Victor Hugo Nuits de juin – Júniusi éjszakák – Junske noći – June nights

Victor Hugo

Besançon, 26. octobre 1790 – Paris, 22. may 1885

Illustration: Caroline Tosi

Nuits de juin

L'été, lorsque le jour a fui, de fleurs couverte

La plaine verse au loin un parfum enivrant ;

Les yeux fermés, l'oreille aux rumeurs entrouverte,

On ne dort qu'à demi d'un sommeil transparent.

Les astres sont plus purs, l'ombre paraît meilleure ;

Un vague demi-jour teint le dôme éternel ;

Et l'aube douce et pâle, en attendant son heure,

Semble toute la nuit errer au bas du ciel.

Júniusi éjszakák

Nyáron, mikor a nap leáldozik, s a rétek

bódító illata gyűrűzve tovaring,

hunyt szemmel, hallva mind halk neszeit az éjnek„

félig alszunk csupán, s áttetszők álmaink.

Tisztább a csillag, és enyhébb a lombok árnya,

gyöngyház fénnyel dereng az örök boltozat,

s a hajnal mintha csak jelenésére várva

ott bolyongna egész éjjel az ég alatt.

Fordította: Rónay György

Junske noći

Leti, čim dan mine, cvetna polja tako

Iz daljine miris opojni svoj liju,

Da u snu prozračnom mi lebdimo lako,

Uva skoro budnog, sklopljenih očiju.

Jasnije su zvezde, mrak blaži izgleda;

Polusvetlost večnim svodom je rasuta;

Da izgleda svu noć nežna zora bleda,

Čekajuć da grane, u dnu neba luta.

Prevod: Vladeta Košutić

June nights

In summer, when day is done, from the flower-covered

meadow in the distance pours an intoxicating scent.

With eyes shut, ears half-open to murmurs,

One could sleep only in a limpid slumber.

The stars are pure, the darkness appears better;

some sort of half-light tinges the eternal dome;

And the dawn, gentle and pale, biding its time,

Seems to wander all night at the foot of the heavens.

Translated by David K. Smythe