Ranko Risojević (Riszojevity Ranko)
(Kalender kod Bosanske Kostajnice 1943 - )
Četvrta bosanska elegija
Vladi Miloševiću, kompozitoru
»namijenjen svečani glas«
Iza brda je voda
koji se pije u smiraj,
kada kroz tijelo,
kao u doba zrenja,
zastruju života štropot.
Sve u ime iste pjesme,
koju svojim jednostavnim glasom
žena kraj stoke ponovo započinje,
sve u ime istog slušaoca,
koji druge hrane nema.
Bosanski čobani,
šta su pjevali,
u ona mitska vremena?
Šta su pjevali tada:
ruka? so? predvečerje?
Kojem je djelu tuge
bio namijenjen svečani glas?
Sve u ime glasa
koji o zvijezdama govori
i u sebi sve nosi.
Sve u ime večeri
koje se i biljke
u planini plaše.
Iza ostaje odjek
koji nas prati
poput vernog psa.
I kad zatvorimo vrata,
na pragu,
on nas cijeli život čeka.
Negyedik bosnyák elégia
A zeneszerző Vlado Milosevichez
»szólt az
ünnepi hang«
Túl a
hegyen a víz van,
napnyugtakor
isszák,
mikor
a testen át,
az
érés idején,
az
élet hulláma halad.
Mindent
egy dallam szellemében,
melyet
csiszolatlan hangjával
az
állatok mellett álló menyecske újra dalol,
mindent
csak egy hallgató nevében,
kinek
más eledele nincs.
A
bosnyák juhászok
mit
énekeltek
azokban
a hősi időkben?
Mit
énekeltek akkor:
kéz?
só? naplemente?
A
bánat mely részének
szólt
az ünnepi hang?
Mindent
a csillagokról szóló
és
mindent a magában hordó
hang
nevében.
Mindent
az est jegyében,
melytől
a hegyen
növények
rettennek.
A
visszhang marad utána,
mely
hű ebként
követ
bennünket.
És ha bezárjuk
az ajtót,
a
küszöbön,
vár bennünket egy életen át.
Fordította: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése