Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2013. április 19., péntek

Victor Hugo Les Djinns – A dzsinnek – Zli dusi – The Djinns




Victor Hugo
Besançon, 26. octobre 1790 – Paris, 22. may 1885




Les Djinns

Murs, ville,
Et port,
Asile
De mort,
Mer grise
Où brise
La brise,
Tout dort.

Dans la plaine
Naît un bruit.
C'est l'haleine
De la nuit.
Elle brame
Comme une âme
Qu'une flamme
Toujours suit !

La voix plus haute
Semble un grelot.
D'un nain qui saute
C'est le galop.
Il fuit, s'élance,
Puis en cadence
Sur un pied danse
Au bout d'un flot.

La rumeur approche.
L'écho la redit.
C'est comme la cloche
D'un couvent maudit ;
Comme un bruit de foule,
Qui tonne et qui roule,
Et tantôt s'écroule,
Et tantôt grandit,

Dieu ! la voix sépulcrale
Des Djinns !... Quel bruit ils font !
Fuyons sous la spirale
De l'escalier profond.
Déjà s'éteint ma lampe,
Et l'ombre de la rampe,
Qui le long du mur rampe,
Monte jusqu'au plafond.

C'est l'essaim des Djinns qui passe,
Et tourbillonne en sifflant !
Les ifs, que leur vol fracasse,
Craquent comme un pin brűlant.
Leur troupeau, lourd et rapide,
Volant dans l'espace vide,
Semble un nuage livide
Qui porte un éclair au flanc.

Ils sont tout près ! - Tenons fermée
Cette salle, où nous les narguons.
Quel bruit dehors ! Hideuse armée
De vampires et de dragons !
La poutre du toit descellée
Ploie ainsi qu'une herbe mouillée,
Et la vieille porte rouillée
Tremble, à déraciner ses gonds !

Cris de l'enfer! voix qui hurle et qui pleure !
L'horrible essaim, poussé par l'aquilon,
Sans doute, ô ciel ! s'abat sur ma demeure.
Le mur fléchit sous le noir bataillon.
La maison crie et chancelle penchée,
Et l'on dirait que, du sol arrachée,
Ainsi qu'il chasse une feuille séchée,
Le vent la roule avec leur tourbillon !

Prophète ! si ta main me sauve
De ces impurs démons des soirs,
J'irai prosterner mon front chauve
Devant tes sacrés encensoirs !
Fais que sur ces portes fidèles
Meure leur souffle d'étincelles,
Et qu'en vain l'ongle de leurs ailes
Grince et crie à ces vitraux noirs !

Ils sont passés ! - Leur cohorte
S'envole, et fuit, et leurs pieds
Cessent de battre ma porte
De leurs coups multipliés.
L'air est plein d'un bruit de chaînes,
Et dans les forêts prochaines
Frissonnent tous les grands chênes,
Sous leur vol de feu pliés !

De leurs ailes lointaines
Le battement décroît,
Si confus dans les plaines,
Si faible, que l'on croit
Ouïr la sauterelle
Crier d'une voix grêle,
Ou pétiller la grêle
Sur le plomb d'un vieux toit.

D'étranges syllabes
Nous viennent encor ;
Ainsi, des arabes
Quand sonne le cor,
Un chant sur la grève
Par instants s'élève,
Et l'enfant qui rêve
Fait des rêves d'or.

Les Djinns funèbres,
Fils du trépas,
Dans les ténèbres
Pressent leurs pas ;
Leur essaim gronde :
Ainsi, profonde,
Murmure une onde
Qu'on ne voit pas.

Ce bruit vague
Qui s'endort,
C'est la vague
Sur le bord ;
C'est la plainte,
Presque éteinte,
D'une sainte
Pour un mort.

On doute
La nuit...
J'écoute : -
Tout fuit,
Tout passe
L'espace
Efface
Le bruit.



A dzsinnek

Part, város
alél,
halálos
az éj,
most halkabb
a halk hab
és hallgat
a szél.

Bujdosó jaj,
gyenge nesz,
éji sóhaj
lengedez,
riad és ráng,
bús lidércláng-
űzte, vészhányt
lélek ez.

A hang rikoltoz,
mint fura dob.
Fürge kobold torz
tánca, galopp.
Fut tova, mintha
lábhegyen ingna,
s szökdelli ringva
a langy habot.

A zaj ideszálldos,
ekhózza a táj,
mint klastromi, átkos
harang szava száll,
tömeg zaja, durva,
mely döngve, gurulva
lohad, de megújra
növeszti dagály.

Nagy Ég! a dzsinnek kripta-
zúgása!... - Szörnyű zaj!
Lapuljunk, elföd itt a
kanyargó grádics-alj!
Lámpám kilobban immár,
a párkány árnya himbál
s a mennyezetre ring már,
amerre fut a fal.

Itt dzsinni hadak robognak
s örvényük füttye nő.
A fák röptükre ropognak,
mint a lángoló fenyő,
ez a nyáj súlyos, de fürge,
tovaszáll a csöndes űrbe,
mint villámos méhű, szürke
ólomfelleg zúg elő.

Egész közel már! - Ámde könnyű
kacagnunk őket zár mögött.
Mily lárma forr künn! Csúnya-szörnyű
vámpírok, sárkány, ördögök!
Tört szerelem dől most a kertre,
mint fű, ha zápor mosta-verte,
s öreg kapunk, a rozsda verte,
majd sarka bomlik, úgy döbög.

Pokoli jaj! üvöltöz sírva, döngve!
E banda, melyet hajszol a vihar,
irgalmas Ég! bizton leszáll tetőnkre.
Kormos haduktól görnyedez a fal.
A ház sikolt és imbolyog botorkán,
talán tövestül tépte ki az orkán,
s fonnyadt levélként messzi elsodorván
görgeti örvénylő hullámaival.

E szennyes, esti démonoktól,
próféta! ha megment erőd,
tar homlokom, a porba bókol
oltárköved, a szent előtt!
E hű kapukról fúdd le skarlát
leheletük sziklás viharját
s ablakunk hasztalan csikarják
e körmös szárnyú vakmerők.

Elmentek! - A ronda horda
elinal, suhan s patás
lábuktól nem nyög a porta,
melyet nyűtt ezer csapás.
Zúg a lég, láncuk csörögvén
s átráng a rengeteg öblén
tűz röptüktől deli tölgy vén
sudarán a borzadás.

Szárnyuknak már joházik
vad verdesése fönn,
a síkon tétovázik
oly gyöngén, elveszőn,
mintha kis szöcske fogna
törékeny, halk dalokba,
vagy jégeső kopogna
egy vén ólomtetőn.

Foszló szavakat küld
hozzánk csak a szél:
mint messzi arab kürt,
hab bongva zenél,
fojtott dala fájón
fel-felbúg a tájon
s a gyermeki álmon
aranylik az éj.

A dzsinni népség,
síri csapat,
sürg a sötétség
sátra alatt;
mormol a méla
had zaja, néha
ily zene kél, ha
rezzen a hab.

Zaj csitul, lám
aluszik,
parti hullám
elúszik;
lágy panasz zeng,
ájtatos szent
gyászol ott fent
valakit.

Borong a
nagy éj...
Nesz hangja,
ha kél,
oly gyenge,
hogy lengve
a csendbe
alél.

Fordította: Kardos László


A Djinn by Greg Staples

Zli dusi

            Grad, gât,
            I rt,
            Zla smrt
            Gde bdi:
            Tih žal
            I živ
            Val siv,
            Sve spi.

        Kroz pusti do
        Šum niče plah.
        Noći je to
        Duboke dah.
        Rik to je gluh,
        Kao da sam
        Jauče duh,
        Bludeći plam.

    Taj glas bih rekô
    Sličan je zvrku.
    Patuljče neko
    Skače u trku
    I nedaleko
    Staje, sit kâsa,
    I pleše meko
    Na vrhu talasa.

Bliži se, raste huk
I širi odjek svoj.
Ko zvona to je zvuk
Na crkvi ukletoj.
Ko da se tiska puk,
Uz tutanj, topot, lom:

            Čas mine, biva muk,
            Čas grune snagom svom.

        Bože, glas mrtvački to je
        Zlih duhova usred mraka!
        Sklonimo se pod zavoje
        Tih dubokih basamaka.
        Trne svetlo moje žiže,
        Sa stuba se senka diže
        I duž zida uvis gmiže
        Do tavana crna traka.

    To vražja horda prolazi kleta,
    I uzvitlana po nebu hukti.
    Smreke se lome od njenog leta,
    Pršteć ko smolast bor kad bukti.
    Teško a hitro jato im žuri,
    Nalik na oblak olovan, suri,
    Koji sve bliže ka zemlji juri,
    Dok munja bleda iz njega sukti.

Sasvim su blizu! – Al ne smeta ništa.
Držimo se čvrsto zaključane sobe.
Al huči spolja! Vojska čudovišta!
Vampiri, ale! O gnusne grdobe!
Na tavanu greda čvrsta i prava,
Ko šib se cvija, temelj podrhtava,
Sa vrata škripi zarđala brava,
I cvile šarke rasklimane obe!

  Krik paklen! Glas koji urliče i plače,
  Nošeno olujom, strašno jato tmurno,
  O nebesa! moga to se doma tače,
  Da poruši njemu zidove sigurno,
  Poljuljana ječi kuća sa svih strana,
  Reklo bi se da je iz tla iščupana,
  I kao uveli list nekuda gnana,
  Kroz kovitlac vetra u sumračje burno!
 
    Proroče, ako silnom tvojom vlašću
    Sačuvaš mene od tih ala mamnih,
    Ničice sutra golim čelom pašću
    Ispred svih tvojih žrtvenika slavnih!
    Daj da se dalje njino jato vine,
    Da plamni dah im moja vrata mine,
    I neka više kandže oštre njine
    Ne grebu preko rešetaka tamnih!

      Prođoše oni! Horda bez broja
      Beži i hučno uvis uzleće.
      Prestaše tući na vrata moja,
      Valjda se više vratit neće.
      Vazduh se puni zvekom i piskom,
      A u tom lugu hrastovom bliskom,
      Oni u plamenom letu svom niskom,
      Do zemlje viju staro drveće!

        Gre sejući strah i trepet
        Crna četa ta zlu rađa.
        Dalekih joj krila lepet
        Čuje se sve tiše sada,
        Kao noću kad u gori
        Tiho cvrči popac spori
        Il po krovu kad romori
        Skakutanje sitnog grada.

            Dopire još do nas
            Poneki čudni slog:
            Arapa tako glas
            Kad svira njihov rog,
            Lebdi kroz laki zrak
            Obalom mora tom,
            Da decu u plav mrak
            Uspava zlatnim snom.

              Buljuk taj kobni
              Sinova smrti,
              Kroz mrak se grobni
              Sve dalje vrti,
              Huče iz tmine
              Ko voda živa
              Kad se s planine
              U ponor sliva.

                Sad mutni taj
                Ćum liči pre
                Na val u kraj
                Žala što mre;
                Il plač u tmi
                Svetice kad
                Moleć se nad
                Mrtvacem bdi.
                   
                   Sa mrakom
                  Tim stravnim
                  I tavnim
                  Se sliše.
                  Širina
                  Sve više
                  Đum briše.
                  Tišina...

Prevod: Vladeta Košutić            


Curse of the Djinns; Musée au Louvre, Paris

The Djinns

Town, tower,
Shore, deep,
Where lower
Cliff's steep;
Waves gray,
Where play
Winds gay,
All sleep.

Hark! a sound,
Far and slight,
Breathes around
On the night
High and higher,
Nigh and nigher,
Like a fire,
Roaring, bright.

Now, on 'tis sweeping
With rattling beat,
Like dwarf imp leaping
In gallop fleet
He flies, he prances,
In frolic fancies,
On wave-crest dances
With pattering feet.

Hark, the rising swell,
With each new burst!
Like the tolling bell
Of a convent curst;
Like the billowy roar
On a storm-lashed shore,--
Now hushed, but once more
Maddening to its worst.

O God! the deadly sound
Of the Djinn's fearful cry!
Quick, 'neath the spiral round
Of the deep staircase fly!
See, see our lamplight fade!
And of the balustrade
Mounts, mounts the circling shade
Up to the ceiling high!

'Tis the Djinns' wild streaming swarm
Whistling in their tempest flight;
Snap the tall yews 'neath the storm,
Like a pine flame crackling bright.
Swift though heavy, lo! their crowd
Through the heavens rushing loud
Like a livid thunder-cloud
With its bolt of fiery might!

Ho! they are on us, close without!
Shut tight the shelter where we lie!
With hideous din the monster rout,
Dragon and vampire, fill the sky!
The loosened rafter overhead
Trembles and bends like quivering reed;
Shakes the old door with shuddering dread,
As from its rusty hinge 'twould fly!
Wild cries of hell! voices that howl and shriek!
The horrid troop before the tempest tossed--
O Heaven!--descends my lowly roof to seek:

Bends the strong wall beneath the furious host.
Totters the house as though, like dry leaf shorn
From autumn bough and on the mad blast borne,
Up from its deep foundations it were torn
To join the stormy whirl. Ah! all is lost!

O Prophet! if thy hand but now
Save from these hellish things,
A pilgrim at thy shrine I'll bow,
Laden with pious offerings.
Bid their hot breath its fiery rain
Stream on the faithful's door in vain;
Vainly upon my blackened pane
Grate the fierce claws of their dark wings!

They have passed!--and their wild legion
Cease to thunder at my door;
Fleeting through night's rayless region,
Hither they return no more.
Clanking chains and sounds of woe
Fill the forests as they go;
And the tall oaks cower low,
Bent their flaming light before.

On! on! the storm of wings
Bears far the fiery fear,
Till scarce the breeze now brings
Dim murmurings to the ear;
Like locusts' humming hail,
Or thrash of tiny flail
Plied by the fitful gale
On some old roof-tree sere.

Fainter now are borne
Feeble mutterings still;
As when Arab horn
Swells its magic peal,
Shoreward o'er the deep
Fairy voices sweep,
And the infant's sleep
Golden visions fill.

Each deadly Djinn,
Dark child of fright,
Of death and sin,
Speeds in wild flight.
Hark, the dull moan,
Like the deep tone
Of Ocean's groan,
Afar, by night!

More and more
Fades it slow,
As on shore
Ripples flow,--
As the plaint
Far and faint
Of a saint
Murmured low.

Hark! hist!
Around,
I list!
The bounds
Of space
All trace
Efface
Of sound.

                                Translated by John L. O'Sullivan



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése