Keresés ebben a blogban

2017. június 18., vasárnap

Faiz Softić Okamenjeni dani – Kővé vált napok


Képtalálat a következőre: „faiz softic”

Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –

Okamenjeni dani

Rat je,
kad mjesto kukuruza
kopamo grobove
za naše djevojke.
Kad sve što hodit umije
u kamenje je svezano.
Kad svi putevi
u selu
zarastu u havrik
i koprive.
Kad jabuke prerode
uz česmu
što se daleko čuje.
Rat je,
kad izmršavljena djeca
traže žireve,
a nađu fišečine
i psi kad laju na pustoš.
Umjesto studi kad kosama
strižu mitraljezi.
Rat je,
kada se okamene
na nebu dani,
a u kući strepnja
od nemiloga gosta.

Kővé vált napok

Háború van,
amikor kukorica helyett
szeretőink
sírjait kapáljuk.
Amikor minden ami mozog
a kövekkel összekötött.
Amikor a faluban
minden út
kóróval
és csalánnal takart.
Mikor a messzire hallatszó
csöves kút melletti
almafán túlérett az alma.
Háború van,
mikor a lesoványodott gyerekek
makkot keresve
üres hüvelyeket találnak
és a kutyák a pusztát ugatják.
Amikor a magaslatról hűvös szél helyett
gépfegyverekből sortüzek érkeznek.
Háború van,
mikor az égen
kövé válnak a napok,
a házban meg a hívatlan
vendég miatt szorongás uralkodik.

Fordította: Fehér Illés
Izvor: Iz zbirke: Dok vode teku. NVO Centar za kulturu –Bihor, 2016. 9. str.


Podolszki József Szakadj bele – Svisni

Képtalálat a következőre: „podolszki józsef”

Podolszki József
Feketics, 1946. júl. 28. – Újvidék, 1986. szept. 11.


Szakadj bele

Csodálkozol hogyan és miért
pedig a dolog roppant egyszerű
szakadj bele az értelem-levesébe
halj belém
s ha majd így szeretsz azt mondom: elég
túlzásba vittük forduljunk vissza
most vagy idővel

Svisni

Čudiš se kako i zašto
a sve je tako beskrajno jednostavno
svisni u čorbu razuma
umri u meni
i ako ćeš me tako voleti rećiću: dosta
preterali smo vratimo se
sad ili s vremenom

Prevod: Fehér Illés
Forrás: Podolszki József: Barna, Forum 1982. 82. old. 

Laboda Róbert Tényleg a legszebben – Zaista najlepše

Laboda, Róbert portréja

Laboda Róbert Nagykürtös 1985. július 5. –


Tényleg a legszebben

annyit még azért mondanék neked,
hogy hagyatékom lett a mondhatnékom,
s mondanám, hogy nem vettem egy részt sem
belőled,
hogy egy rész sem lehettél belőlem,
s hogy a rés, amit kerestem,
részlegesen elveszett a részletekben,
annyit azért még mondanék,
hogy nem tartottam magam,
nem tartottam sem a legszebbnek,
és a legszebbet nem tartogattam magamnak,
nem én írtam a Hiszekegyet,
de én mondtam el a legszebben,
neked én mondtam el először,
s én mondtam tényleg a legszebben,
mondanám, hogy hazudtam,
mint két tányér a levesben,
úgy mosolyogtam,
virágoztam kék szemekre,
vakon eltalált vesztes erkélyekre,
mondanám, ha mondhatnám még,
de annyit még mondhatok,
hogy szürkébbek a hajnalok,
sötétebb a szél,
vergődnek a jövőbeli tegnapok,
és csak azért is mondanám, mert tudom,
tudom, hogy neked még mindig mondhatnám,
mondhatnám az egyszerűen összetettet,
mondhatnám egyszerűen az összetettet,
egyszerűen csak mondanám

Zaista najlepše

toliko još ti ipak mogu reći,
da mi je poruka postala zaostavština,
i rekao bi, da od tebe nisam uzeo ni jedan
komad,
da u meni nisi mogla biti ni komad,
i da pukotina, šta sam tražio,
delomično se u pojedinostima izgubila,
još bi ipak toliko rekao,
da nisam smatrao,
nisam smatrao da sam najlepši
i najlepše nisam za sebe zadržao,
Oče naše nisam ja pisao,
ali sam najlepše kazao,
tebi sam prvi put ja kazao,
i najlepše sam zaista ja kazao,
rekao bi da sam lagao,
kao u čorbi dva tanjura
tako sam se smeškao,
zbog plavih očiju cvetao,
slepo na balkone gubitnike stigao,
rekao bi, ako bi još mogao reći,
ali toliko još mogu reći,
da su zore sve više sive,
vetar je tamniji,
budući jučerašnji dani se otimaju,
i još bi i zbog toga rekao, jer znam,
znam da bi ti još uvek mogao reći,
rekao bi šta je jednostavno složen,
rekao bi jednostavno šta je složen,
jednostavno bi rekao

Prevod: Fehér Illés
Forrás: http://www.magyarulbabelben.net/works/hu/Laboda%2C_R%C3%B3bert-1985/T%C3%A9nyleg_a_legszebben

2017. június 17., szombat

Pinczési Judit Októberi vers – Oktobarska pesma


Pinczési Judit
Debrecen 1947. október 1. – Budapest 1982. augusztus 12.

Októberi vers

Szememből kiemeltem szemem,
ezzel kezdődött
bomlásom folyamata.
Szelvényezett csupaszodásom
szakaszosan történt.

Az első érfogók, csíptetők
fájtak.
Áztak a koponyán
belüli tamponok.

Május harmadikán eltűnt a hasam.
Mellemen feltűntek az első lábnyomok.

Bőrömön túl zúgott a Műterem:
kampók, szegecsek, kőtagló, sörét.

Ezt már nyitott ámulatban
néztem,
érzékeim befogadták
fogyatkozásom ütemét.

Jelmezeim ráncában forgó gyutacsok.
Eleven zsineg fut parókáim felé.

A kígyó vetkőzési ideje időtlen.

Dicsérem barackmaggá válásom
szüretét.

Oktobarska pesma

Oko sam iz vlastitog oka izdigla,
tok vlastitog raspada
time je počelo.
Moje slojevito ogolevanje
u etapama se odvijalo.

Prve hvataljke žila, štipaljke
su bolele.
Tamponi unutar
lobanje su se vlažili.

Trećeg maja trbuh mi je nestao.
Prve stope su se na grudima pojavile.

Preko moje kože Hirurška sala brujala:
kuke, ekseri, sekira, sačma.

To sam već u otvorenom snebivanju
gledala,
moji oseti prihvatili su
tempo mog opadanja.

U naborima mojih kostima su obrtne pripaljače.
Prema mojim vlasuljama živa uzica juri.

Vreme svlačenja zmije je beskonačan.

Berbu svog pretvaranja u košticu
hvalim.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: http://www.litera.hu/hirek/a_het_verse_pinczesi_judit_oktoberi_vers

Lennert Móger Tímea Búcsúszó – Reč oproštaja

Képtalálat a következőre: „lennert móger tímea”

Lennert Móger Tímea Zombor, 1981. május 20. –


Búcsúszó

Semmitmondócska:
csendes,
haszontalan jó,
alagút-folyó,
átalakuló,
pozitív hajó,
kegyes hegy…
Nem szólva
szólalni meg,
süppedős talppal
ingoványszőnyegen,
semmi-kedvem,
fény-titok:
előbb-utóbb
esni fog…
némán
nem látni tisztán:
képzavar,
a szótlan  tekintet
horpadt tündöklés,
(másolás, beillesztés)
málló színek,
amfiteátruma…
nem otthon,
nem szoba,
átmeneti
menedék,
hangok f(r)ázisai előtt…
Reč oproštaja

Ništaklapnja:
tiha,
bezvredna dobrota,
tunel-reka,
preobrazba,
pozitivna lađa,
milosrdna gora...
Ne govorivši
progovoriti,
glibastim tabanima
na tepihu tresetišta,
ne da mi se,
sjaj-tajna:
pre ili kasnije
biće kiše...
nemo
ne rasuditi bistro:
pometnja crteža,
nemušt pogled je
upalo blistanje,
(kopiranje, prilagođavanje)
amfiteatar
trošnih boja...
nije dom,
nije soba,
privremeno
utočište,
ispred f(r)aze glasova...

Prevod: Fehér Illés
Forrás: http://timea-versei.doroszlo.net/html/2010.html

2017. június 16., péntek

Acsai Roland Heraldika – Heraldika

Képtalálat a következőre: „acsai roland”

Acsai Roland Cegléd, 1975. június 16. –
Heraldika

A Föld
Címer
A mindenség csillagokkal teleszórt,
Éjsötét pajzsán –

Rajta megannyi címerállat
Repül, fut és úszik:
Sasok, hiúzok, lazacok.

Rajta megannyi címernövény
Hajladozik, virágzik és zöldül:
Rózsák, liliomok, lóherék.

És ez a kócsag, a nádak között
– Amik úgy hajlongnak előtte,
Mint egy uralkodó előtt –

Tollforgó

A mindenség sisakján.
Heraldika

Zemlja je
Grb
Na zvezdama kićenom garnom štitu
Svemira –

Na njoj bezbroj životinja sa grbova
Leti, trči, pliva:
Orlovi, risovi, lososi.

Na njoj bezbroj biljaka sa grbova
Savija se, cveta i zeleni:
Ruže, ljiljani, deteline.

I ta čaplja između trstike
– Koje ispred nje kao
Ispred vladara se savijaju –

Vrtnja perja je

Na kacigi svemira.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: https://apokrifonline.wordpress.com/2013/06/26/acsai-roland-versei-online-megjelenes/

Ismet Bekrić Ponovo vidim sva draga lica – Ismét látom a kedves arcokat


Ismet Bekrić Banja Luka 26. maj 1943. –

Ponovo vidim sva draga lica

Sanjam,
to idem stazom pokraj Vrbasa,
od Venecije do Kastela,
od Abacije do Šehera,
a pored mene prolaze lica
koja me ne primjećuju
i koja ne raspoznajem
u sumaglici dana
bez svitanja i sumraka.

A onda,
okrećem lice prema vodi,
i u njenom zrcalu jasnom
ponovo vidim sva draga lica
što mi se smiješe iako pate,
iako čeznu kao sad i ja
dok sanjam staze
i slušam žubor,
kao da čujem glasove onih
što su sve bliži,
koji su sve draži,
iako vrijeme i prostranstva
hoće sve više da ih udalje.
Ismét látom a kedves arcokat

Álmodok,
Orbász melletti csapáson haladok,
Velencétől Kasztelig1,
Abbáziától Seherig1,
mellettem meg
a nem virradó és lenyugvó
nap homályában
engem fel nem ismerő emberek mennek
akiket én sem ismerek fel.

Ám akkor,
a víz felé fordulva,
a tiszta víz tükrében
ismét látom a kedves arcokat,
akik nyomorogva is rám mosolyognak,
ők is akár csak én vágyakkal teltek,
míg a csapásokról álmodok
és a vízcsobogást hallgatom,
mintha a hozzám egyre közelebb,
egyre kedvesebb
egyének hangját hallanám,
még akkor is, ha az idő és a tér
mind erélyesebben akarja őket eltávolítani.

1Kasztel, Seher – ismert banyalukai városrészek

Fordította: Fehér Illés
Izvor: http://www.izninfo.org/gospodinismetbekri.htm