Nagy Teréz: Hogy köszönjem meg... – Kako bi se zahvalila…

Nagy Teréz (Trezija Nađ) Martonos, 1951.09.19. –

Hogy köszönjem meg…  

Hogy köszönjem meg, hogy lettél,   
és a sors felém sodort;                       
és értem és velem nevettél,               
... amikor fáztam, Te szerettél,         
hogy köszönjem meg?                      

Hogy köszönjem meg                       
a szép és igaz lelked,                        

amilyen én sosem lehettem,              
de lettél Te helyettem,                      
hogy köszönjem meg?                      

Hogy köszönjem meg                    
a meleg vizet?                                 
A sót, a kenyeret?                           
Az asztalt, a széket                          
és minden ünnepet?                        
Hogy köszönjem meg neked        
a velem töltött éveket?                  

Hogy köszönjem meg a szót?       
Mindazt a jót és valót,                   
mit értem tett a két kezed?                 
Hogy köszönjem meg                   
a szelíd szívedet?                          

Hogy köszönjem meg,                  
amiért miattam magányos lettél,   
és másokat csak félve szerettél,     
és értem és velem nevettél;            
amikor fáztam, Te szerettél,         
hogy köszönjem meg?                  

Hogy köszönjem meg,                  
hogy nem kell semmit megköszönnöm?
Hogy köszönjem meg,                  
hogy nem kell visszajönnöm,        
mert Te jöttél értem,                       
s magadhoz öleltél…                      
És kérdések nélkül is szerettél.   

Kako bi se zahvalila…

Kako bi se zahvalila,

što te je sudba meni dodelila;

za mnon i sa mnom si smejao,

… tokom zebnje si me Ti voleo,

kako bi se zahvalila?

Kako bi se zahvalila,

što ti je duša plemenita,
kakva ja nikad nisam bila,

da i mesto mene Postjiš,

kako bi se zahvalila?

Kako bi se zahvalila,

što je voda topla?

Što je tu hleb i so,

stolica i sto,

i blagodat praznička.

Kako bi  se zahvalila

što sam s tobom godine delila?

Kako bi se zahvalila

za tople reči i stvarnost?

Za mekotu milovanja, odanost,

i tvoju srdačnost,

kako bi se zahvalila?

Kako bi se zahvalila

što si zbog mene samotan postao,

druge tek krišom milovao,

za mnom i sa mnom si smejao;

da tokom zebnje ti si me voleo,

kako bi se zahvalila?

Kako bi se zahvalila

što za ništa se ne trebam zahvaliti?

Kako bi se zahvalila,

što se nisam trebala vratiti,

jer Ti si me potražio,

zagrljajem optočio…

I bez pitanja me voleo.

Prevod: Fehér Illés