Beszédes István - költő - előszava az Ezüst híd - Srebrni most zentai bemutatóján
Zenta - 2011. 04. 06. Alkotóház
Egy olyan könyvet vehetünk ma a kezünkbe, amelynek borítója Boticelli Vénusz születése című festményének felhasználásával készült. A szépség születése kapcsán az élet születésére is utal, bár ez utóbbi az elsőt megelőzi, de értelmessé és folyamatossá e másik teszi. Így egy kicsit az élet titkáról is beszélni kell, beszélnünk lehet. Már csak azért is, mert az élet titkának megfejtésére a költészet és a biokémia is válaszokat keres. A ma este ünnepeltje pedig biokémikus, aki nem is olyan régen még vérünk és egyéb életnedvjeink fölött őrködött e városban. Mellesleg a biokémia, régiesen életvegytan nagyjából annyi idős, mint amekkora időszakot a kötet válogatása is átölel.
Az antológia témája tehát maga az élet, ezen belül a szépség vegytana, a szerelem. Egy élet olvasata. Amely válaszokat keres. Egy élet válaszait. Azt hiszem, sokunknál a szerelmes verseknél nyílt ki első verseskötetünk. Menet közben olvastunk mást is, de a szerelmes sorokhoz, ölelkező rímekhez mindig visszatérünk. Fehér Illésnek volt bátorsága ezeket a verseket egymás mellé rendezni, megszerkesztve ezáltal a szerelem huszadik századi történetét. Szubjektív olvasatban. Ilyen az anyaga. A szerelem a legkevésbé sem objektív. Nem az a dolga. Egy kicsit ezzel a történettel saját életét, sorsfordulóit, vonzódása kritikáját is írta. És ezzel egy metszetet is adott érdeklődése kincsesbányájáról, a magyar szerelmes költészetről, aminek igazi értéke akkor mutatkozik meg, ha átlépi a nyelvi határt. Ez már a műfordító missziós késztetése. A szerelem kivételesen alkalmas jószolgálati küldetésre. ismerünk soknyelvű versantológiákat is. A sebzett szív és az egzaltált szerető egyaránt multikulturális téma, világpolgár, aki mindenkiben otthonos, könnyen számot tarthat az olvasói érdeklődésre, de valamannyi ilyen szöveg olyan tartalmakat is hordoz, amelyek a kulturális háttérbe engednek betekintést. Fehér Illés első fordításai a Banja Luka-i olvasók asztalára kerültek. Az ott és akkor tapasztalt kedvező fogadtatás meghatározó lett ebben a műfordítói pályaszakaszban. Utána is a krajinai fülnek ismerős dialektus maradt a műfordítás nyelve. A másajkú irodalmak tápláni is tudják egymást. A délszláv irodalmak sokat köszönhetnek Csuka Zoltánnak. Könyvtárnyi könyvet fordított magyarra. Sava Babic műfordítói ars poétikájába foglalta ennek viszonzását. Úgy tűnik, ez sikerül is neki. És nem csupán lefordított könyvekről beszélhetünk. Csuka írt egy irodalomtörténetet is. Babic viszont megírta a Magyar civilizáció című kötetet, amely már nem csupán irodalomtörténet, de a magyar kultúra egészére enged rálátást. Lehetne beszélni a Műfordítók Civilizációjáról is. És ebbe nem csupán a hivatásos műfordítók tartoznak, de azok is, akik esetleg csak egy - két kötet, esetleg csak pár verset fordítottak le. Mert egyetlen gondos műfordítás is kinyitja a megismerés kapuját. A műfordító beavatást nyer. és ilyen megfogalmazással is találkoztam már: egy műfordító soha nem lehet soviniszta. Zenta is ehhez a civilizációhoz tartozik. lehet, egyszer csak úgy, a miheztartás végett érdemes volna elkészíteni e tevékenység kataszterét. Esetleg egy könyvtárat összeállítani azokból a kötetekből, amelyeket mi fordítottunk, meg azokból, amelyeket tőlünk fordítottak. Egy hasonlót Érden láttam, Csuka Zoltán emlékházában, amelynek előszobájában a zentai Tóth István Tavasz című nőalakja fogadja a látogatót. És Jó szomszédság könyvtára a neve.
Ebben a virtuális, jószomszédsági tékánkban ma este van szerencsénk felhívni a figyelmet egy ide tartozó, életvegytannal teli vállalkozásra és a belőle született kötetre. Vele a partra szálló szerelemre. A tavaszra, amelyből így áprilisban mindenki korlátlanul merítnet.
Zenta - 2011. 04. 06. Alkotóház
Egy olyan könyvet vehetünk ma a kezünkbe, amelynek borítója Boticelli Vénusz születése című festményének felhasználásával készült. A szépség születése kapcsán az élet születésére is utal, bár ez utóbbi az elsőt megelőzi, de értelmessé és folyamatossá e másik teszi. Így egy kicsit az élet titkáról is beszélni kell, beszélnünk lehet. Már csak azért is, mert az élet titkának megfejtésére a költészet és a biokémia is válaszokat keres. A ma este ünnepeltje pedig biokémikus, aki nem is olyan régen még vérünk és egyéb életnedvjeink fölött őrködött e városban. Mellesleg a biokémia, régiesen életvegytan nagyjából annyi idős, mint amekkora időszakot a kötet válogatása is átölel.
Az antológia témája tehát maga az élet, ezen belül a szépség vegytana, a szerelem. Egy élet olvasata. Amely válaszokat keres. Egy élet válaszait. Azt hiszem, sokunknál a szerelmes verseknél nyílt ki első verseskötetünk. Menet közben olvastunk mást is, de a szerelmes sorokhoz, ölelkező rímekhez mindig visszatérünk. Fehér Illésnek volt bátorsága ezeket a verseket egymás mellé rendezni, megszerkesztve ezáltal a szerelem huszadik századi történetét. Szubjektív olvasatban. Ilyen az anyaga. A szerelem a legkevésbé sem objektív. Nem az a dolga. Egy kicsit ezzel a történettel saját életét, sorsfordulóit, vonzódása kritikáját is írta. És ezzel egy metszetet is adott érdeklődése kincsesbányájáról, a magyar szerelmes költészetről, aminek igazi értéke akkor mutatkozik meg, ha átlépi a nyelvi határt. Ez már a műfordító missziós késztetése. A szerelem kivételesen alkalmas jószolgálati küldetésre. ismerünk soknyelvű versantológiákat is. A sebzett szív és az egzaltált szerető egyaránt multikulturális téma, világpolgár, aki mindenkiben otthonos, könnyen számot tarthat az olvasói érdeklődésre, de valamannyi ilyen szöveg olyan tartalmakat is hordoz, amelyek a kulturális háttérbe engednek betekintést. Fehér Illés első fordításai a Banja Luka-i olvasók asztalára kerültek. Az ott és akkor tapasztalt kedvező fogadtatás meghatározó lett ebben a műfordítói pályaszakaszban. Utána is a krajinai fülnek ismerős dialektus maradt a műfordítás nyelve. A másajkú irodalmak tápláni is tudják egymást. A délszláv irodalmak sokat köszönhetnek Csuka Zoltánnak. Könyvtárnyi könyvet fordított magyarra. Sava Babic műfordítói ars poétikájába foglalta ennek viszonzását. Úgy tűnik, ez sikerül is neki. És nem csupán lefordított könyvekről beszélhetünk. Csuka írt egy irodalomtörténetet is. Babic viszont megírta a Magyar civilizáció című kötetet, amely már nem csupán irodalomtörténet, de a magyar kultúra egészére enged rálátást. Lehetne beszélni a Műfordítók Civilizációjáról is. És ebbe nem csupán a hivatásos műfordítók tartoznak, de azok is, akik esetleg csak egy - két kötet, esetleg csak pár verset fordítottak le. Mert egyetlen gondos műfordítás is kinyitja a megismerés kapuját. A műfordító beavatást nyer. és ilyen megfogalmazással is találkoztam már: egy műfordító soha nem lehet soviniszta. Zenta is ehhez a civilizációhoz tartozik. lehet, egyszer csak úgy, a miheztartás végett érdemes volna elkészíteni e tevékenység kataszterét. Esetleg egy könyvtárat összeállítani azokból a kötetekből, amelyeket mi fordítottunk, meg azokból, amelyeket tőlünk fordítottak. Egy hasonlót Érden láttam, Csuka Zoltán emlékházában, amelynek előszobájában a zentai Tóth István Tavasz című nőalakja fogadja a látogatót. És Jó szomszédság könyvtára a neve.
Ebben a virtuális, jószomszédsági tékánkban ma este van szerencsénk felhívni a figyelmet egy ide tartozó, életvegytannal teli vállalkozásra és a belőle született kötetre. Vele a partra szálló szerelemre. A tavaszra, amelyből így áprilisban mindenki korlátlanul merítnet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése