Stevan Tontić (Sanski Most, 30. 12. 1946 - )
Čorba svega
Moj narod se sastoji
od prostih elemenata
od kojih se dobijaju lijekovi i brojni otrovi
ponekad u njemu vladaju mačke, ponekad miševi
ponekad je zec, ponekad on vukove lovi
Pas, naš stari brat,
plemena moga krv prečišćava
u dušama konja, u zaklanim ovcama, i zvijerima
osnovne građe za moj narod ima
Slijepi miš, guja, gavran, utva zlatokrila
ista je sviju Zvijer okotila
Zlatni orao, la i udav, jedan soko sivi
sve to od mesa mojih ljudi živi
I perunike i alge i munje i dragulji i crvi
sve je to isti san boga, duboki san krvi
Iz Zvijeri moje, sa oltara, u svemir se dimi
mračna Čorba Svega. I mi, dušo, i mi.
A Mindenleves
Népem egyszerű
alapelemekből áll
melyekből gyógyszereket és mérgesgázokat állítanak elő
olykor macskák, olykor egerek uralkodnak benne
olykor csak nyúl, olykor vad farkasokat űz
Nemzetem vérét
testvérünk, hű ebünk tisztítja
a lovak lelkében, a levágott birkákban, a vadállatokban
népem alapanyaga hevül
A denevért, a hollót, kígyót, aranyszárnyú kacsát
mind egy hatalmas Vadmadár nemzette
A sas, az oroszlán, a leopárd, egy szürke sólyom
mind hússal él, népemből, emberi módon
A nőszirom, az alga, a villám, a csúszómászó, az ékkő
mind egy isteni álomból kél, a lét vizéből.
Vadaimból, az oltárról a kék végtelenbe illan
a sötét Mindenleves. És mi is, fiam.
Fordította: Fehér Illés
Megjelent: Magyar Szó – 1986. 04. 27.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése