Keresés ebben a blogban

2018. március 18., vasárnap

Kapui Ágota Impromtu – Impromtu


Kapui Ágota Sepsiszentgyörgy 1955. május 15. –


Impromtu

Markolj szívembe újra döbbenettel
ha rám hajolsz hát ne ismerj határt
keringj véremnek sűrű szégyenével
hogy perceink haraggal éljem át –
mert kikopott a düh az emlékedből
és megszelídült számon a neved
hát megtanultam járni és beszélni
és verset írni – újra – nélküled

Impromtu

Srce mi sa zaprepašćenjem ponovo zgrabi
sagneš li na mene granice ne poznaj
gustim sramom moje krvi krstari
da naše trenutke sa besom dočekam –
jer iz tvog sećanja nestalo je ludilo
i ublažilo ti se ime na mojim usnama
pa naučila sam – ponovo – bez tebe hodati
i govoriti i pesme pisati

Prevod: Fehér Illés
Forrás: http://www.3szek.ro/load/cikk/100270/kapui_agota:_impromptu

Botár Attila Hiányzók – Oni koji fale


Botár Attila Székelyudvarhely, 1944. március –


Hiányzók

A hagyományból mintha valamit
ők értenének. A leszúrt husángot
tizenkét kődarabbal kerítik,
s az ekék vasát őszi földbe mártók
a cipót késheggyel keresztelik,
s ha megköpködött tenyerük kaszát fog
kalász a perc, s rakják asztagait
a történelemből végképp hiányzók.
De számolok. A számon kívül szorultak
sokadalmából sóhaj sincs jelen,
verejtékük, mint sírjuk névtelen,
nincs ünnepe, mert nyoma sincs nyomuknak.
Anyák. Apák. Tüdőnek friss lehellet.
Csak ápolták, amit ápolni kellett.
Oni koji fale

Od predanja oni kao da nešto
shvaćaju. Probodenu toljagu
sa dvanajst kamena ograđuju,
i oni koji plug u jesensku zemlju zarinu
veknu vrhom noža krste
i ako njihova popljuvana šaka kosu uhvati,
tren je klas i oni koji iz istorije
konačno fale, stogove prave.
Ali računam. Iz mnoštva
računa istisnutih uzdah se ne čuje,
njihov znoj kao i grobovi su bezimeni,
praznike nemaju jer i trag njihovog traga fali.
Majke. Očevi. Svež uzdah plućima.
Samo su negovali što se negovati trebalo.

Prevod: Fehér Illés

2018. március 17., szombat

Janáky Marianna Nyitott ajtók – Otvorena vrata


Janáky Marianna Hódmezővásárhely 1955. február 6. –


Nyitott ajtók

Pelenkázta. Megpuszilta a fenekét.
Pelenkázta. Látta a felfekvéseket a fenekén.

Összeturmixolta a főtt sárgarépát a csirkemájjal.
Összeturmixolta a főtt sárgarépát a csirkemájjal.

Hallotta a sírását.
Hallotta a szipogását.

Megteáztatta. Tegnap kapott először pohárból. Etette, gügyögtek. Megtörölte az előkével a száját.
Megteáztatta. Holnap vennie kell szívószálat, gondolta. Etette. Nem beszéltek. Letörölte a konyharuhával a száját.

Odakészítette a fürdőlepedőt. Magához ölelte, majd betette a kádba. Boldogan rúgkapált.
Odakészítette a törülközőt. Besegítette a kádba. Elnyúlt az erőtlen test.

Kezével csapkodta a vizet, nevetett. Orrára habos ujjával pöttyöt nyomott.
A pára a homlokáról a szájára csorgott, szorította a szivacsot. A babaszappan ázott.

Szúnyog zümmögött a szobában. Bedugta a riasztót.
Egy pók mászott a falon. Keresztes volt.

Szájába tette a cumit. Figyelte, ahogy cuppog.
Beadta a gyógyszert neki. Figyelte, ahogy szuszog.

Nem kapcsolta le a lámpát, és nyitva hagyta az ajtót.
Lekapcsolta a lámpát, és nyitva hagyta az ajtót.

Forrás: Janáky Marianna: Novellák regénye


Otvorena vrata

U pelene je povijala. Guzicu joj je poljubila.
U pelene je povijala. Na guzici rane od ležanja je primetila.

Kuhanu mrkvu je sa pilećom džigerom samlela.
Kuhanu mrkvu je sa pilećom džigerom samlela.

Čula je njen plač.
Čula je njeno šmrkanje.

Čaj joj je dala. Iz čaše juče je prvi put dobila. Hranila ju je,
tepali su. Usta joj je salvetom brisala.
Čaj joj je dala. Setila se, sutra mora neku sisaljku kupiti. Hranila ju je. Nisu pričali. Usta joj je maramicom obrisala.

Pripremila je plahtu za kupanje. Prigrlila ju je i u kadu stavila. Sretno se koprcala.
Pripremila je peškir. Nekako ju je stavila u kadu. Ispružilo se bespomoćno telo.

Rukom je vodu tapšala, smejala se. Na nosić penušavim prstom pegu je stavila.
Para je sa čela na usne curila, spužvu stiskala. Bebisapun se močio.

U sobi komarac je zujio. Uključila je alarm.
Na zidu pauk je puzio. Krstaš je bio.

U usta dudicu je stavila. Promatrala je, kako cmoka.
Lek joj je dala. Njeno disanje je promatrala.

Lampu nije ugasila, vrata su ostala otvorena.
Lampu je ugasila, vrata su ostala otvorena.

Prevod: Fehér Illés

2018. március 15., csütörtök

Utassy József Hazamegyek – Doma idem


Utassy József
Ózd, 1941. március 23. – Zalaegerszeg, 2010. augusztus 27.


Hazamegyek

Nem vár senki:
a kapuból hiányzol,
a kertből hiányzol,
a házból hiányzol,
gyászol
minden almafa,
gyászol,
reszket a ribiszkebokor
érted:
nem érintheti
kötényed,
térded,
sírvafakadnak
a szőlőtőkék,
zokog a lugas,
bár nincs eső rég,
pereg a könnye
a körtefának,
szakad a könnye
a szilvafának,
csak én állok itt,
akár az állat,
nyüszítek érted,
kikaparnálak,
de csak vakogok:
és várlak,
várlak.

Doma idem

Niko me ne čeka:
fališ iz ulaznih vrata,
fališ iz vrta,
fališ iz domaćeg kutka,
žali za tobom
svaka jabuka,
žali za tobom,
drhti za tobom
i ribizla:
tvoja kecelja,
noge
ne mogu joj grane taknuti,
plaču
čokoti grožđa,
plače senica,
mada kiše odavno nema
teku suze
kruški,
i šljiva
suzi,
samo ja tu stojim,
poput životinje
za tobom cvilim,
iskopao bi te
ali samo zavijam:
i čekam te,
čekam te.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: https://hycry.wordpress.com/2010/09/25/utassy-jozsef-hazamegyek/

Aranyi László Önkívület – Bunilo


Aranyi László Keszthely 1957. április 26. –

Önkívület

Könnyűnek tűnt a válasz. (Oidipusz
ugyanígy járt, az érzékelhető
       sokszor csak illúzió.) Látszik, de nem lát, míg
              a láthatatlan mindenütt megbújt szfinxként figyel.
Fáklyafürt-völgy, kagylóhéj-fül a kunyhó,
küklopsz-szem a Hold; méz-íz és illat,

       mézhús érintésű. Krokodil nővér eljut
az Alvajárók Ligetébe, talányos
üzenet formálódik az ouija-tábla
betűiből:
„a Pálca gyermeke a Hét Kiskirály,
a Tőré a Hét Néma,
örvény-Körök szülötte a Hét Nyiszlett Gnóm,
Kehelytől való a Hét Pénztelen Vándor…”

Forrás: a szerző


Bunilo

Činilo se da je odgovor lagan. (Ojdip
isto tako je prošao, to što se oseća
       često je tek iluzija.) Vidi se al ne vidi dok
              nevidljivo poput svugde skrivene sfinge promatra.
Koliba je grozd baklja-dolina, ljuska školjka-uvo,
Mesec je kiklops-oko; okus i miris meda,

      doticaj mesa od meda. Sestra krokodil
u Gaj Mesečara stiže, sa slovima
ouija-ploče zagonetna poruka se
formira:
„Dete Štapa je Sedam Kraljevića,
Bodeža je Sedam Nemih,
Sedam Žgoljavih Gnoma je potomak Krugova vira,
od Pehara je Sedam Ubogih Hajdara...“

