Lennert Móger Tímea Kék tény – Modra činjenica

Lennert Móger Tímea Zombor, 1981. május 20. –

Kék tény End happy. Pusztító érintés. Nem kíméli a várost. Ne higgye a nép. A tömegtest nem ép. Horpad a fal. Alszik a házban az élet. Nem edzett. A gyűlölet hamvas. Mint tavaszi képen a fény. Mindenki megmártózik benne. Erősödik. Végül hamuvá hűti. Nem a gyűlöltet. Gyűlölőt. Hiszek ebben. Kinevetem érte magam. Szembe köpöm. A tükörben egy gyűlölt és gyűl- ölő. Globális elhidegülés. A ház rámomlik. Rád is. Nem érjük (f)el. Hogy támasz legyünk. Alá(fala)zat.

Modra činjenica End happy. Doticaj što istrebi. Grad ne štedi. Nek se narod ne uzda. Telo mase nije nevredim. Zid se ugiba. Život u kući tlja. Nije prekaljen. Mržnja je pepeljava. Kao sjaj na proletnjoj slici. Svako se u njemu okupa. Jača se. Na kraju do pepela hladi. Ne mržnju. Mrzitelja. U to verujem. Sam sebe ismejavam. U lice mi pljunem. U ogledalu jedan omrznut i mr- zitelj. Globalno ohlađenje. Kuća se na mene sruši. I na tebe. Ne (s)hvatamo. Da budemo potpore. Pod(zid)ači. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.magyarszo.rs/hu/3310/mellekletek_kilato/161641/K%C3%A9k-t%C3%A9ny.htm#.WL22Pxxi2XY.facebook



Danyi Zoltán Vállak és homlokok – Ramena i čela

Danyi Zoltán Zenta 1972. május 1. –

Vállak és homlokok A vállak és homlokok, a térdek és cipők nyomai ott vannak még a macskakövön, a csatornanyílás rácsán és az útpadka sarkán, ahová dőltek, és ahol sokáig csak hevertek, mozdulatlanul és egyre hűvösebben, míg a páncélosok körbe nem zárták a piacteret, hogy a háztetőket megtisztítsák az orvlövészektől. (Végül a testeket is eltakarították persze, csupán a foltjaik maradtak az utcakövön, mint ráncok egy lepedőn, ölelkezés után.)

Ramena i čela Tragovi ramena i čela, kolena i cipela još su tamo na kaldrmi, na rešetci odvodnog kanala i na uglu pločnika, gde su se rušili i dugo samo ležali, nepokretno i sve više ohlađeno, dok borna kola tržnicu nisu opkolili, da krovove od strelaca iz busije očiste. (Naravno na kraju su i tela odstranjeni, samo su na kaldrmi njihovi otisci ostali, kao bore na plahti, posle grljenja.) Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző



Bak Rita Fénybeburkolt – Sjajem optočen

Bak Rita Budapest 1974. július 10. –

Fénybeburkolt Fénybeburkolt szótlansága. Az út itt van, olyan közel. Mindig közel, nem enged el. Nejlonzacskók lobogása koromsötét tölgyfák ágán. Messze futó acélsínek Vasbetonon fénymennyország.

Sjajem optočen Nemost sjajem optočenog. Put je tu, tako blizu. Uvek blizu, ne pušta te. Vijorenje najlonskih kesa na garnocrnim granama hrasta. U dalj jureće čelične tračnice Na armiranom betonu nebesko carstvo sjaja. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.irodalmijelen.hu/2016-aug-10-1350/vasbeton-fenymennyorszag-ajanlo-bak-rita-bomlo-perspektiva-cimu-verseskotetebol



Vercsek Györgyi Szellem-vonat – Voz duha

Vercsek Györgyi Budapest, 1971. 09. 13. –

Szellem-vonat elmém sínjein száguld a szellem-vonat nincs végállomás

Voz duha na šinama mog uma voz duha juri stanice nigde Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=786230588202293&set=a.756976697794349.1073741837.100004460767875&type=3&theater

Jász Attila Után – Iza

Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –

Után Sanyinak Bátorságot kaptunk tőle. Ahogy a kövér lány mászott előttünk a sziklán. Ha ő meg tudja csinálni, mi is. Araszolni lefelé a függőleges sziklafalon tériszonyba kapaszkodva. Alattad a tenger csapkodja a sziklát, nem nézel le, csak hallod. Meg talán majd minket is, ha már. De nem volt idő gondolkodni, mászni kellett tovább a kövér lány mellett, miközben folytonos szédülés fog el. Lehetetlen, hajtogatjuk félhangosan. Hogy itt lehet csak lejutni. Hogy egyáltalán. A hercegnő sziklafalakkal elzárt strandjára, magányterületre. És elképzelni se tudtuk, a frissítő mártózás után hogyan is mászunk majd vissza. Egyáltalán. És maga a hercegnő hogyan juthatott le. Titkos ajtón talán. És szegény Rilke, ő hogy. Nem tudom, némák a duinói gyíkok. Most figyelni kell, mászni. A kövér lány után.

Iza Saši Smelost smo dobili od nje. Kako je debeljuca ispred nas na steni puzila. Ako ona može, možemo i mi. Hvatajući u strah od prostora na okomitoj steni silaziti. Ispod tebe stene more udara, ne gledaš dole, samo čuješ. I možda će i nas, ako već. Ali za razmišljanje nije bilo vremena, trebalo je pored debeljuce dalje puziti, dok te stalna vrtoglavica hvata. Nemoguće je, ponavljamo poluglasno. Da je silazak samo tu moguć. Uopšte. Na hridinama obavijenu zatvorenu obalu princeze, na prostor samoće. I ni zamisliti nismo mogli, posle osvežavajućeg kupanja kako ćemo se popeti. Uopšte. I kako je mogla sama princeza tu stići. Možda preko neke tajnovite kapije. I jadan Rilke, on kako. Ne znam, gušteri Duina su nemi. Sad paziti treba, puziti. Za debeljucom. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.lyrikline.org/de/gedichte/utan-7625#.WL5mDdI18dU



Acsai Roland Az éjszaka olajszennyeződése - Uljem uprljana noć

Acsai Roland Cegléd, 1975. június 16. –

Az éjszaka olajszennyeződése Jegesmedve úszik a jégtáblák között, Nyakában bocsával – Úszik a tenger nyakában a jegesmedvével, Úszik a föld nyakában a tengerrel, Úszik a galaxis nyakában a Földdel, Úszik a mindenség nyakában a galaxissal, És úszik a semmi Nyakában a mindenséggel, De a jegesmedvék erről mit sem tudnak. Fejük fölött Az éjszaka olajszennyeződése Lassan szétárad az ég vizén, És fuldokolni kezd benne a Nagymedve Csillagkép a Kismedvéjével.

Uljem uprljana noć Među sante leda sa mečetom na vratu severni medved pliva – Na vratu sa severnim medvedom more pliva, Na vratu sa morem zemlja pliva, Na vratu sa Zemljom galaksija pliva, Na vratu sa galaksijom svemir pliva, I na vratu sa svemirom Ništa pliva, Ali severni medvedi o tome ništ ne znaju. Nad njihovom glavom Uljem uprljana noć Na vodi nebesa polako se širi, I u njoj sazvežđe Veliki Medved sa svojim Malim Medvedom počinje da se davi. Prevod: Fehér Illés

Forrás: Acsai Roland: Szellemkócsagok, versek. 2016.



Weiner Sennyey Tibor 1956 – 1956

Weiner Sennyey Tibor Eger, 1981. május 10. –



1956 Amikor két összeforrt macskakő szorosan roppantja a sietős asszony lépésének pillanatnyi lélegzetvételét a térbe; És látod az arcot a napsütésben, amint a tincs az imént csókolt archoz tapadva még libben a hullámzó szemek előtt. Két utcasarok között futott, és nem csak egy régi képen; méhében erjedt az új élet. Egy perccel később halott volt. Talán csak szerelmes lett belé a lövedék, mint a kő alatti földbe a balsors.

1956 Kad stopljena kaldrma trenutačan dah koraka žene koja je u žurbi čvrsto prasne u prostor; I u sunčanon sjaju vidiš lice, kako malo pre poljubljena lokna ispred talasanja očiju uz lice priljubljeno se još zaljulja. Između dva ugla je trčala, i ne samo na nekoj staroj slici; sa zametkom novog života u maternici. Minut kasnije mrtva je bila. Kao zla kob u zemlju ispod kamena, možda se samo džebana u nju zaljubila. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.zetna.org/zek/folyoiratok/89/weiner3.html