Federico Garcia Lorca (1898 – 1936)
Illustration by Ashlee Grace
Romance de la luna, luna
La luna vino a la fragua
con su polisón de nardos.
El niño la mira, mira.
El niño la está mirando.
En el aire conmovido
mueve la luna sus brazos
y enseña, lúbrica y pura,
sus senos de duro estaño.
Huye luna, luna, luna.
Si vinieran los gitanos,
harían con tu corazón
collares y anillos blancos.
Niño, déjame que baile.
Cuando vengan los gitanos,
te encontrarán sobre el yunque
con los ojillos cerrados.
Huye luna, luna, luna,
que ya siento sus caballos.
Niño, déjame, no pises
mi blancor almidonado.
El jinete se acercaba
tocando el tambor del llano.
Dentro de la fragua el niño,
tiene los ojos cerrados.
Por el olivar venían,
bronce y sueño, los gitanos.
Las cabezas levantadas
y los ojos entornados.
Cómo canta la zumaya,
¡ay, cómo canta en el árbol!
Por el cielo va la luna
con un niño de la mano.
Dentro de la fragua lloran,
dando gritos, los gitanos.
El aire la vela, vela.
El aire la está velando.
Oil on board by Szentandrássy István
A holdas hold románca
Tubarózsás krinolinban
jött a hold a rézhámorba.
A fiú csak nézi, nézi.
Ámul a fiú a holdra.
Szél támad és emelkednek
karjai a holdas holdnak,
s tömör ón-mellei tisztán
s buján előtolakodnak.
Hold, hold, fuss el, mert megjönnek
a cigányok, vernek koncra,
szívedből is gyűrüt vernek,
fehér pénzt a nyakláncokra.
Gyerek, addig hadd táncoljak
s ráhagylak a cigányokra,
megtalálnak itt az üllőn,
szemecskéid zárva, oltva.
Hold, hold, fuss el, én már hallom,
cigánylovak dobrokolnak.
Gyerek, ne dülj e fehérre
keményített sok fodornak.
Dobogott a sikság dobja,
verte lópaták galoppja.
Hámor homályán a gyermek,
szemecskéi zárva, oltva.
Olajfák közt a cigányok
bronzálomként lovagolnak.
Jönnek. Szemük félig húnyva,
de a fejük égbe horgad.
Jaj, de huhog az a bagoly!
Csupa jajszó a fa orma!
Sétál a hold föl az égre
egy kisfiú kezét fogva.
Rézhámorban a cigányok
sikonganak, háborognak.
Szél az őre, szél az őre,
szél az őre hámoruknak.
Fordította: Nagy László
Oil on board by Szentandrássy István
Ballad of the moon, moon
The moon came to the forge
in her bustle of spikenard.
The boy stares at her.
The boy is staring hard.
In the feverish air
the moon sways her arms,
showing, lewd and spotless,
her cruel, tin breasts.
"Run away, moon, moon, moon.
If the gypsies find us,
they would cut out your heart
to make necklaces, silvery rings."
"Child, let me dance.
When the gypsies come,
they will find you on the anvil
with your tiny eyes shut tight."
"Run away, moon, moon, moon.
I can hear their horses."
"Child, let me be, don't tread
on my shiny, starched white."
The rider was galloping closer
beating upon the drum of the plain.
Inside the forge the boy
had his eyes shut tight.
Across the olive grove, bronze
and dreams, the gypsies arrived.
Their heads held high,
their eyes half shut.
Ai, how the night owl sings!
How she sings on the night tree!
The moon goes through the sky
leading a boy by the hand.
In the forge the gypsies
weep and sob aloud.
The breeze is watching, watching.
The breeze keeps watch all night long.
in her bustle of spikenard.
The boy stares at her.
The boy is staring hard.
In the feverish air
the moon sways her arms,
showing, lewd and spotless,
her cruel, tin breasts.
"Run away, moon, moon, moon.
If the gypsies find us,
they would cut out your heart
to make necklaces, silvery rings."
"Child, let me dance.
When the gypsies come,
they will find you on the anvil
with your tiny eyes shut tight."
"Run away, moon, moon, moon.
I can hear their horses."
"Child, let me be, don't tread
on my shiny, starched white."
The rider was galloping closer
beating upon the drum of the plain.
Inside the forge the boy
had his eyes shut tight.
Across the olive grove, bronze
and dreams, the gypsies arrived.
Their heads held high,
their eyes half shut.
Ai, how the night owl sings!
How she sings on the night tree!
The moon goes through the sky
leading a boy by the hand.
In the forge the gypsies
weep and sob aloud.
The breeze is watching, watching.
The breeze keeps watch all night long.
Translated by Zachary Jean Chartkoff
Oil on canvas by Yannis Stavrou
Romanca o luni, luni
Luna dođe kovačnici
u suknji od čista smilja.
Dijete na nju gleda, gleda,
dijete oka s nje ne skida.
A u zraku uzdrhtalom
luna svoje ruke širi
i otkriva – bludno čista –
čvrste grudi kositrene.
Bježi luno, luno, luno,
jer Cigani ako dođu,
sakovat će od tvog srca
bijeli prsten i đerdane.
Dijete pusti neka plešem,
A Cigani kad dođu
naći će te na nakovanju
sa sklopljenim očima.
„Bježi luno, luno, luno,
već ih čujem na konjima.“
„Dijete, pusti i ne gazi
bjelinu mi uštrkanu.“
Konjanik se primicao
u bubanj ravnice bijuć.
U vignju je malo dijete
zaklopilo snene oči.
A Cigani – san i bronca –
kroz masline dolazili,
glave su im uzdignute,
oči napol zatvorene.
Kako samo cvili sova,
kako cvili u granama!
Nebesima luna šeće
i za ruku dijete vodi.
A Cigani bolno plaču
i nariču u svom vignju.
Nju mi vjetar čuva, čuva.
Vjetar bdije čuvajuć je.
Prevod: Nikola Milićević
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése