Gergely Tamás Verem – Jama

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. – 

Verem        Vadmalac a hiénák vermébe zuhant. Élelem után kajtatott, azért nem nézett a lába elé.       Hogy jusson ki onnan?      Főként, hogy a hiénák a verem köré gyűlve elállták az útját.      -Köszönd meg, hogy a mi összkomfortos vermünket használod, mondta az első hiéna.      Vadmalac nem szólt, viszont a fejével nemet intett.      -Akkor meg kérj bocsánatot! – süvöltötte a második. Aki az első felé fordulva azt kérdezte:      -Betemetjük?     -Á - válaszolta az első: -Vetünk neki száraz kenyeret, ne haljon éhen.

Jama        Vepar je u jamu hijena pao. Nekakvu hranu je tražio ispred nogu baš zato nije gledao.        Kako li će izaći?        Pogotovo zbog toga jer su hijene oko jame stale, izlaz je blokiran.        – Budi zahvalan što našu komfornu jamu koristiš, reče prva hijena.        Vepar je ostao nem ali glavom znak ne pokazao.         – Onda oprost traži! – vikao je drugi. Okrenuo se prema prvom i upitao:        – Da ga zakopamo?        – Ma ne – odgovori prvi: – Bacićemo mu suh hleb da od gladi ne crkne.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Hajnal Éva Böske – Liza

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. – 

Böske
 
böske gyakran üldögélt nálunk
leült a küszöbre
ilyenkor se ki se be
nem is mertem volna elmenni mellette
valami bűbáj volt körülötte
emlékszem
meztélába egészen sötétbarna volt és nagyon ráncos
százévesnek gondoltam a magam hétévesforma eszével
ő gombát hozott
mi száraz kenyeret adtunk neki és ruhákat az unokájának
nem is tudom honnan
nekünk is alig volt
 
aztán
egyszer nem jött
már szinte hiányzott az a jóféle kis borzongás
hallottuk
az erdőben találtak rá
 
nagy sokára
iskolából jövet
egy magamkorú kislány ült böske helyén a kinőtt ruhámban
minden hétfőn eljött
nem beszélt
csak evett
meztélába egészen sötétbarna volt
és nagyon ráncos
 
Forrás: Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024. 40. old.
 
 
Liza
 
liza je često boravila kod nas
na pragu je sedela
u tim trenucima ni vani ni unutra
ne bi smela kraj nje proći
neka lepota je oko nje lebdela
sećam se
gole noge su joj tamnosmeđe bile i i te kako naborane
sa svojom sedmogodišnjom glavom sto gdina sam joj dala
ona je gljive donosila
mi smo joj suh hleb i neka odela za unuku dali
ni sama ne znam odakle
i mi smo jedva imali
 
kasnije
jednog dana nije došla
već je falila ona neobjašnjiva prijatna zebnja
čuli smo
u šumi su ju našli
 
nakon dugog vremena
kad sam iz škole stigla
na mestu lize je u mom iznošenom odelu devojka mog godišta sedela
svakog ponedeljka je došla
nije govorila
samo jela
gole noge su joj tamnosmeđe bile
i i te kako naborane
 
Prevod: Fehér Illés

Biljana Milovanović Živak: Таленат четврти, завођење – Tehetség negyedszer, csábítás

 

Biljana Milovanović Živak Požarevac, 7. mart 1972. –  

Таленат четврти, завођење   Имам талента за завођење Најразличитијих (мушких и женских) Имена и Наслова, сналазим се Како у прошлости, тако и у садашњости (мада нисам сигурна да те границе постоје, јер ако постоје, зашто онда не знамо где и када тачно почиње будућност и да ли ћемо у њој пронаћи љубав?)

Tehetség negyedszer, csábítás   Tehetséges vagyok, elcsábítom A legkülönbözőbb (férfi és női) Neveket, Címeket, a múltban ugyanúgy Feltalálom magamat, mint a jelenben (igaz, nem vagyok biztos abban, hogy határok léteznek, mert ha léteznek, miért nem tudjuk, pontosan mikor és hol kezdődik a jövő és megtaláljuk-e abban a szerelmet?)   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Биљана Миловановић Живак: Лирско копиле и баба-тетке, Центар за културу, Пожаревац, 2019.

Risto Vasilevski (О)да мајци – Óda az anyához

 

Risto Vasilevski Nakolets, 31. januar 1943. –

(О)да мајци   Да ју је Бог имао ко зна како би свет изгледао   Можда би брига коју би с Њим поделила лишила природу зла човека да буде увек најгоре оружје   Свест о нама била би јаснија затамњена места оку ближа уму угоднија   Јер Она је Утроба у којој се све зачиње развија до рођења задојено њеним млеком успоставља равнотежу на којој све почива   Љубав браће и сестара не би одређивала мржња која је њено друго лице и својом сумњом све ремети   Чак би и смрт можда имала друго име   (О)да Мајци пресељеној у вечности и пре него што је помислила да роди Бога Мајци о којој можда ни Бог ништа не зна

Óda az anyához   Ha Istennek lett volna ki tudja a világ milyen lenne   Talán a gondoskodás melyet megosztott volna Vele a természetet a gonosztól szabadította volna meg az embert meg attól hogy ne a legrosszabb fegyver legyen   Önmagunkról a tudat tisztább lenne a homályos helyek a szemhez közelebb az elmének kedvesebbek lennének   Mert Ő a Mélység a születésig minden benne keletkezik fejlődik táplálkozik minden az általa teremtett egyensúlyon nyugszik   A testvéri szeretetet nem másik arca a gyanúval mindent megbontó gyűlölet határozná meg   Talán a halált is másként neveznénk   Óda az anyához aki mielőtt arra gondolt volna hogy Istent szüljön az örökkévalóságba költözött Az Anyához akiről talán maga az Isten sem tud semmit   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Živko Nikolić Длан. И праг – Tenyér. És küszöb

 

Živko Nikolić Koprivnica kod Zaječara 13.11.1958. –

Длан. И праг   Ја – почетак свега. Пре буђења, осенчено, притајено средиште недокучивог.   Ја – урез на прагу. Покадшто и сам праг. И длан. И путоказ.   И пукотина.   Ја – то је ваздух. Прозор у непознато. Нема га за додир, рам да му разбијеш, у буџак да га бациш, у бунар, рукама, очима ...   Све смерове познаје. Говори ти када не чујеш, друкчије сагледаваш, спаваш.   Где год да стигнеш за тобом долепрша, из нигдине се досели, сумњом те окупа, на почетак врати.   4. 2. – 10. 4. 2007. Београд

Tenyér. És küszöb   Én – mindennek kezdete. Ébredés előtt, árnyékban, titokban az elérhetetlen központja.   Én – a küszöbön rovátka. Olykor maga a küszöb is. És tenyér. És útmutató.   És hasadás.   Én – ez levegő. Ismeretlenbe nyíló ablak. Érinteni nem lehet, kerete sincs, hogy eltörd, a szemétdombra, a kútba dobd, karoddal, szemeddel...   Minden irányt ismer. Akkor beszél hozzád, mikor nem hallod, másként értékelsz, szundítasz.   Bárhová érsz, utánad lebeg, a sehol-sincsből érkezik, kétkedésben fürdet, a kezdethez terel.   2007. 2. 4. – 4. 10. Belgrád   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Живко Николић: Сеоба у невреме, Граматик, Београд 2010. стр. 7-8.

Željka Avrić Крдо – A csorda

 

Željka Avrić Banja Luka 15. novembar 1964. – 

Крдо   збијено у рику у топот и облачје    рогови крпе                распорену тишину       кресивом копита       подрхтава видик         у оку олује                  распрскава се мрак     не остаје ништа      осим магле и стоке

A csorda   bőgésbe dobogásba és felhőbe gyömöszölt   a felhasított csendet szarvak foltozzák   a láthatár a paták villanásától remeg   a homály a vihar szemében válik semmivé   ködön és jószágon kívül semmi sem marad   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Nenad Grujičić Песничка тетка – A költő nagynénje

 

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. – 

Песничка тетка   Моји пријашини пишу песме           и весели с тетком           шетају кроз свет.           Поводом тога           ово се мора рећи: Ако је тетка већ извела песника у шетњу мора да је           и она образована купусара.   Тетка вôда песника да би овај видео што више света. А свет није мали: то се по комшилуку види. Да није тете не би било ни поете.   Теткин песник од бога је дат. А тек тетка?! Она је стубишна вредност модерне лирике           и о њој ћемо           у предговорима.   Него шта ћемо с песником? Види ли           и он           што тетка види? Ко коме пише песме?   Ено сумрак пада на Дунаву! Не бери бригу, о свему тетка води рачуна. Лоше ће стихове она маказама да одсече.

A költő nagynénje   Elődeim verseket írnak           és vidáman nagynéninkkel           járják a világot.           Ezzel kapcsolatosan           le kell szögezni: Ha már a nagynéni sétára vitte a költőt biztosan           ő is képzett zöldséges.   Úgy vezeti a költőt, hogy minél többet lásson a világból. A világ meg nem is olyan kicsi: ezt a szomszédság bizonyítja. Ha nagynéni nem lenne költő sem lenne.   A nagynéni költője istenadta. Hát még a nagynéni?! Ő a modern líra alappillére           róla a bevezetőkben           szólunk.   De mit tegyünk a költővel? Látja-e          ő is          amit a nagynéni lát? Ki kinek írja a verseket?   Íme, a Duna a szürkületbe veszik! Sebaj, a nagynéni mindenről gondoskodik. A kontár sorokat ollóval egyszerűen kinyírja.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: НенадГрујучић: Дарови, Орфеус, Нови Сад, 2009.