Ady Endre Egyedül a tengerrel – Sam sa morem

Ady Endre (Endre Adi)

(Érmindszent 1877. november 22. – Budapest 1919. január 27)

Egyedül a tengerrel

Tengerpart, alkony, kis hotel-szoba.
Elment, nem látom többé már soha,
Elment, nem látom többé már soha.

Egy virágot a pamlagon hagyott,
Megölelem az ócska pamlagot,
Megölelem az ócska pamlagot.

Parfümje szálldos csókosan körül,
Lent zúg a tenger, a tenger örül,
Lent zúg a tenger, a tenger örül.

Egy Fárosz lángol messze valahol,
Jöjj, édesem, lent a tenger dalol,
Jöjj, édesem, lent a tenger dalol.

A daloló, vad tengert hallgatom
És álmodom az ócska pamlagon,
És álmodom az ócska pamlagon.

Itt pihent, csókolt, az ölembe hullt,
Dalol a tenger és dalol a mult,
Dalol a tenger és dalol a mult.

Sam sa morem

Obala, suton, hotelska soba.

Otišla je, neću je videti do groba,

Otišla je, neću je videti do groba.

Na divanu cvet mi ostavila beo,

Grlim trošni divan i cvet neveseo,

Grlim trošni divan i cvet neveseo.

Ko poljubac leti njen lak parfem k meni,

Dole more šumi, radosno se peni,

Dole more šumi, radosno se peni.

Jedan feral trepće, iz daljine seva,

Oh, dragano, počuj, dole more peva,

Oh, dragano, počuj, dole more peva.

Slušam divlje vale kako s pesmom plove,

Na divanu bednom sanjam lude snove,

Na divanu bednom sanjam lude snove.

Ovde me ljubila, još kraj mene sneva,

More pesmu peva, prošlost pesmu peva,

More pesmu peva, prošlost pesmu peva.

Prevod: Danilo Kiš

Izvor: Ady Endre: Krv i zlato (1961)

                                  Forum – Novi sad.