Biljana Milovanović Živak: Трка – Verseny

 

Biljana Milovanović Živak Požarevac, 7. mart 1972. –  

Трка   Код оних, који се стално такмиче, Такмичење ама баш никада не престаје Чак ни у болести, чак ни у смрти   Неки се хвале својим болестима Не би ли пажњу задобили, а неки их крију, Како би пажњу одвратили   Неки се стиде, јер бити болестан Може значити не бити узоран хришћанин И да те је Господ „казнио”   Здрави се старци хвале својим здрављем, Као да су због тога – што су здрави, Бољи људи, као да су они,   За разлику од болесних, Здравље заслужили. Као да болест бира по заслузи.

Verseny   Az állandóan versenyzők számára A verseny sosem ér véget, Sem a betegségben, sem a halálban   Vannak, akik betegségükkel kérkednek, Hogy felkeltsék a figyelmet, mások titkolják, Hogy elkerüljék   Egyesek szégyenkeznek, mert ha beteg vagy Esetleg nem lehetsz példás keresztény, Hisz az Isten „büntetett”   Az idős edzettek egészségükkel dicsekednek, Mintha azzal – hogy egészségesek, Jobb emberek lennének, hisz ők   A betegekkel ellentétben, Egészségüket kiérdemelték. Mintha a kór érdem szerint választana.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Биљана Миловановић Живак: Ти, међутим, Књижевна општина Вршац, Вршац, 2022.

Željka Avrić Земна п(ј)есма – A föld dala

 

Željka Avrić Banja Luka 15. novembar 1964. –

Земна п(ј)есма   *** дођеш ми у сну босоноги отиску дјетињства   простирко и покрову прах си који исцјељује све   сипиш кроз прсте попут кишног дана почиваљко мог родитеља   падаш на срце као прастара чежња гладна твоје близине     *** кажу не лудуј куда ћеш шта ту има што нигдје нема можда су звијезде ближе али су одавде видније можда је дан добар али је овај бољи можда се љепше пјева али је овако тужније   кажу ћути исто ти дође земља и тамо и овдје   какав је живот којем ништа не фали

А föld dala   *** te gyerekkorom mezítlábas nyoma álmomba lépsz   te terítő és takaró mindent gyógyító por vagy   te szüleim nyugvóhelye ujjakon keresztül esős napként szemerkélsz   a szívet ősi óhajként hódítod közel-létedre vágyok     *** mondják ne bolondulj hová igyekszel ugyan mi van itt ami sehol máshol nincs talán a csillagok közelebb vannak de innen jobban látszanak talán jó a nap de ez jobb talán szebben énekelnek de így szomorúbb   mondják hallgass teljesen mindegy itt is ott is föld van   milyen az az élet amelyben semmi sem hiányzik   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Ivana Milankov Večera sa ribom i ogledalima – Vacsora hallal és tükrökkel

 

Ivana Milankov Beograd 24. mart 1952. – 

Večera sa ribom i ogledalima   Ne lutaj toliko, natprirodno je. Ni Svemir nije tako sam, tih je i plemenit u staklenoj bašti sa bogovima. Ne zamišljaj samoću tako astralno. Čuo si pogrešne priče O zvezdama i hladnoći. Ušao u pogrešne sobe Sa mumijama i balzamom. Poverovao si stvarima. Stvari su daleke, bude se u muzejima, izvan njih počinje Bog Sa svojim suptropskim dušama. Ima nečeg veselog u prizoru sa Bogom. Pokloni mu tišine tvojih ponora. Zamisli ga - milosrdna školjka. Ne lutaj toliko. Čuješ li kako se komete završavaju? Čuješ li, ludilo je toplo, belo, oblo, dolazi iz Alžira. Ne lutaj toliko. Ljubičice imaju latinsku prefinjenost, a riba se jede u izdvojenim sferama. Viljuške su od peska i srebra. Svemir te čeka Sa citrom i ogledalima. Tako je mirno na dnu stakla. Ne lutaj više. Neko sa Urana traži tvoj lik.

Vacsora hallal és tükrökkel   Ne bolyong annyit, természetfeletti. Az Űr sincs oly egyedül, az üvegházban az istenekkel csendes és nemes. A magányt ne csillagászként képzeld el. A csillagokról és a hidegről Hamis meséket hallottál. Múmiákkal, balzsammal tele Téves szobákba mentél. A tárgyaknak hittél. A tárgyak távol vannak, múzeumokban ébrednek, az Úr szubtrópusi lelkeivel együtt rajtuk kívül kezdődik. Van valami vidám az Úr tüneményével. Mélységed csendjét ajánld fel neki. Képzeld el – irgalmas kagyló. Ne bolyongj annyit. Hallod-e, az üstökösök hogyan járnak? Hallod-e, az őrület meleg, fehér, gömbölyű és Alzsírból érkezik. Ne bolyongj annyit. Az ibolyák latinosan igényesek, a halat meg különálló szférákban fogyasztják. A villák homokból és ezüstből vannak. Citrommal és tükrökkel vár az űr. Az üveg mélyén oly nyugalom van. Ne bolyongj többet. Valaki az Urániumról alakodat keresi.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Ady András Ha meglepnek az ősök – Ako te preci iznenade

 

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –

Ha meglepnek az ősök   hallgasd meg az öregeket egyre kevesebben kapták napi parancsba hogy hallgassanak hogy ne emlékezzenek emlékeikben se ellenkezzenek hallgasd őket a legkevesebb lehet hogy tanulsz tőlük s ugyanakkor a legtöbb lehet s mindezek után figyeld ahogy mégis ebben a műfélelmekkel szteroidozott való-valamiben figyeld ahogy félni kezdenek s míg eljutnak a rettegés teljesen elfogadott-imádott mindennapi adagjáig hogyan kúsznak végig összkomfort-artrózisos kapcsolataik kommunalka szobáin miként szomjúhozzák a parancsolt a küldött sugárzott félelmet egy felmentőbb diktatúráig hogyan rettentenek el attól hogy nehogy nagybetűsen és üres-halmazosan teljesen értelmetlen értelemmel félni ne kezdjél te is mert a legkevesebb lehet hogy tanulsz tőlük s ugyanakkor ez a legtöbb lehet

Ako te preci iznenade   poslušaj starce od njih su sve manje dobili dnevnu naredbu da ćute da se ne sećaju da ni u uspomenama ne usprotive poslušaj ih u najmanju ruku a istovremeno i najpovoljnije može da se desi da učiš od njih i nakon svega posmatraj kako u tom veštačkim strahovima steroidima punom stvarnom-nečemu ipak počnu da strahuju i stižu do svakodnevnog potpuno prihvaćenog obroka strepnje kako puze preko komfornih soba sa svojim udobnim ali bolesnim vezama kako priželjkuju naređenu poslatu zastrašenost od jedne druge manje stroge diktature kako se plaše od toga da ni ti ne počni ispražnjeno velikim slovima pisano besmislenim smislom da se plašiš jer u najmanju ruku a istovremeno i najpovoljnije može da se desi da učiš od njih   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Ady András: Triptichon, Csíkszeredai kiadóhivatal, 2024.

Méhes Károly Tükörtávolság – Zrcalna udaljenost

 

Méhes Károly Pécs 1965. február 20. – 

Tükörtávolság   Nézem a tükörből.  Ül, háta görbe, de nem sír.  Úgy érzem, imát mormol.  Kéri, hadd ne csináljon semmi jóvátehetetlent.  Magam elé meredek.  Lesem a tükörből.  Feláll, a szekrényből  két poharat vesz elő.  Hosszasan eltűnik a kamrában.    Azzal a palack borral  jelenik meg, amit Olaszországból  hoztunk, s félretettük  valami nagy eseményre.    Az asztalra állítja,  a fiókból előszedi  a dugóhúzót. Visszaül és vár.

Zrcalna udaljenost   Iz zrcala gledam. Sedi, pogrbljena je, ali ne plače. Čini mi se, molitvu mrmlja. Moli, neka ništa nepopravljivo ne uradi.   Ispred sebe buljim. Iz zrcala vrebam. Ustaje, iz ormara dve čaše vadi. U komori dugo ostaje.   Sa onom flašom vina se pojavljuje što smo iz Italije doneli i za neki poseban događaj ostavili.   Na sto stavi, iz fijoke vadičep vadi. Sedi i čeka.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Méhes Károly: A másik táj, Pro Pannonia, Pécs 2000.

Bíró Tímea Készenlét – Pripravnost

 

Bíró Tímea Csantavér 1989. december 17.  –

Készenlét   Anyám szemében a sokkszoba lámpafénye ragyog földöntúli tűzijáték a ráncos ágyon a szikrák úgy ropogtatják az eget mint a ráksejtek a szerveket fénycsóva a dohos falakon hullócsillagot váró ágytál a májusi betonon

Pripravnost   U oku majke sjaj lampe šok sobe sjaji na zgužvanom krevetu vanzemaljski vatromet iskre nebo poput   ćelije raka organe krckaju na plesnim zidovima snop svetla na majskom betonu noša šta zvezdu padalicu čeka   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Bíró Tímea: A pusztítás reggelei, Fórum Újvidék 2017. 40. old.

Gergely Tamás Gyömbéridők – Vreme đumbira

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. – 

Gyömbéridők   Ülnek a tévé előtt, nézik a híradót. Egyszer csak a Koma felkiált: – Őrült. Két perc múlva újra: – Kötözni való bolond. Vadmalac felé fordul, mondja: – Az ilyeneket le kellene fogni. Vadmalac csendesíti: – Nem lehet, ők vannak felül. A Komát nem hagyja nyugodni a gondolat, megjegyzi: – Akkor meg őrült a világ. Vadmalactól válasz érkezik: – Valahogy úgy, Komám. Tótágast áll. Kismalac megkérdi erre, hogy mi a “tótágas”, s a Koma is megfogalmazza a kérdését: – Hogy lehet túlélni mindezt? Hát, hogy is… – Azt úgy, Komám, hogy én például gyömbérteát iszom, Bandi szilvapálinkával zsibbasztja magát, Emmi néni pedig nagyon beosztja a nyugdíját. Mit lehet erre válaszolni? – Gyömbér, nem is rossz!

Vreme đumbira   Ispred Tv sede, dnevnik gledaju. Odjedanput Jaran poviče: – Luđak. Nakon dva minuta opet: – Lud je, svezati ga. Prema Vepru se okrene i kaže: – Ovakvi bi trebali da budu uhvaćeni. Vepar ga umiruje: – Ne može, oni su gore. Jarana sama misao uznemirava pa nastavlja: – Onda je svet poludeo. Od Vepra pitanje stiže: – Jarane, na neki način naglavačke stoji. Prase na to upita, šta znači „naglavačke”, a na svoje pitanje i Jaran pitanje postavlja: – Kako sve to preživeti? Pa, kako li… – Moj Jarane, tako da na primer ja pijem čaj od đumbira, Bandika sebe sa šljivovicom teši, a teta Ema svoju penziju i te kako rasporedi. Šta se može na to odgovoriti? – Đumbir, i nije tako loš!   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző