Vlasta Mladenović Jasna – Jasna

 

Vlasta Mladenović Šarkamen kraj Negotina 17. mart 1956. – 

Jasna             Sve žene imaju tvoju glavu           i nose tvoje haljine                                   Nikita Stanesku   O zašto si krenula za mnom, koji ne zna kuda ide, tragom patnje i mučeništva, ljubeći moju pesmu i trpeći grešku, sudbinu pesničku tešku? Velika je tajna, svetlost kojoj stremim, dok me ti pratš, senko moja verna, ljubavi beskrajna.

Jasna1             Minden nőn a te fejed           és ruháidat hordják                                     Nichita Stӓnescu   Ó, miért indultál utánam, az után, aki nem tudja, hová megy, a keserv, a kereszt nyomán, verseimet szeretve, hibáimat, a nehéz költői sorsot eltűrve? Talány a fény, amely felé törekszem, amíg követsz, hű árnyékom, végtelen szerelmem.   1Jasna (ejtsd: Jāsznā) – szerb női név   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Vlasta Mladenović: Jasnina poljana, Presing, Mladenovac, 2024. str. 10.

Obren Ristić Конституисање нове општинске власти – Kinevezték az új városvezetést

 

Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. – 

Конституисање нове општинске власти   Далеко на истоку, у Сербији, можда Као на каквом отоку сивом Читам поново Јесењина, Пушкина И религиозног Фјодора Достојевског.   Ах, руски мученици! Ах, руски писци – највећи на свету!   У градској болници виче мој деда И ислужену осамдесетогодишњу удину Пружа Да му намакну цевчицу и кесу.   Мокро је, Фантастично је свуда!   У свечаној општинској сали На крају овога лета уз све почасти Народ поставља нову градску власт.   Ах, српски народ! Ах, српски народ!

Kinevezték az új városvezetést   Messze keleten, Szerbiában, talán Mint valami szürke szigeten Újra Jeszenyint, Puskint és A vallásos Dosztojevszkijt olvasom.   Ó, orosz mártírok! Ó, orosz írók – világnagyságok!   Nagyapám a városi kórházban ordít, Kiszolgált, nyolcvanéves kukiját Nyújtja, Vegyék le rála a csövet és a zacskót.   Nedves, Mindenütt fenséges!   A városháza ünnepi termében E nyár végén, ünnepélyes keretek között A nép kinevezte az új városvezetést.   Ó, szerb nép! Ó, szerb nép!   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Обрен Ристић: У горама чудо, Исток, Књажевац, 2017.

Ady András Oroszos filózás egy nem-cseresznyés nem-kertben – Rusko filozofiranje u jednom ne-vrtu sa ne-trešnjama

 

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –

Oroszos filózás egy nem-cseresznyés nem-kertben   soha a büdös életben nem fogok emlékezni arra hogyan jöttem miként jöttem be hol az az ajtó vagy mi a jó frász amit kinyitottam hogy ide érkezzem hogy mindig ide megérkezzek s minden reggel kinyissam az ablakot hátrahúzzam a székem letegyem a táskám kivegyem kávéstermoszom szendvicsem s ledolgozzam ami kirótt ami kiosztatott kiszabatott rám... a kurva hétszentségét hogy soha nem fogom tudni ebbe a mindennapi életbe hogy érkeztem és vaduljak meg ha érteni fogom valaha hogy miért is fontos tudnom... s miért nem elég hogy teszem az életem s az eszem is teszem hogy valameddig ezt még megteszem...

Rusko filozofiranje u jednom ne-vrtu sa ne-trešnjama   u ovom prokletom životu nikad se neću sećati na to kako sam na koji način ušao gde su ta vrata ili neka prokleta stvar što sam otvorio da bi tu stigao da uvek ovamo stignem i svakog jutra prozor da otvorim da stolicu nazad povučem da tašnu dole stavim da termos sa kafom i pripremljen sendvič izvadim i da to što mi je predodređeni za mene predodredio odradim… neka ide sve do đavola nikad neću saznati kako sam u taj svakodnevni život stigao i neka podivljam ako ću ikad da shvatim zašto mi je važno da znam… i zašto mi nije dovoljno što živim svoj život i na neki način mozgam da ću to još do neke granice da radim…   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Ady András: Triptichon, Csíkszeredai kiadóhivatal, 2024.

Hajnal Éva Azóta – Odonda

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. – 

Azóta
 
Nem volt alkalmam elmondani: a diófát láttam én is.
Ágai közt biztonságban,
vígan fütyörészett szép, szomorú gyerekkorod.
Koronáján most csend motoz,
mesék illúziói foszlanak.
Kifosztanak a hallgatások.
 
Azóta betérdepelt
néhány darabka reménytelenség a nyarakba.
 
Most egek kórusát hallgatod,
s a végtelenbe fütyörészed
azt a jól ismert dallamot.
 
Forrás: Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024. 33. old.
 
 
Odonda
 
Nisam imala priliku da ispričam: orah sam i ja videla.
Između grana je
tvoje lepo, tužno detinjstvo radosno zviždalo.
U krošnji se sad tišina batrga,
iluzije bajki iščezavaju.
Mene ćutanja pljačkaju.
 
Od onda se u leta
nekoliko komada beznadežnosti uvukla.
 
Sad hor nebesa slušaš
i onu dobro poznatu melodiju
u beskraj zviždukaš.
 
Prevod: Fehér Illés

Bíró Tímea Látogatás – Poseta

 

Bíró Tímea Csantavér 1989. december 17.  –

Látogatás   amióta anyám meghalt nem tudom hogy kínáljam-e hellyel amikor meglátogat merjek-e szólni hogy nyugodtan az esernyőm mellé teheti az infúziós állványt ne legyen neki útban főzzek-e neki kávét régen nagyon szerette de vajon a túlvilágon kávéznak-e tiltom a dohányzást a lakásban neki megengedem de nem zavarja ha a haja telemegy füsttel ami úgy megnőtt a koporsóban? a nővérem vízipálmáját nézi arra gondol miért nem locsolom gyakrabban kiszárad és ő pont a hervadást vitte a sírba hogy mi bátran az eső alá álljunk tekintetével a képét keresi és akkor most hozakodjak elő azzal hogy a szívemben hordom naponta letörlöm róla a port amikor az ő szívét már szétrágták a férgek? mezítláb jön a vendégpapucs pedig mindig pont akkor van kimosva amikor meglátogat és a mosógépen szárad megkönnyebbül a fehér masina láttán hogy van lehetőségem tiszta ruhában járni és nem görnyedezek lavór fölé nem tudom mikor evett utoljára a kulcscsontjábó1 ítélve régen de mindig akkor jön el amikor az új levegőt is alig tudom befogadni nemhogy főzni múltkor a mellemre pillantott utalva rá hogy egészséges vagyok hogy nincs nekem senkim a tükör elé vezettem látod senki nem fér már a képbe

Poseta   otkad mi je mama umrla kad me poseti ne znam da li da njoj ponudim stolicu da li smem da joj kažem da stalak za infuziju može slobodno pored mog kišobrana staviti da joj ne smeta da li da joj kuvam kafu nekad je obožavala ali na onom svetu piju li uopšte kafu u stanu pušenje zabranjujem njoj dopuštam ali ne mari zato što će joj kosa dimom puna biti u mrtvačkom sanduku je tako narasla? gleda vodenu palmu moje sestre na to misli što ne zalivam češće isušiće se ona u grob baš uvelost ponela da mi bezbrižno možemo na kišu stati pogledom svoju sliku traži i sad da joj objasnim da nju u srcu nosam te sa nje svaki dan prašinu brišem kad već njeno srce kukci sažvakali? bosa dolazi a papuča za goste je baš tad oprana kad me posećuje i na mašini za veš se suši ugledavši belu mašinu olakša se jer mi je omogućeno da u čistom odelu hodam bez da se iznad lavora grbavim ne znam kad je zadnji put jela kako njena ključna kost izgleda davno ali uvek tad dolazi kad i nov vazduh jedva prihvatam kamo li da kuvam prošli put pogledala mi je grudni koš smatrala je da sam zdrava da nikoga nemam ispred ogledala vodila vidiš više u sliku niko ne stane   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Bíró Tímea: A pusztítás reggelei, Fórum Újvidék 2017. 53-55. old.

Gergely Tamás Robban – Eksplodira

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Robban        Tanára azt mondja, tele van a Makkos aknákkal. Vigyázzanak, nehogy elvigye az akna a jókedvüket…      – Majd óvatosan lépegetek – ígéri Vadmalac – a lábam alá nézek.      – A legfontosabb – okítja tanára –, ne nézz hátra. A múlt robban!      – Veszni hagyjam az emlékeim?      – Okos akarsz lenni, vagy túlélni a helyzetet?     Na jó.      – A másik akna a jövő. Ne törődj vele! Kerüld ki!      Vadmalac viccre veszi a dolgot:      – Tegyek fel jövő-szemüveget?      – A jövő robban!

Eksplodira        Profesor mu tvrdi da je Hrastova šuma aknama puna. Neka paze da akna ne bi im dobro raspoloženje odnela…      – Pažljivo ću koračati – obećava Vepar – ispred nogu ću gledati.      – Najvažnije je – objašnjava profesor – da nazad ne gledaš. Prošlost eksplodira!      – Da pustim da mi se uspomene izgube?      – Želiš li da budeš pametan ili tu situaciju preživeti?      No, dobro je.      – Druga akna je budućnost. Neka te to ne brine. Zaobiđi!      Vepar na šalu okrene:      – Da stavim naočale budućnosti?      – Budućnost eksplodira!   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Miroslav Aleksić Kafkino matursko odelo – Kafka érettségi ruhája

 

Miroslav Aleksić Vrbas, 9. januar 1960. – 

Kafkino matursko odelo                     Mirjani Bulatović   Proba kod krojača je nelagoda naročito ako je tu majka koja odnekud zna kako treba da izgledaju odela. I kakva je uopšte uloga paravana, kakva je zaštita i od čega ako si iznutra izložen eksponat, lutka od drveta. Nema u vama moći da se sažmete u sopstveno biće, zglavkar ili ljuskar, svejedno. Bez ikakvog zazora dolazi čovek sa metrom u ruci, odmerava vas odozgo prema dole i kaže: Podignite bradu gospodine Kafka! I još svojim prstom koji je savijen u zglobu, kao kuka, grubo podiže vašu bradu sa grudi, vašu poslednju odbranu. I zašto majka klima glavom, odobravajući? Makaze zveckaju, štof ćuti, filc je gust, do gušenja. Napolju su Vltava i vergl.

Kafka érettségi ruhája                     Mirjana Bulatovićhoz1   A szabónál kellemetlen a próba, főleg, ha az anya is jelen van, aki valahonnan tudja, milyen a jó ruha. És egyáltalán, miért van ott az ellenző, ha véd is, mitől, hisz ott benn, kiállítási tárgy vagy, egyszerű fababa. Nincs önben annyi tetterő, hogy önmagába összpontosuljon, mint valami ízeltlábú vagy rákfajta. Minden további nélkül kezében méterrel a mester jön, tetőtől talpig méricskéli önt és szól: Kafka úr, emelje fel az állát! És kampóként behajlított ujjával állát melléről, utolsó védőszárnyát, durván felemeli. És az anya miért helyesli, miért bólogat? Az olló csattog, az anyag meg hallgat, sűrű a nemez, fojtogat. Kinn a Moldva és a verkli.   1Mirjana Bulatović (Lovćenac, 1958. június 18. – ) szerb költőnő   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://klubprejakarec.com/miroslav-aleksic-izbor-iz-zbirke-pesama-travarev-naslednik/