én emlékezem rá,
 helyette. Lámpát oltva gyertyát gyújtottam
 az íróasztalomon és a decemberi hidegben a hátamra
 nyitottam ujjnyira az ablakot, hadd fázzam. Hogy
 menekültem a tanítás elöl, sose tanítottam, írom
 a napi újságot, így is Juhász Gyula lehetek,
 és élvezem, ha az orromba csap az őszi kisváros-
 lehelet. A sár és a csorba ablakkeret, a pécsi
 domboldal, ahogy percenként rám zuhan, mint
 a múlt. Nyögök, miközben mellkasomon és homlokomon
 egyensúlyozom a világot. A reccsenések? Szépek
 azok is. Mi több, nagy romantikusan azt remélem,
 a hold egy éles szilánkja hull le egy napon,
 és az öl meg, míg mosolygok, hogy valaki más vagyok.
 
Forrás: Méhes Károly: A másik táj, Pro Pannonia, Pécs 2000.
 
 
Đula Juhas¹
 
Danas sam Đula Juhas. Ne mogu od njega da se oslobodim,
pokušavam svoj jedini boravak u Segedinu prizvati,
kakva je tada blonda Tisa bila, nije blonda, rekao bi
siva je bila; u prijatnom delu grada sa puno vrtova
u socrealističkom kolegiju boravio, Đula Juhas na svu
sreću, nikad nije mogao da vidi; sad se umesto njega ja
sećam. Nakon gašenja lampe na pisaćem stolu
sveću palio i u decembarskom mrazu na moja leđa
prozor malo tvorio, neka mi bude zima. Od nastave
sam uvek bežao, nikad nisam predavao, članke
dnevnim novinama šaljem i ovako mogu Đula Juhas
biti i uživam kad osetim dah jesenskog malog
grada. Blato i iskrivljen ram prozora, brežuljak
iz blizine Pečuja kao prošlost svakog trena me
pritiskaju. Stenjem dok svet na grudnom košu i
čelu balansiram. A pucketanja? I ta su lepa.
Da pače, skroz romantizmom ispunjeno nadam se
da će jednog dana oštar komad meseca da se odvoji
i to će da me ubije, dok se smeškam jer sam neko drugi.
 
¹Đula Juhas (Juhász Gyula, 1883. – 1937.), mađarski pesnik.
 
Prevod: Fehér Illés

Gergely Tamás Hőmérő - Toplomer

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Hőmérő        Vadmalac hőmérőt kapott születésnapjára.      Forgatja csülkében az ajándékot, magához inti a komáját, kérdi tőle:      – Hát az hány fok, hogy a higanyszál egyik oldalán egy 3-as áll, a másikon pedig 0?      A Koma biztos abban, hogy mentora tréfál, ezért ezt válaszolja:      – Az bizony nyárfok.      Mire beront a melegből Kismalac, és szól az apjához:      – Gyere, Apu, fürödjünk!      Megy, Vadmalac, hogyne menne, főleg, hogy két mellső lábánál fogva húzzák. De azért egy alkalmas pillanatban elmorzsol szeme sarkában egy örömkönnyet. Hogy őt ennyire szeretik.

Toplomer        Vepar je za svoj rođendan toplomer dobio.      Poklon šapama okreće, pa jaranu mahne i upita ga:      – Pa koliko je stepeni, jer ja na jednoj strani živinog stuba vidim brojku 3 a na drugoj 0?     Jaran je siguran u to da se njegov mentor šali, zato mu odgovor glasi:      – U stvari to je letnji stepen.      U tom trenu iz vrućine Prasić ulazi i reče ocu:      – Dođi Oče da se kupamo!      Ide Vepar, kako ne bi išao, pogotovo jer ga za dve prve noge vuku. Ali u povoljnom trenutku još obriše iz ugla jednog oka kap suze radosti.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://lenolaj.hu/2024/07/16/gergely-tamas-homero/?fbclid=IwZXh0bgNhZW0CMTEAAR3yZ0PuJEBa3mp5zIOarxK1AOSD4NQ-m_fEl3CD2ZBuauVcc7sZDfkMQ4Y_aem_vjbBy7gY_S_N-xGqA2kTdw

Biljana Stanisavljević Мала црна хаљина – A kis fekete ruha

 

Biljana Stanisavljević Paraćin, 24. april 1967. – 

Мала црна хаљина   Саплетох се данас на црну хаљину своју црну хаљину дужине изнад колена не мало више изнад колена црна хаљина та што је уздахом твојим скројена по мојој мери шивена твојим жељама шарана а мојим жаром бојена мала црна хаљина згужвана нехајно бачена она у којој те се нисам наволела она у којој сам и хтела и смела мала црна хаљина мирисом твојим зачикава и сећања топла одмотава о шта ми ради мала црна хаљина шта ми ради па ми се с тобом ради о шта ми се све с тобом ради

A kis fekete ruha   Megbotlottam ma a fekete ruhába a fekete ruhámba a térden felettiig érőbe nem az alig térd felettiig érőbe fekete ruha az amelyik sóhajoddal szabott méretemre varrott kívánságoddal hímezett rajongásommal színezett a kis fekete ruha gyűrött eldobott az amelyikben nem rávettelek az amelyikben akartam is mertem is a kis fekete ruha illatoddal késztet emlékeket ébreszt mit tesz velem a kis fekete ruha mit tesz velem majd mit tesz veled velem együtt mit tesz veled   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.onlajnpoezija.com/2023/02/biljana-stanisavljevic-mala-crna-haljina.html

Željka Avrić Временик – Időt-jelző

 

Željka Avrić Banja Luka 15. novembar 1964. – 

Временик   Кад дође време иза којег не остаје ништа молим Те да останем још мало   Још бих се радо играла отворених врата руке на рамену у радости и жалости   Уложићу оно што осећам све чему су ме учили тренутке радости године кајања   Ако Те победим уцртај ме у својој мапи стави крстић пободи гранчицу баци семенку   Мора од тога бити нешто добро

Időt-jelző   Mikor eljön az idő ami után semmi sem marad kérlek egy kicsit maradhassak még   Még szívesen játszanék nyitott ajtót kezet a vállon örömben bánatban   Átadom érzéseimet mindent amire megtanítottak az öröm pillanatait a megbánás éveit   Ha legyőzlek jegyezz be térképedre tégy keresztet szúrj be egy ágat vess magot   Ebből biztosan valami jó következik   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor