Ludwig Uhland Frühlingsglaube – Tavaszi bizakodás – Prolećna vera – Faith In Spring

Ludwig Uhland

Tübingen, 26. April 1787 – Tübingen, 13. November 1862.

Frühlingsglaube

Die linden Lüfte sind erwacht,
Sie säuseln und weben Tag und Nacht,
Sie schaffen an allen Enden.
O frischer Duft, o neuer Klang!
Nun, armes Herze, sei nicht bang!
Nun muß sich alles, alles wenden.

Die Welt wird schöner mit jedem Tag,
Man weiß nicht, was noch werden mag,
Das Blühen will nicht enden.
Es blüht das fernste, tiefste Tal:
Nun, armes Herz, vergiß der Qual!
Nun muß sich alles, alles wenden.

Tavaszi bizakodás

Felébredt, s leng az enyhe szél,

Megérintve nappalt és az éjt,

Alvó lelke kél a tájnak.

Édes illat, víg csicsergés,

Árva szívem, hát te se félj!

Remélj, s vígan nézz a világra!

A táj napról napra szebb, üdébb,

Biztos nincs, de jó jöhet még,

Sok szirma nyíl a virágnak.

S oly színes a távoli rét.

Felejtsd a kínt szív, te szegény!

Remélj, s vígan nézz a világra!

Fordította: Szalki Bernáth Attila

Prolećna vera

Probudio se blagi zrak,

struji u zoru i u mrak,

na sve se stao liti.

O, miris nov, o, sveži dah!

Sad, jadno srce, mani strah!

Sad sve, sve mora dukče biti.

Svet svakim danom sve lepše sja,

šta će još doći, ko to zna,

sve se još cvećem kiti.

I najskrovitiji cveta dol;

sad, jadno srce, pusti bol!

Sad sve, sve mora drukče biti.

Prevod: Velimir Živojinović

Faith In Spring

The gentle winds are awakened,

They murmur and waft

     day and night,

They create in every corner.

Oh fresh scent, oh new sound!

Now, poor dear [heart], fear not!

Now everything, everything must change.

The world becomes more beautiful

     with each day,

One does not know

     what may yet happen,

The blooming doesn't want to end.

The farthest, deepest valley blooms:

Now, poor dear, forget the pain!

Now everything, everything must change.

Prose translation by Hyde Flippo