Vlasta Mladenović Облак у сну – Álmomban a felhő

 

Vlasta Mladenović Šarkamen kraj Negotina 17. mart 1956. – 

Облак у сну (За Јасну)   Ни знања, ни заната, песничка вештина мени је страна ал седлам свога ата, дивљег ветра са Карпата.   Не носи ме далеко, јер лак сам облак, који лебди, бди, над судбином земље.   Не дижи ме у висину, бојим се, пашћу, спусти, пусти мене да грлим планину.

Álmomban a felhő (Jasnáért1)   Se tudás, se mesterség, hiányzik belőlem a költői tehetség, de nyeregbe ülök, vár a mén, a Kárpátokról az a vad szél.   Nem visz messzire, csak könnyű felhő vagyok, a föld sorsa aggaszt, lebegek, virrasztok.   A magasba ne emelj, félek, leesek, tégy le, engedd meg, hadd öleljem a hegyet.   1Jasna (ejtsd: Jāsznā) – szerb női név. Magyar megfelelője: Klára   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Vlasta Mladenović: Drainac i druge pesme, Kulturistok-Presing, Mladenovac 2018. str. 18.

Aleksandra Đorđević Ko je ko? – Ki kicsoda?

 

Aleksandra Đorđević Sremska Mitrovica, 2. avgust 1984. – 

Ko je ko?   Odlično se razumemo. Dok ne pitaju kojim jezikom govorimo.   Mnogo se volimo. Dok ne znamo kako se zovemo.   Isto se smejemo. Dok ne pitaju ko je prvi počeo.

Ki kicsoda   Egyetértésben élünk. Míg anyanyelvünk után nem érdeklődnek.   Szeretjük egymást. Míg nem tudjuk, hogyan hívnak.   Ugyanúgy nevetünk. Míg nem kérdik, ki kezdte.   A Délszláv háború hozadéka: nem csak egy ország, vegyesházasságok estek szét, barátból ellenség lett, az egységes szerb-horvát, illetve horvát-szerb (kinek hogyan tetszik) nyelvből immár szerb, horvát, montenegrói, bunyevác nyelv lett. Olyan ez, mintha a palócok nem magyarul, hanem palócul beszélnének. (A ford. megjegyzése)   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Hajnal Éva Apahang – Glas oca

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. – 

Apahang
 
a temetés reggelén felszaladt egy szem a harisnyámon
ez az egyetlen fekete harisnyám
le kellett szaladnom a sarki intimissimibe újért
persze ezután már taxival megyek hogy odaérjek
az urna a táskámban a legszebb urna
te a táskámban
a taxi bőrüléses és valami eszméletlen vanília illat terjeng
ezt mennyire utálom
csilivili műszerfal jimmy a rádióból ordít hogy nem veszíthet
mindjárt hányok
a taxis a visszapillantóból folyton engem néz
a te szemeddel bámul
a minden rendben kiskisasszonyt is a te hangodon kérdezi
te nevezel kiskisasszonynak
önkéntelenül ellenőrzöm az urnát
mindjárt hányok
egy idegen taxis apahangon beszél
a te apahangodon
csak érjünk már oda csak legyen már vége
végre kiszállok már mindenki ott álldogál csak engem várnak
meg téged
főleg téged
a lelkész keveset beszél
mond valami verset is de arra már nem tudok figyelni
egy férfit nézek
ki lehet ő honnan ismerem mit bámul mi ez az egész
végre vége
bekerülsz a falba a legszebb urna a falban
lehet hogy nem fogok idetalálni ha újra el akarok jönni hozzád
azt sem tudom te itt leszel-e egyáltalán
azt sem tudom most hol vagy és hol vagyok én
mindenki motyog pár együttérző szót
elmennek
mindenki
csak a bámulós áll tétován
idejön
atyaég
egyre közelebb jön
már itt áll karnyújtásnyira
a ne szomorkodj kiskisasszonyt apahangon mondja
 
Forrás: Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024. 27-28. old.
 
 
Glas oca
 
ujutro na dan sahrane se moja čarapa pocepala
ta mi je jedina crna čarapa
po novu do obližnje trgovine jurnula
da stignem naravno moram taksi zvati
urna je u tašni najlepša urna
u mojoj tašni si
sedište taksija je od kože i neugodan miris vanilije širi
baš mi se gadi
radio trešti Džimi urla gubiti ne može
povraćaću
taksista u retrovizoru stalno mene gleda
tvojim očima promatra
i gospođice da li je sve u redu tvojim glasom pita
gospođicom ti me nazivaš
urnu nehotice kontroliram
povraćaću
strani taksist glasom oca govori
glasom tvog oca
samo da stignemo neka se sve završi
konačno izlazim svi su već tamo samo mene čekali
i tebe
uglavnom tebe
sveštenik malo priča
govori i neku pesmu ali na to već paziti ne mogu
jednog muškarca gledam
ko bi mogao biti odakle poznajem zašto bulji šta je sve to
konačno kraj
stižeš u zid najlepša urna u zidu
možda neću te naći ako ponovo te želim da posetim
ni to ne znam da li ćeš uopšte tu biti
ni to ne znam gde si sad i gde sam ja
svako neku reč saosećaja kaže
odlaze
svi
samo taj stoji okleva
prilazi
bože moj
sve više se približava
već tu stoji samo što ga rukama ne dotičem
gospođice nemoj da tuguješ glasom oca izgovara
 
Prevod: Fehér Illés

Ladik Katalin Hattyú – Labud

 

Ladik Katalin Újvidék, 1942. október 25. –

Hattyú   Féknyom az időben. Nádasba zuhan az ég. A testből még egy sóhajt kiszorít, a harmat befészkeli magát a szárnyak alá. Kinyílt a téridő: fájdalomkút. A madár az utolsó fényfullánkot magához veszi, nyitott, csodálkozó szemekkel áldoz, visszazsugorodik önnön megszületésébe. Vonzerő, beszűkülő. Miért pont én? Fénylövés.

Labud   Trag kočenja u vremenu. Nebo u trščan pada. Iz tela još jedan uzdah istisne, rosa ispod krila se ugnezdi. Vreme prostora se otvorilo: bunar bola. Ptica poslednju bodlju svetla k sebi prima, otvorenim, začuđenim očima žrtvuje, u vlastito rađanje se sužava. Privlačna sila, nemoćna.   Zašto baš ja? Pucanj svetla.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/01300/01328/01328.htm#_Toc57600448

Méhes Károly Jó lesz így – Biće ovako dobro

Méhes Károly Pécs 1965. február 20. – 

Jó lesz így   A végtelen a vége  hosszan bámulni  a küklopsz szemébe  a többi ajtó ablak  visszavillan a vaknak  mennyire lehet unni    Marad a várakozás vára  maga Samuel Beckett  lesni a néma fára  egy homályos mondat  ami bennem rothad  széttiprom szemüvegemet

Biće ovako dobro   Beskraj je kraj dugo promatrati oko kiklopa ostalo vrata prozor u oku slepca sevne koliko može biti dosadno   Ostaje tvrđava čekanja sam Samjuel Beket motriti nemo drvo jedna maglovita rečenica koja u meni trune zgaziću svoje naočare   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Méhes Károly: A másik táj, Pro Pannonia, Pécs 2000.

Gergely Tamás AD VENTUS – AD VENTUS

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. – 

AD VENTUS        -Te nem várod? - kérdezte a Koma.        Vadmalac nem tudta, mit is válaszoljon. Végül ezt mondta:      - Én egy másik Jézust várok. Amelyik nem áldozza fel magát, hanem a gonoszakat lenyomja a Pokolba, a jókat meg felemeli.

AD VENTUS        – Ti ne čekaš? – pita Jaran.        Vepar nije znao šta da odgovori. Na koncu izusti:        – Ja jednog drugog Hrista čekam. Koji neće sebe žrtvovati nego opake u Pakao šalje a dobre podiže.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Nenad Grujičić Његово величанство – Őfelsége

 

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. – 

Његово величанство   Језик је пилула што се гута сваки дан на општу несигурност појединих ријечи што настану у датом тренутку без обзира да ли се чак      и исписују      у бесвјесном стању или како друкчије.   У пјесми језик се преврће на главу      и чека      да се крв слије у њу па да запјева како је небо црвено како се он језик одриче улогâ које има      и да се непоштено користи      међу људима што су      нерасположени према главној функцији Његовог Величанства.   У породици као у пјесми ријечи се каче      и уз тресак кидају      свака на своју страну      уз сопствене трошкове свакако!

Őfelsége   Tabletta a nyelv melyet naponta szedünk az adott pillanatban keletkezett kifejezések általános bizonytalanságára attól függetlenül hogy      öntudatlan állapotban      vagy másképp akár le is írják.   A versben a nyelv fejetetőre áll      várja      hogy a vér elborítsa és világgá kürtölje milyen vörös az ég hogy ő a nyelv lemond szerepéről      hisz azok akik      becstelenül veszik igénybe      Őfelsége fő feladatát tagadják.   A családba a versbe kapaszkodnak a szavak      majd zajongva elválnak      mindenki a maga oldalára húz      ha törik ha szakad saját szakállára!   Fordította: Fehér Illés

Izvor: НенадГрујучић: Дарови, Орфеус, Нови Сад, 2009.