Heinrich Heine
Düsseldorf, 13. Dezember 1797. – Paris, 17. Februar 1856
Childe Harold
Eine starke, schwarze Barke
Segelt trauervoll dahin.
Die vermummten und verstummten
Leichenhüter sitzen drin.
Toter Dichter, stille liegt er,
Mit entblößtem Angesicht;
Seine blauen Augen schauen
Immer noch zum Himmelslicht.
Aus der Tiefe klingt's, als riefe
Eine kranke Nixenbraut,
Und die Wellen, sie zerschellen
An dem Kahn, wie Klagelaut.
Childe Harold
Nagy dereglye száll lebegve,
gyászfeketén a vizen.
Arca-rejtő, szót sem ejtő
tetemőrség odabenn.
Holt poéta, ajka néma,
nyugszik szemfödőtlenül;
kék szemével arra néz fel
még, hol napvilág derül.
Zeng a mélység, vőlegényét
hívja egy beteg najád,
és a gyors hab szerteporlad
az uszályon, mint a vád.
Fordította: Kálnoky László
Childe Harold
Jedna jaka crna barka
Na turobni jedri put.
U njoj ćute poniknute
Straže mrtvog, ko kam krut.
Lica snena, otkrivena,
Leži mrtav pesnik bled;
Još dva modra oka s odra
U sjaj neba dižu gled.
Sa dna zvoni kao boni
Verenice nimfe klik,
A valovi o čun ovi
Lome se ko bol i krik.
Prevod: Aleksa Šantić
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése