Nadányi Zoltán Te már sehol se vagy – Tebe više nigde nema



Nadányi Zoltán (Feketegyörös, 1892. október 9. – Budapest, 1955. február 2.)

Te már sehol se vagy

A kezedet már nem adod,

a szádat nem adod

és a ruhámon nem hagyod

az édes illatod.

Álmomban is, jaj, mindig oly

hideg vagy, csupa fagy.

Már elhagytál álmomban is.

Te már sehol se vagy.

És egy sírdomb, egy hamvveder,

még annyi se maradt.

Te már sehol se vagy, se föld

szinén, se föld alatt.

Csak nézek és találgatom,

hol az én kedvesem.

Álmomban, ébren egyre csak

keresem, keresem.

Mert meg van ő, tudom, tudom,

csak elmaradt, de hol?

És addig, addig keresem,

én se vagyok sehol.

Valahol együtt járhatunk,

talán egy régi nyár

kanyargó, kedves útjain,

a régi, régi pár.

A hídon túl kis gyalogút,

kökénybokrok szegik,

ott mennek ők! Hogy szeretik

egymást! Be jó nekik!

Tebe više nigde nema

Ruku mi više ne daješ,

usne mi ne daješ,

i sladak miris tvog dodira mom

odelu ne predaješ.

I u snu si, jao, uvek

hladna i ledena.

I u snu si me napustila,

više te nigde nema.

Ni humka, ni urna

nije ostala.

Tebe više nigde nema,

zemlja te je progutala.

Gde je moja draga, samo

gledam i nagađam.

U snovima ili javi

za njom tragam, tragam.

Nesala je ali znam

da postoji negde.

I sve dok za njom tragam

ni ja nisam nigde.

Na krivudavim stazama

nekog dalekog leta

životom spojeni stari par

zagrljeno šeta.

Uska staza je preko mosta,

crnim trnom obrubljena,

tamo idu oni! Kako

se vole! Blago njima!

Prevod: Fehér Illés

Objavljeno: Ezüst híd – Srebrni most (2011)

                    Családi kör, Novi sad.