Fridrich Hölderlin Da ich ein Knabe war… - Mikor gyermek valék… - 'When I was a boy' - U vreme kad sam bio dečak



Johann Christian Fridrich Hölderlin

Lauffen am Neckar, 20. März 1770. – Tübingen, 7. Juni 1843.

Da ich ein Knabe war…

Da ich ein Knabe war,
Rettet’ ein Gott mich oft

Vom Geschrei und der Rute der Menschen,

Da spielt’ ich sicher und gut.

Mit den Blumen des Hains,

Und die Lüftchen des Himmels

Spielten mit mir.

Und wie du das Herz
Der Pflanzen erfreust,
Wenn sie entgegen dir
Die zarten Arme strecken,

So hast du mein Herz erfreut,
Vater Helios! Und, wie Endymion,
War ich dein Liebling,
Heilig Luna!

O all ihr treuen
Freundlichen Götter!
Dass ihr wüsstet,
Wie euch meine Seele geliebt!

Zwar damals rief ich noch nicht
Euch mit Namen, auch ihr
Nanntet mich nie, wie die Menschen sich nennen,
Als kennten sie sich.

Doch kannt’ ich euch besser,
Als ich je die Menschen gekannt,
Ich verstand die Stille des Aethers,
Der Menschen Worte verstand ich nie.

Mich erzog der Wohllaut
Des säuselnden Hains.
Und lieben lernt ich
Unter den Blumen.

Im Arme der Götter wuchs ich groß.

Mikor gyermek valék…

Mikor gyermek valék,
   védett gyakran egy isten
      emberek zaja, pálcája elől,
         nyugton játszódtam el én
            a liget virágaival,
               s játszottak az égnek
                  szellői velem.

De miképp felüdíted
szívét a növénynek,
ha kinyújtja feléd
karját szeliden,

szívem is akképp viditottad
fel, atyám, Héliosz! s mint Endümión,
voltam tenéked,
szent Luna, szerelemed!

Ó mind ti kedves,
hű-szivű istenek!
tudnátok bár,
lelkem hogy szeretett titeket!

Akkoriban még benneteket
néven nem szólítottalak,
s ti sem engem, az emberek szokásaképp,
mint hogyha tudnák, ki a másik.

Titeket én jobban ismertelek,
mint az embereket valaha is,
értettem az égbolt csöndjét,
az emberi szót soha.

Én zizegő bereknek
harmóniáján
s szerelemre virágok
közt növekedtem.

Istenek karján nevelődtem én.

Fordította: Bernáth István

'When I was a boy'

When I was a boy
A god often rescued me
From the shouts and the rods of men
And I played among trees and flowers
Secure in their kindness
And the breezes of heaven
Were playing there too.

And as you delight
The hearts of plants
When they stretch towards you
With little strength

So you delighted the heart in me
Father Helios, and like Endymion
I was your favourite,
Moon. 0 all

You friendly
And faithful gods
I wish you could know
How my soul has loved you.

Even though when I called to you then
It was not yet with names, and you
Never named me as people do
As though they knew one another

I knew you better
Than I have ever known them.
I understood the stillness above the sky
But never the words of men.

Trees were my teachers
Melodious trees
And I learned to love
Among flowers.

I grew up in the arms of the gods.

Translated by David Constantine

U vreme kad sam bio dečak

U vreme kad sam bio dečak,

Jedan bog me je spasavao često

Od vike i šibe ljudi,

Igrao samse tad bezbedno i dobro

Sa cvetovima u gaju

I lahori su se nebeski

Igrali sa mnom.

I kao što biljkama ti

Oveseliš srce,

Kad one ti na sretanje

ispruže nežne ruke,

Tako si radost mome srcu

Oče Sunce! I slično Endimionu

Bejah milosnik tvoj,

Boginjo meseca!

O, svi vi, verna,

Prijateljska božanstva!

Kad biste znali

Kako vas duša moja ljubljaše!

Ali onda vas nisam zvao

Po imenima, ni vi mene

Ne nazivaste nikad kao što ljudi zovu

Jedan drugog, kao da se  poznaju.

Pa ipak upoznah bolje vas

No ikad što sam poznao ljude.

Tišinu sam etera razumeo,

Ljudske reči ne razumem nikad.

Mene je odgajio glas

Hujanja u gaju

I ljubavi se naučih

Među cvećem.

U naručju bogova dobio sam stas.

Prevod: Miodrag Pavlović