Bíró Tímea CT – CT

 

Bíró Tímea Csantavér 1989. december 17.  –

CT   és amikor nehézkesen rászánta magát az indulásra lábfejére erőszakolta a cipőt ilyen széles csontozatra nehéz cipőt találni pörölte az anyja meg egyáltalán hogy képzel ilyen széles lábfejjel élni a világon ha felakasztana magát ilyen széles lábfejet nem himbáltathat a széllel nehezére esne a teste – fogyjon a csontozatból takarodjon a vályútól –   amikor mégis beleszívott a levegőbe ami fölösleges létezését tartósította – bár dögölnél meg zúgott altató helyett – feszesre húzta a lófarkát úgy szeretne vágtatni mint az állatok – minden fejésnél elverték a kecskét kirugdostak belőle a tejet – épp kilépett a napfényre amikor hívtak hogy kedvespaciens mehetcétére a kedves paciens már egy hete a férgek terítéke

CT   kad je na jedvite jade odlučila da krene cipelu na silu navukla na tako široke kosti teško je cipelu naći gunđala je njena mama i uopšte kako misli ovako širokom stopalom na ovom svetu živeti kad bi se obesila ovako široka stopala ne može vetra naterati da ljulja njeno telo bi preteško bilo – neka ti se kosti smanje dalje od valova – kad je ipak duboko udahnula što je njeno suvišno postojanje potvrdila – bar da crkneš orilo se umesto uspavanke – uhvatila konjski rep poput životinja bi volela galopirati – kozu su prilikom svake muže istukli mleko isterali iz nje – baš je na sunce stupila kad su me zvali draga pacijentkinjo možete na cētē draga pacijentkinjo već je nedelju dana za kukce postavljena   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Bíró Tímea: A pusztítás reggelei, Fórum Újvidék 2017. 56-57. old.

Hajnal Éva Itt – Tu

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. –

Itt   Itt szép nem beszélni semmiről, csak hallgatni mind a csendet. Legalább szívünk ölelése. Szárnyalásunk messzi végtelenbe. Zongorafutamok legalább. Egy chanson, szomorú. Érintés a szélben. … s csendben, ketten itt…

Tu   Tu je lepo ne pričati o ničemu, tek slušati kao tišinu. Makar zagrljaj naših srca. Naše lebdenje u dalekom beskraju. Makar svirka na klaviru. Jedna šansona, tužna. Doticaj u vetru. … i tiho, dvoje tu…   Prevod: Fehér Illés

Forrás: 

Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024. 36. old.

Ady András Méregédes / poison-sweet – Slatko poput otrova / poison-sweet

 

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –

Méregédes / poison-sweet   ki kell tágítani a szépérzéket kérem s ha lehet mellőzni az erkölcsöt vagy az értékítéletet mert azt más adja vannak akik felülről jövőnek hiszik azt s vannak kik nem hisznek a felülről jövőkben semmiféle olyan jövőkben nem hisznek melyek onnan jönnek… szóval inkább tökegyszerű és butasággal szemplice-rokonságot mutató gyógyír-szavakkal nyalogassa saját sebeit s ha ebben a személyes palliatív módszerben doktori lett csak akkor térjen át mások több sebből vérző írásainak a nyalogatására ennyit tegyen s már sokat tett… but then again I would argue against being a benefactor that is stripped off its benefaction against being a semi-god in a full fledged godly world that seeks miracles as they (do or don’t) hatch I would compel myself as if I would be an anybody else but me to act upon the tell-tale-promises of a beautifully flickering remedy that poisons itself

Slatko poput otrova / poison-sweet   osećaj za lepo proširiti treba molim lepo te ako je moguće moral odnosno sud vrednovanja zanemariti jer to neko drugi daje neki smatraju da s visine stiže opet neki drugi u ono što odnekud iz vasione stiže ama baš ništa ne veruju… dakle vlastite rane radije sa nekakvom vele-jednostavnom  i sa glupošću srodnim rečima isceljenja  tetoši i ako u toj vlastitoj palijativnoj metodi postao doktor neka tek tad pređe na tetošenje rukopisa drugih koji iz više rana krvare neka samo to uradi i već je puno uradio… but then again I would argue against being a benefactor that is stripped off its benefaction against being a semi-god in a full fledged godly world that seeks miracles as they (do or don’t) hatch I would compel myself as if I would be an anybody else but me to act upon the tell-tale-promises of a beautifully flickering remedy that poisons itself   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Ady András: Triptichon, Csíkszeredai kiadóhivatal, 2024.

Gergely Tamás Lék a jégen – Pukotina na ledu

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –  

Lék a jégen        Vadmalacnak újévi fogadalma volt, hogy léket vág a tó vizébe, és megfürdik, legalábbis egyszer alámerül a hideg vízben.      Jó az állítólag a vérkeringés szempontjából, ő maga úgy fogalmazott, hogy: ”megpezsdül tőle a vérem”.      Ki is ment, azaz magával vitte Malackát, hogyha mégis bajba kerül, legyen, aki segítse, Kismalacnak a kezébe nyomta a fényképezőgépet, hogy a nagy eseményt örökítse meg. Léket nem kellett neki vágni, mert előtte megtették mások, viszont…      Na ez az. Amikor a négyzet alakú vágást megpillantotta, megtorpant Vadmalac. Elnyargalt a közeléből azt kiáltozva, hogy otthon felejtette a… törülközőjét.

Pukotina na ledu        Vepar se zakleo za novu godinu da će na jezeru napraviti pukotinu na ledu i okupaće se, makar jednom u ledenoj vodi potonuti.      Navodno dobro je radi cirkulacije krvi, kako on sam formulirao „od toga će mi krv da provre“.      I izašao je, u stvari je i Prasicu sa sobom poveo, ako će nešto krenuti na zlo, neka bude neko ko će pomoći, a Prase je fotografski aparat dobio da ovekoveči velik događaj. Pukotinu nije trebao raditi, to su pre njega drugi uradili, međutim…      To je to. Kad je onu četvorougaonu pukotinu ugledao, Vepar je zastao. Otrčao je iz blizine i vikao, kod kuće sam ostavio… peškir.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://lenolaj.hu/2025/01/31/gergely-tamas-lek-a-jegen/

Nenad Grujičić Велика пометња – Zűrzavar

 

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. – 

Велика пометња   Душа једном напусти тијело                                 и не враћа се у исто. Слободна истражује                                 и лови опет неког створа                                 да му се усади да га оптерети читавог живота.   Моја душа поприлично мирује. Не залази у наше заједничке проблеме онолико колико ја то чиним                                 и поједох се жив                                 што понекад не могу                                 пјесму написати или још горе кад помислим                                и уплашим се                                да никад ништа нећу написати.   О велике ли пометње! Ни трага ни гласа од створитеља а ја нагађам                                и увеличавам                                овако дивно стање                                мога меса.

Zűrzavar   A lélek egyszer elhagyja a testet                                és ugyanabba nem tér vissza. Szabadon kutat                             teremtést keres                                ahová beleköltözhet hogy egész életén át terhelje.   Lelkem nyugodt. Közös gondjainkba hozzám hasonlóan nem avatkozik                                és valóban dühít hogy                                olykor képtelen vagyok                                verset írni vagy még rosszabb megrettenek                                ha arra gondolok                                soha semmit sem fogok írni.   Ó micsoda zűrzavar! A teremtőnek nyoma sincs én meg találgatok                                és eltúlzom                                saját testem effajta                                fenséges állapotát.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ненад Грујичић: Дарови, Орфеус, Нови Сад, 2009.

Obren Ristić Врла страна – Vrla strana

Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. –  

Врла страна1   Недељку Богдановићу   Овде бити готово божански Спојити се са шумама Које полагано отима Стара планина   Овде бити Хиљаде и хиљаде година Травка једна књига староставна   И свако ново јутро Што одише дахом предака   Овде бити Где уморни поглед лековитим биљем Претвара се у бистар зденац   За песму једну Давно започету   1Наслов лирске књиге Недељка Богдановића и име брда понад његове родне куће у селу Бучуму, у источној Србији.

Vrla strana1   Nedeljko Bogdanovićhoz   Itt lenni szinte isteni Egyesülni lehet a Stara planinához2 Tartozó erdőkkel   Itt lenni Évezredeken át Egy fűszál élemedett könyv   És minden új reggel Az ősök leheletét idézi   Itt kell lenni Ahol a fáradt tekintetet a gyógynövények Kristálytiszta forrássá   Egy régen elkezdett Költeménnyé varázsolják.   1Vrla strana (Gyönyörű oldal) – Nedeljko Bogdanović válogatott verseskötetének címe és hegy szülőháza felett Burčum falunál, Kelet-Szerbiában 2Hegy Kelet-Szerbiában   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Обрен Ристић: У горама чудо, Исток, Књажевац, 2017.

Милан Орлић: Бог, ђаво, морнар – Isten, ördög, tengerész

     Милан Орлић Панчево 15. новембар 1962. –

                                                                                                                                                                                                                                                              Бог, ђаво, морнар 

Још као мали од палубе, схватио сам, некако,

не знам како:

да све куће дворишта немају, ни бродови сви

луке своје, ни

сидра, сва корита бродска. И да једру понеком,

катарка баш и

није суђена: кад му је најпотребнија, нарочито.

И пре мене,

знали су, морнари искусни, вучине морске:

да бродити

значи у очи, смрти гледати. У таласе морске,

у плавет небеску:

што је исто. И ево, док у кабини бродској,

седим докон и,

као у капсули космичкој, пишем песму, чујем

кораке: чији бат

ослушкујем, још из потпаљубља најзатуренијег

кутка, његовог.

И знам, добро знам: то Ђаво, докони, на врата

кабина, куца:

морнара пловидбом исцрпљених, невољом

кушаних, упорно:

искушењима подлеглих. О, како само уме,

да закуца лепо

на врата, непозван! Куд год да се окренем,

где год да погледам:

шта год да учиним: или не учиним: ша пат

Његов, умилни,

чујем. Пријатељства сваког, пријатељ: уговоре

нуди: краткорочне,

дугорочне, доживотне. До плате, морнарске,

на рате. Бескаматне:

неповратне. Опосли брзо, брже још узме, све

што је дао, галантно:

душу, нарочито. Али ја радим. Пе сму пишем:

струјама њеним

ношен, ћудима тетошен, изгледа, некако ипак

одолевам. Види

ту муку: Ђавоље око: моју, морнарску: слабост

ту и снагу, накрај

света, самотног. Не бих да сметам, док одлази

каже, подругљиво:

љубазно додајући: наставите, наставите, само:

не обазирите се

на мене. Сушту суштину да овејавате, неуморно.

Уосталом, овејану:

превејану као осмех мој, што Вам се у лице цери:

по ко зна који пут.

Али ја радим, кажем, од бојазни своје, од влати

траве тиши:

крхкошћу заштићен кобном и незаштићеношћу,

властитом. Све док

Јагње једно, Недужно и Умиљато, оком једреним:

једро једрењу

несвикло: крхко: моје, твоје, наше: будно мотри.

 

Извор: Милан Орлић: Из бродског дневника, Мали Немо Панчево, Градска Библиотека Вршац, 2021. стр. 47-49.

 

 

                                                                                                                                                                                                                                                                                      Isten, ördög, tengerész

 

Még mint fedélzetsegéd megértettem, valahogy,

nem tudom hogyan:

udvara nincs minden háznak, ahogy kikötője sincs

minden hajónak, se

horgonya, hajódereka. És néhány vitorla

árbóc nélkül

marad: amikor a legszükségesebb, főleg akkor.

Előttem is,

tudták, a tapasztalt tengerészek, a tengeri farkasok:

jólétet

jelent, a halál szemébe nézni. A tengeri hullámokat,

a kék eget nézni,

ugyanaz. És íme, míg a hajófülkében tespedten

ülök és

mint valami kozmikus kapszulában verset írok, lépteket

hallok: kinek a lábdobogását

fülelem, még a hajótér legeldugottabb

sarkából.

És tudom, jól tudom: az Ördög, a tétlen, kopog

a kabin ajtaján:

a hajózásban elfáradt, kihívásokkal szembenézett

tengerészén, kitartóan:

a kísértéseknek engedőén. Ó, hogyan is tud,

oly szépen kopogni,

az ajtón, hívatlanul! Bárhová is fordulok,

bárhová nézek:

bármit teszek: vagy nem teszek: az Ő

suttogást, megnyerőt,

hallom. Barátságos, mindenki barátja: szerződéseket

kínál: rövid lejárattal,

hosszú távra, életre szólóan. Tengerészfizetéshez mérten,

részletre. Kamatmentesen:

mindörökre. Gyorsan előkészíti, még gyorsabban elveszi,

amit adott, gálánsan:

a lelket, főleg. De én dolgozom. Ver set írok:

az áramlatokkal

együtt, egyéniségemmel dédelgetve, úgy látszik, mégis

ellenállok. Látja

a kínt: az Ördög szeme: a tengerészét, az enyémet: e

gyengeséget és erőt,

a világ végén, magányomban. Nem akarok zavarni, mondja

távozóban, gúnyosan:

udvariasan hozzátéve: folytassa, nyugodtan folytassa:

rám ne

figyeljen. A lényegre összpontosítson, fáradhatatlanul.

Különben, kifosztottan:

mint mosolyom, találékonyan, ami az Ön arcába vigyorog:

ki tudja hányadszor.

De én dolgozom, mondom, félénken, a fűszálaktól

csendesebben:

kiszolgáltatottan, végzetes törékenységgel védetten.

Mindaddig, míg

egy Bárány, Ártatlan és Jóindulatú, a vitorla szemével:

a vitorlát, a vitorlázáshoz nem

szokottat: törékenyen: mindannyiunkét: éberen figyeli.

 

Fordította: Fehér Illés