Prevod: Fehér Illés     

2018. március 14., szerda

Hajnal Éva Villanás – Blesak


Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. –

Villanás

minden délutánban van valami szomorúság
ez nem olyan szembetűnő
nem látható azonnal
csak mikor már szétesett
s darabkái lecsorognak az ereszcsatornán
kicsipkézik a kerti tó tükrét
szilánkokat menekítve a fényből
riasztó
hamarosan vége
újra véget ér valami gyönyörű
valami csoda
elmúlik az örökkévalóból egy pillanat
ám amikor végleg átadnád magad a csüggedésnek
olyasmi történik amire nem vagy felkészülve
eljön a pillanat amit legjobban vártál mégsem szeretnéd
nehéz búcsú
egy villanás ami bearanyoz minden létezőt
rögtön elillan
az imént még láttad de pár pillanat múlva eltűnik a horizontról
még marasztalnád húzva az időt
valóban csak egy szempillantás
megállítanád
megőriznéd
lepréselnéd
le is rajzolnád
csak időzne még egy picit
végül ő rajzol körbe téged
magára húzza a hegyeket
hosszú csendekkel takarózik
narancsban izzó örömével még utoljára emlékeztet
milyen gyönyörűség élni

Forrás: a szerző


Blesak

u svakom popodnevu ima nešto tužnoga
to nije tako očigledno
ne može se odmah primetiti
samo kad je već raspalo
i delovi niz oluka se spuštaju
naboraju ogledalo jezerca u vrtu
tek krhotine svetla spašavaju
zastrašujuće je
uskoro je kraj
opet se nešto krasno završava
neko čudo
iz neprolaza jedan tren se gubi
ali kad bi se klonulosti potpuno predala
desi se nešto na što nisi spremna
stiže žarko željen ipak neželjen trenutak
težak rastanak
jedan blesak što postojanje zlatom obavija
te odmah i nestaje
malo pre još si osetila ali za koji čas isčezne sa horizonta
vreme odugovlačeći još bi ga zadržavala
ustvari samo je jedan treptaj
zaustavila bi
sačuvala bi
preparirala bi
još bi ga i nacrtala
samo da se još malo zadrži
na koncu on će te zaokružiti
na sebe brda navlači
dugačkim ćutanjima se pokriva
sa svojom narandžastom radošću poslednji put te podseća
krasno je živeti

Prevod: Fehér Illés

2018. március 13., kedd

Podolszki József Homokrajz – Crtež u pesku

Képtalálat a következőre: „podolszki józsef”

Podolszki József
Feketics, 1946. júl. 28. – Újvidék, 1986. szept. 11.



Homokrajz

Hosszú sivatag peremét kutatva kerengünk
félszeg ellipszisekbe hajló köröket rajzolunk szavakkal
a dobhártyákra tapadó sötétség ellen védekezünk
önricsajunkba belemerülve
és belevakulva a távolról könyörtelenül tüzelő napsugarakba
tevevezetőink: árnytalan hitet! – így követelik
                    mindenkitől
félelemperzselte arcok maszkja köszön
s kiátkozzuk a nem köszönőket
már hálni se jár belénk a lélek
és nincs olyan vétek
mit egyetlen fanyar mosolyért el ne követnénk
itt a szürkeségben homokkal dúcolt emelvényeinken
sürög a képzelt valóság
    fa
        rügy
                virág
a flórára ruházott örökigazság
gyökérszárny
                   szár
                           ág és
                   levél
és hogy éppen ezért innen már menni s menekülni soha senkinek
nos: ezt
és csak ezt nem fogjuk fel soha
mert azért tartozunk mi is valahova
hosszú sivatag körellipszise rajzolja utunk

Forrás - Podolszki József: Barna, Forum 1982. 39. old.


Crtež u pesku

Istraživajući rub duge pustinje kružimo
rečima u stidljive elipse pretvarajuće krugove crtamo
u vlastitu graju utopljeno
i od sunčevih zraka šta iz daljine prže oslepljeno
protiv na bubno opno zalepljenog mraka se borimo
naši kamilari: neosenčenu veru! – od svakoga
                  tako zahtevaju
maske strahom oprženih lica pozdravljaju
i one koji ne pozdravljaju proklinjamo
duh i za vreme sna nas obilazi
i nema takvog greha
što ne bi učinili zbog jednog oporog osmeha
tu u sivilu na našim peskom poduprenim podijima
zamišljena stvarnost vrvi
trava
        drvo
                pupoljak
                              cvet
večna istina flore
korenje
            peteljka
                         grana i
            list
i baš zbog toga odavde već otići bežati nikad nikome
dakle: to
samo to nikad ne shvatamo
jer ipak i mi negde pripadamo
naš put elipsa duge pustinje crta

Prevod: Fehér Illés