Théophile Gautier Chinoiserie – Kínai szerelem – Kineska pesma – Chinoiserie



Pierre Jules Théophile Gautier

Tarbes, August 30, 1811 – Neuilly-sur-Seine,October 23, 1872)

Collection Papiers peints. Bibliothèque Forney

Chinoiserie

Ce n’est pas vous, non, madame, que j’aime,
Ni vous non plus, Juliette, ni vous,
Ophélia, ni Béatrix, ni même
Laure la blonde, avec ses grands yeux doux.

Celle que j’aime, à présent, est en Chine ;
Elle demeure, avec ses vieux parents,
Dans une tour de porcelaine fine,
Au fleuve jaune, où sont les cormorans ;

Elle a des yeux retroussés vers les tempes,
Un pied petit, à tenir dans la main,
Le teint plus clair que le cuivre des lampes,
Les ongles longs et rougis de carmin ;

Par son treillis elle passe sa tête,
Que l’hirondelle, en volant, vient toucher,
Et, chaque soir, aussi bien qu’un poète,
Chante le saule et la fleur du pêcher.

Kínai szerelem

Ó, asszonyom, nem önt szeretem én,
de még a bájos Júlia se bájol,
nem félek a fehér Opheliától
s nem gyulok fel Laura szemén.

A kedvesem ott él Kínába kinn;
agg szüleivel lakik ő nyugodtan
egy hosszú, vékony porcelántoronyban
a Sárga-folyó zúgó partjain.

Ferdült szemében álmodó szigor,
tenyérbe vágyik karcsú, könnyű lába,
a bőre villog, mint rézfényű lámpa,
hosszúkás körme kármintól bíbor.

Olykor kibukkan a fátyol alól,
fölötte Csendbe csicsereg a fecske
s ő minden este álmodón, repesve
barackvirágról, fűzfáról dalol.

Fordította: Kosztolányi Dezső

Kineska pesma

Ne, gospođo, ja vas ne mogu ljubiti,

Ni vas isto tako, o Julijo draga,

Ofeliju, niti Beatrisu, niti

Čak Lauru plavu, krupna oka blaga.

One, koju volim, zavičaj je Kina,

Tamo se uz svoje roditelje stani,

U kuli od bela porcelana fina,

Pored Žute reke, gde su kormorani,

Kose su joj oči, veđe uzdignute;

Kao kljun labuda stopala malena,

Put svetliju ima no što štit lampe žute,

Duge nokte, boje karmina crvena.

Kroz rešetke viri njena mala glava,

Koju lasta hitra dotiče u letu...

Svako veče kao pesnikinja prava

O vrbama peva i breskvinom cvetu.

Prevod: Vladeta Košutić

Chinoiserie

It is not you, no, madam, whom I love,
Nor you either, Juliet, nor you,
Ophelia, nor Beatrice, nor that dove,
Fair-haired Laura with the big eyes;

She is in China whom I love just now;
She lives at home and cares for her old parents;
From a tower of porcelain she leans her brow,
By the Yellow River, where haunt the cormorants.

She has upward-slanting eyes, a foot to hold
In your hand-- that small; the colour shed
By lamps is less clear than her coppery gold;
And her long nails are stained with carmine red.

From her trellis she leans out so far
That the dipping swallows are within her reach,
And like a poet, to the evening star
She sings the willow and the flowering peach.

Translated by A. J. M. Smith