Slavica Pejović Mokrin 17.
novembar 1948. –
|
Љубав а крилат ниси |
Szerelmes vagy de szárnyad nincs |
A költészetről - az Ezüst híd/Srebrni most fordításkötetemről - fordításaim - kedvenc verseim - gondolatok - magamról O poeziji - o knjizi prevoda Ezüst híd/Srebrni most - moji prevodi - omiljene pesme - zabeleške - o sebi
Slavica Pejović Mokrin 17.
novembar 1948. –
|
Љубав а крилат ниси |
Szerelmes vagy de szárnyad nincs |
Neda Gavrić Banja Luka 27.
07. 1980. –
|
Пољубац
као причест |
A csók mint az áldozás |
Ilija Šaula Karlovac, 4.
decembar 1963. –
Љубав мора
Опусти се и
уживај, сунчај се и пливај,
маши, маши све док
сунца има;
и кад је осека у
теби, нек је плима!
Јеси ли пронашла и
ове године
најлепше место за
одмор?
Ти си шампион, ти
си првак света
немој да те неко
зановета.
Ако падне нека
шетња ил’ одлуке што не важе,
ти одлучи није
сметња, ако си и на сред плаже.
Пољубац врели дај,
баци се у загрљај,
нек заплови дивна
машта,
изнад стоји ко све
прашта!
Izvor: autor
Tenger-szerelem
Engedd el magad, élvezz, napozz, ússz,
integess, mindaddig integess, míg éltet a napsugár;
ha benned apály is van, legyen dagály!
Pihenésre az idén is megtaláltad
a legszebb helyet?
Bajnok vagy, világbajnok,
nehogy valaki is bosszantson.
Ha sétálnál, vagy valami mást tennél,
te dönts, nem gond, bár te vagy a strand közepén.
Forró csókot adja, karomba dőlj,
szabaduljon a vágy,
felettünk áll, aki mindent megbocsát.
Fordította: Fehér Illés
Ilija Bakić Vršac,
23. 11. 1960. –
|
*** |
|
Miodrag Jakšić Beograd,
16. april 1969. –
Za
taj, drugi put
Budna
kao obilje zvezda, svoda preplavljenog,
gledaš
u vreme, skrivajući mu pogled, bojeći se protoka.
Te
slike u tebi, godine koje su prošle, pročitana uputstva i par iskustava,
uspevaju ipak da ti rasplamsaju najprimitivnji vid radoznalosti,
stvarajući
bizarne ideje - kako ti samo tako nešto na um pada? - za svetla reflektora,
fokus stavljajući na njih, sagledavši ih sa svih strana, neprepoznate.
Svesna
ćeš biti, odmah, da nikakve opomene tim delom - nema, te da sem odmaranja duha,
ako je zabavi sklon,
integralnu
i sintetičku viziju života i društva, nećeš ponuditi.
Potrudi se da
dogovor sa vremenom,
sledeći put, drugim trikom, pokušaš
napraviti. Ikako, ako je moguće...
U toku je prolaz, tempom istog promera
skrojen, a nema izlaza u povećanju intenziteta, makar i glavom, takvom tvojom,
razmišljala o tome, želeći ga, ludački.
Svakako, sve je ostavljeno za taj, drugi
put.
Iskrenog razgovora...
Izvor: autor
Arra, a máskorra
Ébren, mint a
csillagok sokaságával elárasztott égbolt,
nézed az időt, de
az áramlástól félve, tekintetét eltakarva.
Ezek a képek, az
elmúlt évek, az elolvasott utasítások, meg néhány élmény, mégis a kíváncsiság
legnyersebb alakját ébresztik fel benned,
bizarr ötleteket
teremt – hogyan is juthat ilyen eszedbe? – reflektorfénybe összpontosítva,
minden oldalról megvizsgálva, felimerhetetlenül.
Azonnal megérted,
ezen az oldalon nincs semmiféle figyelmeztetés, tehát a szellem pihenőjén kívül,
ha szórakozásra hajlamos,
az élet és a
társadalom egyesített, összefoglalt látomását, nem nyújtod.
Igyekezzél az
idővel, legközelebb,
egyéb
mesterfogással, kiegyezni. Bárhogy, ha egyáltalán lehetséges…
Folyamatban a
folyamat, az ütem megszabott, változtatni hatásfoknöveléssel sem lehet, még
akkor sem, ha a te fejeddel gondolkodsz, eszeveszett akarattal.
Mindenképpen,
minden marad arra, a máskorra.
Az őszinte
beszélgetésre…
Fordította: Fehér Illés
Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. –
|
Предсказање |
Jóslat |
Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. –
Заточеник
у песми
У
овом лажном песоовском животу ког ћу се
Можда
ипак одрећи ако буде прилике или ако
Се
пак посрећи да то касније учине моје тужне
риме
тако што ће јасно рећи да је једини живот
Који
сам имао онај у стиховима у удобној изби
Од
сунчевог блеска где сам се родио онога дана
Кад
је пролеће бивало пролеће и једна птица
Изгнана
висинама стремећи зраком оденута би
Млади
орао непознати космос упијам и само на
Трен
пуштајући поглед на доњи логор где нужно
Бораве
све моје бриге или сам ја заточеник тај
Који
се враћа са чаробне планете песме као што
Дан
смењује ноћ и што вазда чине осека и плима
У
дилеми да ли је заиста потребно писати поезију
Izvor: Обрен Ристић: У горама чудо, Исток, Књажевац, 2017.
Fogoly a költeményben
Ebben a hamis pessoai életben
melyet
Valószínű megtagadok ha lesz
rá alkalom vagy
Ha úgy hozza a sors ezt
később szomorú versem
Teszi meg kijelenti az egyetlen
élet
Mely az enyém volt a strófákba-ni
a napsütötte
kényelmes viskóban ahol aznap
születtem
Amikor a tavasz tavasz volt
és egy száműzött
Madár ahogy a magasba vágyott
fiatal sassá
Változott az ismeretlen
kozmoszt szívom magamba
Csak pillanatra tekintek a
lenti táborra ahol gondjaim
Szükségszerűen tartózkodnak
vagy én vagyok az a fogoly
Aki a vers csodálatos
bolygójáról tér vissza úgy
Ahogy a nappal az éjt váltja
és állandó az ár-apály
A kétség kell-e egyáltalán költeményt
írni
Fordította: Fehér Illés